Sziasztok!
Szeretném bemutatni nektek magamat és a blogomat.
Bettinának hívnak, de sokan csak Niitaa-ként ismernek. A becenevem eredete hosszú sztori, de bárkinek szívesen elmesélem, akit érdekel. A '94-esek évjáratát erősítésem. Végzettségemet tekintve ipari mérnökinformatikus vagyok. Aktívan érdekel a robotika iránya. Egyszerűen rajongok érte, ugyanakkor az élet mégiscsak mást tartogatott a számomra.
Két évig a Libri Könyvesboltok egyikében dolgoztam, több üzletben, két, nagyobb városban. Könyvrajongóként ez maga a megtestesült álommunka. Egész nap érezhettem a finom könyvillatot, mely bejárja az üzletet. Naponta többször is forgathattam a kedvenceimet, s nagyjából napra kész voltam így az újdonságokat illetően is, mégis, számomra a legnagyobb hangsúlyt kapó dolog a vásárlókkal való kommunikáció volt. Nem is volt annál jobb érzés, mikor segíthettem kiválasztani a leendő tulajdonosnak a következő polclakóját. Szerettem az ajánlásban rejlő kihívásokat: igyekeztem a megadott feltételek mellett a lehető legoptimálisabb olvasmányt kiválasztani, hogy a bennem megbízó vásárló a lehető legjobb döntést tudja meghozni. Több visszajáró könyvmoly is akadt már, aki kifejezetten engem kerestek. Szerettem a munkám, ezért a teljes szaktudásomat bevetve dolgoztam nap mint nap.
Ám az idők változnak, s tovább kellett lépnem. Mindig sokat fog számomra jelenteni a könyvszakma, gyakran betérek a volt munkahelyeim egyikére. A könyvesbolti munka rengeteg szépséget rejt, ám számomra nem tartogatott elég kihívást.
Az olvasás már kisebb koromban a részemmé vált. Tízévesen elvesztettem a számomra a teljes világot jelentő személyt, az édesanyámat. Sokáig nem tudtam kellőképp feldolgozni, s ezt kihatással volt a személyiségemre is. Csak a táncnak éltem, de ez is kevésnek bizonyult. Egyik nap a pótanyukám a kezembe nyomott egy Danielle Steel könyvet, a Cár balerináját, hogy olvassam el, s ezzel egy új fejezet íródott a sorsomba: teljesen magával ragadott, s az addigi bennem dúló viharokat eltüntette. További könyveket kértem, s így fedeztem fel, milyen ereje van a történeteknek.
A középiskola alatt is már rengeteg könyvet olvastam el. A kisvárosunk könyvtárjának a nagy részén átrágtam magam. Mindenféle történet érdekelt. Az egyetemi évek alatt is aktívan olvastam, s egyre jobban kiforrott a saját stílusom. Már sokkal jobban megválogattam, mit veszek a kezembe.
Mindig is imádtam a könyvekről beszélgetni, társalogni. Sokszor szerettem volna világgá kiáltani a legutolsó olvasmányomat, hogy minél több emberhez eljuthasson. 2015 óta aktívan használom a moly.hu oldalát. Rengeteg értékelést alkottam, így gyarapítva az adatbázisukat, de ennél többre vágytam. Minden megírt vélemény után maradtak még bennem gondolatok, amiket nem szerettem volna veszni hagyni. Kevésnek bizonyult az értékelések alatt a hely ahhoz, hogy kellőképp visszaadjam a tapasztalataimat. Ekkor kezdtem el gondolkodni egy saját oldal létrehozásán.
Így született meg a Niitaabell Világa blog.
Minden embernek más hangja van, s minden blogger más stílussal rendelkezik. Az én blogom a hosszú kifejtési lehetőségek miatt született meg, így nem fogtok rövid, tizenöt mondatos bejegyzéseket találni. Képtelen lennék rövidebb terjedelemben írni.
Szeretem a könyveket több szemszögből is körül járni, s egy-egy tézist, cselekményt, benyomást, kiváltott reakciót részletesebben kifejteni, hisz ezek kapcsán tudja eldönteni az olvasó, hogy az adott könyv megfelelne-e a saját stílusának.
Mindenkinek, bloggernek, írónak és olvasónak egyaránt el kell fogadnia, hogy nem létezik olyan könyv, ami mindenkinek tetszene. A blogomon kizárólag a saját véleményemet mondom el az adott könyvekről. Előfordul, hogy egy közutálattal bíró regény a kedvenceim között van, de az is, hogy egy sokak által imádott, rajongásig szeretett sorozat nálam labdába sem rúg. Mindig kifejtem az indokaimat, s ezt sosem bántóan teszem. A mondanivalómat igyekszem igényesen megfogalmazni, s a szubjektív véleményemet építő jelleggel visszaadni.
Az évek során több kiadóval is alakítottam ki jó viszonyt, s a mai napig aktív együttműködés jellemzi a kapcsolatainkat. Tőlük gyakran kapok úgynevezett recenziós példányokat. Ezeket a kiküldött könyveket is olvasom, majd véleményezem, így segítve a kiadó munkáját. Sajnos sok blogger van, aki csak az ingyen könyvek miatt blogol. Én nem tartozom közéjük. Az én szavam nem megvehető. Ugyanúgy állok egy általam vásárolt könyvhöz, mint egy kiadótól kapott példányhoz. Ha nem győz meg, ugyanúgy elmondom róla az őszinte véleményemet, hisz ebből tudnak ők is tanulni.
A bejegyzéseim nagy részét a könyves tartalmak teszik ki: értékelések, megjelenési információk, ajánlók és összegzések. Mindemellett más tartalmak is megtalálhatóak. Előfordul, hogy egy gondolat erősen foglalkoztat, nem hagy nyugodni, s ilyenkor kiírom magam, egyfajta terápiás célzattal. Szeretem a nyílt leveleket, ezzel a módszerrel is gyakorta szoktam élni, ha egy adott témában szeretném kifejteni a véleményemet. A blogomon ezen kívül még megtalálhatóak saját írások is, hiszen az írás gyógyító hatással van rám is.
Az olvasás a részemmé vált. Mindenhol olvasok, ahol csak a helyzet engedi. A lakás minden pontján vannak elszórva könyvek. Szeretek elmerülni egy új, eddig még nem tapasztalt világban. Szeretem megélni azt, amin a karakterek keresztül mennek. Szeretek ezer életet látni, tapasztalni, hogy ezáltal magam is jobbá váljak.
Az olvasás számomra már nem csak egy hobby, hanem életforma.
S most búcsúzom. Neked, kedves Olvasóm, jó böngészést kívánok! Remélem, hogy pár általam ajánlott könyv felkelti az érdeklődésedet, s ezáltal még több élménnyel leszel gazdagabb.
Bármilyen kérdés merül is fel benned, ne légy rest megírni!
Csodálatos, madárcsicsergésben gazdag napot kívánok!
Bettinának hívnak, de sokan csak Niitaa-ként ismernek. A becenevem eredete hosszú sztori, de bárkinek szívesen elmesélem, akit érdekel. A '94-esek évjáratát erősítésem. Végzettségemet tekintve ipari mérnökinformatikus vagyok. Aktívan érdekel a robotika iránya. Egyszerűen rajongok érte, ugyanakkor az élet mégiscsak mást tartogatott a számomra.
Két évig a Libri Könyvesboltok egyikében dolgoztam, több üzletben, két, nagyobb városban. Könyvrajongóként ez maga a megtestesült álommunka. Egész nap érezhettem a finom könyvillatot, mely bejárja az üzletet. Naponta többször is forgathattam a kedvenceimet, s nagyjából napra kész voltam így az újdonságokat illetően is, mégis, számomra a legnagyobb hangsúlyt kapó dolog a vásárlókkal való kommunikáció volt. Nem is volt annál jobb érzés, mikor segíthettem kiválasztani a leendő tulajdonosnak a következő polclakóját. Szerettem az ajánlásban rejlő kihívásokat: igyekeztem a megadott feltételek mellett a lehető legoptimálisabb olvasmányt kiválasztani, hogy a bennem megbízó vásárló a lehető legjobb döntést tudja meghozni. Több visszajáró könyvmoly is akadt már, aki kifejezetten engem kerestek. Szerettem a munkám, ezért a teljes szaktudásomat bevetve dolgoztam nap mint nap.
Ám az idők változnak, s tovább kellett lépnem. Mindig sokat fog számomra jelenteni a könyvszakma, gyakran betérek a volt munkahelyeim egyikére. A könyvesbolti munka rengeteg szépséget rejt, ám számomra nem tartogatott elég kihívást.
Az olvasás már kisebb koromban a részemmé vált. Tízévesen elvesztettem a számomra a teljes világot jelentő személyt, az édesanyámat. Sokáig nem tudtam kellőképp feldolgozni, s ezt kihatással volt a személyiségemre is. Csak a táncnak éltem, de ez is kevésnek bizonyult. Egyik nap a pótanyukám a kezembe nyomott egy Danielle Steel könyvet, a Cár balerináját, hogy olvassam el, s ezzel egy új fejezet íródott a sorsomba: teljesen magával ragadott, s az addigi bennem dúló viharokat eltüntette. További könyveket kértem, s így fedeztem fel, milyen ereje van a történeteknek.
A mai napig hálás vagyok neked Valika, hogy felnyitottad a szememet!
A középiskola alatt is már rengeteg könyvet olvastam el. A kisvárosunk könyvtárjának a nagy részén átrágtam magam. Mindenféle történet érdekelt. Az egyetemi évek alatt is aktívan olvastam, s egyre jobban kiforrott a saját stílusom. Már sokkal jobban megválogattam, mit veszek a kezembe.
Mindig is imádtam a könyvekről beszélgetni, társalogni. Sokszor szerettem volna világgá kiáltani a legutolsó olvasmányomat, hogy minél több emberhez eljuthasson. 2015 óta aktívan használom a moly.hu oldalát. Rengeteg értékelést alkottam, így gyarapítva az adatbázisukat, de ennél többre vágytam. Minden megírt vélemény után maradtak még bennem gondolatok, amiket nem szerettem volna veszni hagyni. Kevésnek bizonyult az értékelések alatt a hely ahhoz, hogy kellőképp visszaadjam a tapasztalataimat. Ekkor kezdtem el gondolkodni egy saját oldal létrehozásán.
2016. november 08-án megszületett a blogom, mely elsőnek a Csingiling és a Könyvzug nevet viselte.
Szerettem ezt a nevet, hiszen akkoriban rengetegen szólítottak Csingilingnek is, de rövid időn belül úgy éreztem, hogy másra van szükségem. Sokat tanakodtam a barátaimmal, mi lehetne a tökéletes választás. Mindenféleképpen olyan nevet szerettem volna, ami egyedi, emellett aktívan kötődik hozzám is. Ekkor már tudtam, hogy a blogomon nem csak könyvértékelések fognak megjelenni. Helyet fognak kapni különböző gondolatmenetek, melyek engem foglalkoztatnak, s néhány saját szerzemény is. Egyik barátnőmben, Éviben merült fel az ötlet, hogy mi lenne, ha a becenevemet összemosnánk az angol tündérnévvel: Niitaa + Tinkerbell= Niitaabell.Így született meg a Niitaabell Világa blog.
Minden embernek más hangja van, s minden blogger más stílussal rendelkezik. Az én blogom a hosszú kifejtési lehetőségek miatt született meg, így nem fogtok rövid, tizenöt mondatos bejegyzéseket találni. Képtelen lennék rövidebb terjedelemben írni.
Szeretem a könyveket több szemszögből is körül járni, s egy-egy tézist, cselekményt, benyomást, kiváltott reakciót részletesebben kifejteni, hisz ezek kapcsán tudja eldönteni az olvasó, hogy az adott könyv megfelelne-e a saját stílusának.
Az évek során több kiadóval is alakítottam ki jó viszonyt, s a mai napig aktív együttműködés jellemzi a kapcsolatainkat. Tőlük gyakran kapok úgynevezett recenziós példányokat. Ezeket a kiküldött könyveket is olvasom, majd véleményezem, így segítve a kiadó munkáját. Sajnos sok blogger van, aki csak az ingyen könyvek miatt blogol. Én nem tartozom közéjük. Az én szavam nem megvehető. Ugyanúgy állok egy általam vásárolt könyvhöz, mint egy kiadótól kapott példányhoz. Ha nem győz meg, ugyanúgy elmondom róla az őszinte véleményemet, hisz ebből tudnak ők is tanulni.
A bejegyzéseim nagy részét a könyves tartalmak teszik ki: értékelések, megjelenési információk, ajánlók és összegzések. Mindemellett más tartalmak is megtalálhatóak. Előfordul, hogy egy gondolat erősen foglalkoztat, nem hagy nyugodni, s ilyenkor kiírom magam, egyfajta terápiás célzattal. Szeretem a nyílt leveleket, ezzel a módszerrel is gyakorta szoktam élni, ha egy adott témában szeretném kifejteni a véleményemet. A blogomon ezen kívül még megtalálhatóak saját írások is, hiszen az írás gyógyító hatással van rám is.
Az olvasás a részemmé vált. Mindenhol olvasok, ahol csak a helyzet engedi. A lakás minden pontján vannak elszórva könyvek. Szeretek elmerülni egy új, eddig még nem tapasztalt világban. Szeretem megélni azt, amin a karakterek keresztül mennek. Szeretek ezer életet látni, tapasztalni, hogy ezáltal magam is jobbá váljak.
Az olvasás számomra már nem csak egy hobby, hanem életforma.
S most búcsúzom. Neked, kedves Olvasóm, jó böngészést kívánok! Remélem, hogy pár általam ajánlott könyv felkelti az érdeklődésedet, s ezáltal még több élménnyel leszel gazdagabb.
Bármilyen kérdés merül is fel benned, ne légy rest megírni!
Elérhetsz akár facebookon, a blog oldalán keresztül (kattints ide érte) vagy esetleg a következő email címen is:
bettina.szombati@gmail.com
Csodálatos, madárcsicsergésben gazdag napot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése