Jack Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.
Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.
Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.
A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.
A Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, hamisítatlan Barker. Stílusa a korai Stephen Kinget és Dean R. Koonz-t idézi. Felejthetetlen történet, ami bekúszik az ember bőre alá, és késő éjszakáig olvastatja magát.
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyek voltak az idei évben olvasott könyvek közül a kedvenceim, az első öt cím között biztos elhagyja a számat J. D. Barker 4MGY trilógiájának befejező kötete, A hatodik éjszaka. A sorozat második részének befejezésekor teljesen padlóra kerültem, így két mély levegővétel után azonnal nyúltam a folytatásért. Ha pisztolyt szegeznek a fejemhez, akkor sem tudtam volna várni vele. Beette magát a bőröm alá, a tudatom peremén véres körömnyomokat hagyott maga után. Borzasztó és fantasztikus élmény volt egyszerre. Mikor végül ennek a kötetnek is az utolsó szavához elértem, mély szomorúság lett rajtam úrrá, ugyanis nem maradt már olvasatlan Barker regény a közelembe. Azóta minden egyes nap reménykedtem egy kósza hírben, hogy valami érkezik majd még tőle. Bármi. Mikor a kiadó bejelentette, hogy valóban, meg fog jelenni nemsokára egy újabb könyve, nem viccelek, örömtáncot jártam, s közben a hangos sikongatásommal az ablakom alatti fán gubbasztó madarakat messze hajtottam. Felmerült bennem, hogy egy kicsit beteges szintű már a rajongásom, amivel J. D. Barker történetei iránt viseltetek, de igencsak hamar elvetettem ezt a feltételezést, ugyanis velem együtt szinkronban három könyvszerető ismerősöm is hasonlóképp reagált a hírre. Hát igen, ami jó, az jó. El kell ismerni.
Minél közelebb kerültünk a megjelenés dátumához, annál inkább nőtt bennem a feszültség. Zsigeri módon vágytam már erre a történetre, így mikor a kiadó lehetőséget biztosított arra, hogy a premier előtt elkezdhessem olvasni, madarat lehetett volna velem fogatni. Szeretném megragadni még egyszer az alkalmat, hogy megköszönjem a bizalmat és a lehetőséget az Agave Könyveknek.
És hát akkor lássuk csak, vajon tényleg megérte ennyire vágyni rá?
A történetről:
A Dracul és a 4MGY trilógia kellőképp megalapozta már bennem az íróval szemben támasztott elvárásaimat. Olvasmányos történetei és hajmeresztő csavarjai által különleges atmoszférát teremt a könyvei számára, amely maximálisan megnyeri magának az olvasó figyelmét. A szíve helyén sötétség című regény esetén a kíváncsiságot már a cím is feléleszti, a borító pedig mindinkább csak fokozza. Ez fontos, mivel egy nagy terjedelmű regényről beszélünk, aminek a méretei sokakat elijeszt magától, főleg, ha még nem járatos az író munkásságában. Aggodalomra pedig nincs ok, mivel a történet úgy viszi előre az olvasót, hogy még ez a mennyiség is kevésnek tűnik.
A Szíve helyén sötétség című regényt illetően a szerző úgy nyilatkozott, hogy relaxációs célból alkotta meg. A 4MGY után szüksége volt egy olyan írásra, amely segítségével rendszerezni tudja az elméjében uralkodó gondolatfoszlányokat. A regény prologósaként megjelenő bekezdés volt mindösszesen, ami megalapozta ezt a történetet. Nem voltak jegyzetek és ötleteléssel töltött órák. Nem volt szükség különböző helyen elhagyott cetlikre, amik által keretbe foglalta volna a története ívét. Csupán egy pár mondatos monológgal rendelkezett, valamint egy fiúval és egy lánnyal, akiknek kezét eleresztve a háttérből szemlélte, vajon milyen messzire mernek szaladni. Ez kifejezetten meglepő írásmód, hiszen az ilyen jellegű történetek java végül a fiókban köt ki. Úgy vélem, ez is a szerző tehetségét erősíti, hogy még előzetes célok és határok nélkül is képes volt megalkotni egy ekkora volumenű regényt úgy, hogy az önmagában teljességgel megállja a helyét.
Az olvasó a történetet többnyire Jack szemszögéből ismeri meg. A kisfiú nagynénijével él egy apró bérlakásban szülei autóbalesete óta. Minden évben augusztus nyolcadikán, a tragédia évfordulójakor együtt mennek ki a temetőbe, hogy emlékezzenek az elhunytakra. Akkor még nyolc évesen nem is sejtette, hogy örökre megváltozik az élete egy vele egyidős kislány miatt, aki a kriptákon túl lévő sírok előtt elhelyezett padok egyikén Charles Dickens Szép remények című könyvét olvassa. Stella első pillantásra elcsavarja a fejét és bár alig pár szót tudnak ejteni, ez a találkozás megpecsételi a sorsát. A kisfiú fejében és lelkében új gondolatok kezdenek formát bontani, amelyek körvonalai évről évre egyre határozottabban jelennek meg. A szerző ezt az érési folyamatot egyedi módon mutatja be: ahelyett, hogy részletes leírást adna a kibontakozásról, mindössze évente csak egy-egy nap eseményeit mutatja be. A könyv fejezetei között többnyire 365 nap telik el, tehát a részegységek elején általában augusztus nyolcadikát írunk. Eleinte tartottam attól, hogy hiányérzetem lesz, ám a szerző hamar bebizonyította, hogy ennyi idő éppen elegendő ahhoz, hogy a teljes képet átláthassa az olvasó. Jack mindennapjait a várakozás teszi ki. Az élete csupán Stella körül forog és számolja a perceket, mikor láthatja őt újra. Pedig ezek a találkozások közel sem szívderítőek. A kislány sznob viselkedése egy kevés tapasztalattal rendelkező fiatal számára akár érthetetlen is lehetne. Minden szavában ott rejtőzik egyszerre az elutasítás és a kíváncsiság is. Egy idő után, mikor a mérleg nyelve egyre inkább kedvesség felé billen, a kísérők azok, akik megpróbálják ezt a furcsa kapcsolatot megszüntetni. Jack ragaszkodása ettől még inkább kézzelfoghatóvá válik, így az évek során az augusztus nyolcadikai események egyre veszélyesebben alakulnak.
A könyvben foglaltak rengeteg év eseményeit tartalmazzák. Szinte egy teljes emberöltő jelenik meg a kezdő -és a végpont között, ami viszont a szerzőtől is emberpróbáló feladatot kíván. Mind tudjuk, hogy egy ilyen regény erőteljes, komplex látásmódot igényel, hiszen a legapróbb porszemnek is a helyén kell lennie ahhoz, hogy az olvasó figyelme ne lankadjon a folyamatos hangulatbeli változások ellenére sem. Jack eleinte egy bájos kisfiú, akinek hányattatott sorsa érdeklődést vált ki belőlünk. Az évek előrehaladtával a szemünk előtt válik fiatal férfivá, akit az élet sok területen megcincált. Ő is megtalálja a saját démonjait, miközben a lehetséges jövőkép megismerésével a múlt is egyre inkább kitárja borostyánnal befuttatott ódon kapuit. Ez a folyamat fokozatosan épült be a történetbe. Olyan érzés olvasni ezt a könyvet, mint nyomon követni egy növény életciklusát: mindössze egyetlen mag és a megfelelő termőtalaj elengedő ahhoz, hogy a méreteit megszázszorozva színpompás életté fejlődjön rövid időn belül. Maga a varázslat.
Természetesen J. D. Barker nem elégedett meg a jól kidolgozott karakterekkel. Hagyta szárnyalni a fantáziáját, ami által, mint említettem már komplex, de nagyon is élvezhető képet alkotott meg végül. Már a bevezetéstől kezdve készenléti állapotba kerültem: folytonosan vártam, hogy mi fog történni. A lapok csak úgy suhantak, az idő fogalma megszűnt a számomra létezni. Olvastam és elvesztem Jack történetében. A fejezeteket megelőző apró bejátszások, amely az egyéb események fontosságára mutat rá még inkább érdekeltek. Ezek felidézték bennem a kedvenc disztópiám, Justin Cronin A szabadulás című sorozatát. Gyanítom, hogy a szerző képzelete tudat alatt ebből a regényből táplálkozhatott, mert bár nagy összefüggés nincs a kettő között, érzetre ugyanazt a szintű sziporkázó hatást hozza. Egyszerűen zseniális! A regény második felében viszont már teljesen egyedi módon vezeti a szálakat. A szereplők hatalmas galibába keverték saját magukat, ami rengeteg emberéletre kihatással van. Lapozáskor érződik, ahogy az oldalakon szikrák pattognak a feszültséggel és kétséggel telt helyzetek sorai között. A végjáték pedig pont olyan grandiózus, mint ami elvárható. Élményekben gazdag kikapcsolódást biztosít J. D. Barker új könyve.
Összességében tekintve:
Micsoda felemelő érzés, mikor az év egyik legjobban várt könyve végre a kezedben van és be is váltja a hozzá fűződő reményeidet! J. D. Barker most sem okozott csalódást. A Szíve helyén sötétség című könyve roppant jó kikapcsolódást biztosított a részemre. A történet kellemes irányvonalon halad, megfelelő ütemben. Az apró információmorzsákat folyamatosan adagolja, amelyek végig fenntartják az olvasó figyelmét. Olvasmányos, elbeszélő jellege által pedig észre sem lehet venni az idő múlását. Hiába vastag, elég volt pár nap ahhoz, hogy a végére érjek.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a szerző egyéb történeteivel, például a 4MGY trilógiával össze sem hasonlítható. Teljesen másik dimenzióban mozog. Ebben a történetben jelentős szerepet kap a misztikum, így a műfaji besorolás sem azonos az eddigiekkel. Sokkal szabadabb a történetvezetés. Úgy vélem, az olvasó számára kevesebb meglepetést okoz, hiszen több esemény is előre kiszámítható, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből, hiszen az odáig elvezető utazás végtelenül izgalmas. Emellett pedig igencsak érdekfeszítő témaköröket is boncolgat. S ha ez még nem elég, akkor érdemes figyelembe venni azt a tényt is, hogy a teljes történetét egy klasszikus könyv létezése és értelmezése köré építette fel.
Végezetül pedig egy jó tanács: Ha igazán jó kikapcsolásra vágysz, akkor főzz egy teát vagy egy kávét, kuckózz be kényelmesen a kedvenc olvasóhelyedre, majd vágj bele egy J. D. Barker történetbe. Nem fogsz csalódni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A kimondatlan szavak néha többet fejeznek ki egy egész beszélgetésnél."
"Én csak azért ittam, hogy felejtsek, eltompuljak és elrejtőzzek. Ők közvetlenebbé váltak az alkoholtól, én zárkózottabbá. Ők azért ittak, hogy együtt legyenek, én azért, hogy egyedül legyek."
"– Isten útjai kifürkészhetetlenek az élők számára, a halál után viszont azt a kevés szabályt is felrúgja."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2020. november 24.
Terjedelem: 720 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése