Sziasztok!
Ez a bejegyzés nagyon személyes lesz. Tőlem ez szokatlannak hathat, hiszen nem szoktam magánéleti dolgokat megosztani - bár ezt most sem tervezem oly nagy mélységekben. Viszont az utóbbi időben elindult egy nagyobb, belső változást előidéző folyamat, ami egyelőre több megoldást váró helyzetet teremtett, mint ahány gondot megoldott volna.
Az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy mentálisan kimerültem. Ennek rengeteg apró oka van, amik külön-külön épp csak porszemnyi méretűek, ám együtt egy hatalmas falat alkotnak. Az olvasással és írással töltött idő jelenti számomra a relaxációs folyamat alapjait. Miközben a szemem a teleírt sorokon cikázik, vagy épp az ujjaim járnak sebes táncot a billetyűzeten, úgy érzem, hogy képes vagyok lerakni a nap során felhalmozódott stresszt. Sajnos az utóbbi időben már ezek a segítő foglalkozások sem voltak elegek. Egyre kevesebb idő jutott rájuk és az sem volt megfelelő minőségű.
Mivel éreztem már, hogy ezen hullám lassan el fog borítani, teljesen maga alá fog temetni, időben reagáltam és a hétre kértem ki szabadságot. Elsőként ezeket a napokat a természetben szerettem volna eltölteni, nagy kirándulások, ezeréves történeteket mesélő várromok társaságában, de mivel párom nem tudott velem tartani a pihenésben, így úgy döntöttem, hogy a saját kis kuckómban keresem meg azt, amit elvesztettem.
Tehát az elkövetkezendő egy hét számomra a feltöltődésről fog szólni. Sokat fogok aludni, majd jókat eszem, finom kávékat kortyolgatok, formabontó könyveket olvasok, kedvem szerint írok. Egy kellemes szintű házimunkát is sorra kerítek majd valószínűleg, éppen csak annyit, amennyi a lelki egyensúlyomhoz szükséges. Egy kis rendszerezés és porolás. Csütörtökön egy imádnivaló baráttal történő találkozás. De lehet, hogy teljesen másként alakul, mert mást fogok igényelni.
Most nem tűztem ki magam elé célokat: elolvasandó könyveket és elvégzendő feladatokat. Most úgy döntöttem, kicsit magamba szállok és azt fogom tenni, amit a lelki békém megkövetel. Kötetlenül. Előre felállított tervezet nélkül. Előfordulhat, hogy ezen a héten ki sem teszem a lábam a lakásból, vagy épp egész délután a belvárosban kóricálok, gyönyörködöm a rusztikus bájban és a folyó lassan hömpölygő mozgásában. Lehet, hogy ki sem szállok a fürdőkádból és sorba lövöm el a fürdőbombákat. Lehet, hogy egy sort sem fogok olvasni vagy épp a fél könyvtáramat leemelem a polcról, hogy mindegyikbe belenézzek.
Még nem tudni.
Most erre van szükségem, így be is fejezem ezt a rövid írást, megiszom a kávém és közben átgondolom, mihez lenne most éppen kedvem.
Minden kedves olvasómnak csodálatos hetet kívánok!
