Gyerekcsíny

Ezt a novellát az "Állj meg egy novellára" pályázatra írtam. Furcsa volt, mert azon kívül, hogy maximum 4000 leütés lehet, semmi nem volt meghatározva. A 20 legjobbat buszmegállókba és egyéb központi csomópontokon helyezik ki országszerte. Mivel nem volt téma megadva, ebből indultam ki. Vajon mit olvasnának el az emberek - korosztálytól függetlenül - míg a buszra várnak? Úgy gondoltam, ebben az esetben egy könnyed, humoros történetre lesz szükség, amit gyerek, felnőtt és agg egyaránt kedvét lelheti, s mosolyogva folytathatja utána útját.

Bátyám gyerekkorából merítkezve alkottam meg hát így, ezt a rövid novellát. A versenyen nem került be a legjobban közé, de ez nem lomboz le. Inkább komolyabb hangvételű történeteket válogattak be. Nem bánom, hogy ezt a történetet alkottam meg és küldtem be, mert kitartok a véleményem szerint: buszmegállóba olyan sztori kell, amin az ember felkacag. Szóval fogadjátok szeretettel.

Kávéházi gondolatok

Az életben vannak jobb és rosszabb napok. Annyi minden van kihatással a létezésünk minden percére, hogy órákig lehetne sorolni, akkor sem érnénk a végére. Talán a Sors akarta így, talán csak a fáradtság vonta uralma alá az elmémet, de lehet, hogy csupán a szétszórt énem nyert egy kis teret - de egy biztos: lakáskulcs nélkül indultam dolgozni. Párom hazaértéig majdnem három óra áll rendelkezésemre. Kint süvít a hideg szél, így képtelen vagyok rávenni magam egy hosszabb sétára, így a végén a közeli plázába kötöttem ki. Olvasásra szintén nincs lehetőség, mivel kivételesen nem hoztam magammal könyvet - de ez többet nem fog előfordulni, most megígérem. 

A barátságos Frei Kávézó felé vetődve, megláttam egy hívogató, félhomályos sarkot, ami csak rám várt. Így megrendeltem a szokásos Párizsi tejeskávémat, s annak társaságában rovom ezeket a sorokat. 

Szinte minden korosztály megmutatkozik a körülöttem levők között. Vannak itt overallba bújtatott apróságok, akik huncut mosollyal az arcukon habzsolják a süteményüket, míg az édesanyjuk és a nagymamájuk kávézik. Velem szemben két, talán végzős fiatal ül, akik meglepően komoly témákról társalognak. A túloldalt látok túlterhelt üzletasszonyokat, fiatal baráti társaságokat, traccsoló nyugdíjasokat. Az általános zsivajt csak néha nyomja el a habosító magasnyomású hangja. 

A sarokban csendben megbújva, észrevétlennek érzem magam. Mert hiába járnak az emberek a kávézóba találkozni egy rég nem látott ismerőssel, beszélgetni végre egy jót egy baráttal vagy kiengedni kicsit a gőzt a nyomasztó hétköznapok monotonitásából, mégis általánosan elmondható: mindenki a saját problémájával, életével van elfoglalva. Elmúltak azok az idők, mikor odaszegődhetsz egy idegen mellé, aki mellett épp a te kedvenc könyved fekszik. Furcsa magányosan ücsörögni itt, talán ez az első alkalom, mikor egyedül látogattam el a kedvenc kávézómba, mégis van benne valami varázslatos. A saját problémáimat félrerakva, félfüllel hallgatom mások beszélgetését, közben lendületesen táncolnak az ujjaim a billentyűzeten. Furcsa, de mégis jó érzés. Ha csak egy rövid időre is de elengedem a saját gondjaimat, s teljes megnyugvás tölt el. 

A mai, rohanó világban ritka kincsnek számítanak az ilyen pillanatok. A legtöbb ember előre megszervezi élete minden pillanatát, hogy úgy érezze, előrefelé halad. Mások impulzív alapon döntenek, miközben próbálnak megbirkózni a váratlan eseményekkel. Túl nagy súly nehezedik a vállunkra és olyan ritkán állunk meg egy pillanatra, hogy megszemléljük az élet csodáit. Pedig csak ennyi kell: pár röpke perc, mikor elfelejtjük a minket nyomasztó problémákat. S pont erre fogom felhasználni ezt a kevés időt: pihenek, böngészgetek és nem gondolok semmire, ami aggodalmat kelthet bennem. Csak én, egy kávé és a zsongó tömeg. 

Feltettem a polcra a szívemet

Vannak napok, mikor megszáll az ihlet és semmi másra nem vágyom, csak egy papírra és egy tollra. Van, mikor egy benyomás, máskor egy hang idézi elő. Sosem tudom, mikor jön és azt sem, mikor távozik.
Régóta nem látott vendégem most épp zenehallgatás közben talált meg. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már rég nem a klippet látom, a szemem előtt egy másik film fut. S én hevesen ragadtam magamhoz, hogy megörökítsem. 

Nem lett tökéletes. Lenne mit csiszolni rajta. De gyakran a hibáktól lesz kiemelkedő. 

A teljes átélés érdekében, kérlek, mielőtt elolvassátok a novellámat, hallgassátok meg az ihletadó számot, az Intim Torna Illegáltól a Feltettem a polcra című dalt. Figyeljetek a sorokra, s halljátok meg a mögöttük csendülő érzéseket. 

Csak ezután jöjjön az, amit belőlem kiváltott. S ha ezzel is végeztetek, hallgassátok újra meg a számot. 

Végül pedig hasonlítsátok össze az érzéseiteket. Mi volt az első benyomás. Mit váltott ki az irományom. S mit az újbóli meghallgatás. Ha gondoljátok, írjátok is meg. Nagyon érdekelne!

Porból lettünk, porrá leszünk | Prológus

Céllal jöttem a világra. Nekem nincs olyan csodálatos történetem, mint az átlagos gyerekeknek. Nem tudok mesélni arról, hogyan találkoztak a szüleim, s miként fogantam, születtem meg. Nincsenek boldog emlékek, melyeknek háttérhangja a család gyöngyöző nevetésének szimfóniája. Semmim sincs abból, amit mások gyermekkornak neveznek. De épp ezért válhattam többé, mint a korosztályom tagjai. 

Könyvesboltban dolgozom | Záró bejegyzés

Hajnali Bolyongások | 1. rész

Minden reggelnek megvan a maga hagyománya. Nagyjából mindig ugyanakkor kelek, ugyanolyan sorrendben végzem el a megszokott reggeli teendőket. Például ha elkészült a kávénak becézett tejes kotyvalékom, akkor leülök a gép elé és átböngészem, az értesítéseimet több felületen is. Megnézem a facebookomat, az emaileimet, s a molyt is. Aktív moly.hu felhasználó vagyok, így reggelente is mindig akad pár, nekem címzett karc. A mai nap sem volt különb, pontosan mindent úgy csináltam, ahogy eddig, ám most nem felejtettem el rámenni, a mai szerencsesütire. A következő üzenetet kaptam:

Könyvesboltban dolgozom | 4. rész

Sziasztok!

A könyvesbolt egy csodálatos hely. Belengi az új könyv illata, akárhová nézünk, új megjelenések tömege jön elénk. Nincs olyan könyvszerető ember, aki csak úgy el tud menni előtte. Nap, mint nap több ezer ember tér be egy kicsit nézelődni, vásárolni. Mindenki megtalálhatja a megfelelő olvasmányt, a következő kedvencet, ha tisztában van a saját igényeivel. Vannak, akik célirányosak, s vannak, akik segítséget kérnek, de egy biztos: aki könyvvel a kezében megy a következő állomásra, az biztosan boldog.

Ugye, milyen csodálatos?

Mint minden helyen, itt is vannak szabályok - a legtöbb kimondatlan. Ezekről szeretnék ma egy kicsit mesélni. Mi az, ami nem illik egy könyvesboltban.

A mi Love Storynk

Sziasztok!

Ma március huszadika van. Ez a nap a legtöbb embernek csak egy a sok közül, de számomra igazán különleges. Az év ezen napján senki nem szegheti kedvemet. Az arcomon folyamatos mosoly ül, s a szívembe meg sem állapítható mértékű szeretet költözik. Ez a nap igazán fontos a számomra, mivel ma van életem szerelmével az évfordulónk. Az egész öt évvel és két nappal ezelőtt kezdődött...

Az első Oscar-díjam

 Kedves Jelenlevők!

Nem is tudom, hol kezdjem. Teljes meglepetésként ért ez a díj, hiszen nem is tudtam arról sem, hogy jelöltek a 2018-as év Oscar-díjakért folytatott versenyben egy kategóriában. Beszéddel nem készültem, de megpróbálom a legtöbbet kihozni ebből a lehetőségből, s önmagamból.

Azt hiszem az ilyen köszönőket mindig a támogatók felsorolásával szokták kezdeni, szóval ezennel szeretném megköszönni minden lelkes kis olvasómnak, hogy magamnak tudhatom ezt a csodás pozíciót. Ezen felül köszönöm a családomnak, akik előbb támogatták az olvasást, mint a tévézést. Köszönöm, hogy nem vették észre, mikor tanulás helyett is a könyvtári könyveket bújtam. Köszönöm a középiskolás osztálytársaimnak, hogy megosztották velem a legutóbb tapasztalt élményeiket, s lehetővé tették, hogy én is átéljem a kalandokat. Köszönöm a barátaimnak, hogy sosem haragudtak meg, ha pár percnyi szünetet kértem, hogy még az adott fejezetet be tudjam fejezni. S köszönöm a munkatársaimnak, akik nem néznek rám kérdő tekintettel, mikor reggel könyvvel a kezembe állítok be dolgozni, majd az egész napos könyvtapizást megszakítva ebéd szünetben folytatom az olvasást. Köszönöm a buszmegállóban mellettem álló idegeneknek is, hogy egy percre sem zavarnak meg, s meg sem próbálnak kizökkenteni a könyves-függőségemből még utazás közben sem. S köszönöm a páromnak, aki hősiesen cipeli utánam egyik albérletből a másikba a tetemes gyűjteményemet, s hogy minden nap összeszedi helyettem is a lakás különböző pontjain széthagyott köteteket. S köszönöm drága Viola Gina Veronikának, aki örök időkre lestoppolta az "egyetlen Nyuszifülem" becenevet.

Ezenkívül köszönettel tartozom annak, aki először rájött, hogyan lehet hasznosítani a kávébabot. Sok átolvasott éjszakát köszönhetek a szarvasi kotyogós kávéfőző gyárnak és a Nescafé-nak egyaránt. Ha egyet kérhetek: sose hagyjátok abba a kókuszos 3 in 1 forgalmazását! S köszönöm az energiaital gyártóknak is, hogy egy-egy unalmasabb epizódon átsegítettek. Köszönöm a Milkának és a Bocinak, hogy örök támogatóként jelen vannak.

S szeretném megköszönni a kiadóknak is, akik ezt a sok csodálatos alkotást eljuttatják hozzánk! Köszönöm a kedvenceimnek, hogy ennyire segítőkészek, s bármikor fordulhatok feléjük egy kis információért. 

Köszönöm az íróknak, hogy sosem fogy el a fantáziájuk, s minden nap újabb alkotáson törik a fejüket, hogy kielégíthessem a szellemi szükségleteimet. 

Az évek során több száz könyvet olvastam el, s a javára azért emlékszem is. A blogom nagy segítség is, hiszen bármikor visszaolvashatom, milyen benyomást tett rám egy-egy alkotás. Néha fogom a fejem, hogy milyen bután fogalmaztam, mennyire kezdetlegesek az első bejegyzések, de máskor csak dagad a mellem, ha sikerül szavakban visszaadnom a gondolataimat. Úgy hiszem, sokat dolgoztam azért, hogy ezt a díjat elnyerhessem, de álmaimban sem gondoltam, hogy én tudhatom majd 2018-ban a No. 1. Könyvmoly titulust. Köszönöm még egyszer a lehetőséget! S köszönöm, hogy mostmár fizikai kivetülései is van az álmaimnak!

 S kedves látogatóim, készüljetek: ha otthonomba betértek, az első, amit az arcotokba nyomok, az én kis Könyvmoly Oscar-díjam lesz! (Mint Leonard az Agymenőkben, a kis fizika kupájával.)

Köszönöm ezt a csodás születésnapi ajándékot Gina, ezt sosem fogja, semmi sem überelni! Nem, még a rózsaszín nyuszis toll sem! :)

 

Gondolatok a plagizálásról

Könyvkiadatási kulisszatitkok

Sziasztok!

Az idei éven több szempontból is fantasztikusan indult. Az egyik ilyen örömforrás az Ad Librum kiadó volt. Úgy döntöttek, hogy idén bővítik a kínálatukat, s esélyt adnak több magyar szerzőnek is, akik ifjúsági irodalom kategóriában alkotnak, tehát szeretnének nyitni a YA és az NA kategóriák felé is. Meg is hirdették a pályázatot a KÖNYV KIADÁSA KOMOLYAN című oldalon, amin keresztül sokan jelentkeztek is. Ám több szem, többet lát alapon úgy döntöttek, hogy a kéziratokat nem csak a belső munkatársak elbírálása alapján fogják megítélni, hanem bevonnak ebbe a programba több bloggert is - köztük engem is.

Könyvesboltban dolgozom | 3. rész

Sziasztok!

Utoljára decemberben meséltem nektek arról, milyen érzés egy könyvesboltban dolgozni, s hát valljuk be, az azért nem most volt. Most már túl vagyunk a karácsonyi hajtáson, minden visszatért a régi kerékvágásba. Megkezdtük az újévet, ami elég zordan indult, hiszen még mindig tél van, s ez hideggel, köddel, esővel vagy éppen hóval jár. Az emberek hangulata ilyenkor beszürkül, hisz nem volt még olyan jelentős esemény, ami igazán feldobhatta volna a kedvünket. Egyedül a farsangi mulatságok csempészhettek az életünkbe egy kis fényt, ám ezt sem ünneplik mindenhol, ezért úgy gondoltam, elmesélem nektek most, mi az, amit a legjobban élvezek abban, hogy eladó vagyok.

Könyvesboltban dolgozom - 2. rész

Sziasztok!

Igen, jól látjátok, eljött az ideje, hogy folytassam a már megkezdett bejegyzést, hogy egy kicsit ti is láthassátok, milyen érzés könyvesboltban dolgozni. Az előző bejegyzésben általánosságban mutattam be, milyen egy átlagos napunk <<ide kattintva elérheted >> , de most, az ünnepek közeledtével merőben eltér a szokásostól. Most erről fogok nektek egy kicsit mesélni, miben más ilyenkor, mint az év többi időszakában. Fogadjátok szeretettel!

Könyvesboltban dolgozom - 1. rész.

Kedves Olvasóim!

Lassan egy éve az egyik nagyobb könyvesbolt alkalmazásában állok, s ezen idő alatt rengetegszer kérdezték meg tőlem a vásárlók, a barátaim, s ti olvasók is, hogy milyen érzés minden napomat ott tölteni. Ezért úgy döntöttem, hogy leírom, milyen élményeket szereztem ezen idő alatt. Vannak pozitív és negatív tapasztalatok is - mint minden munkának, ennek is megvan a maga árnyoldala. Remélem sikerül a kíváncsiságotokat kielégíteni. :)

Vásárlói etikett - avagy a jó munka alapja

Ez nem éppen egy rendhagyó bejegyzés tőlem, de már most kikívánkozott. Ha úgy vesszük, elég hamar, hiszen a kereskedelemben nem régóta dolgozom. Az előző munkahelyemen nem zavartak ezek a formasági hiányok, de a jelenlegin módfelett.

Szóval úgy gondoltam, érdemes egy két dolgot összeszedni, amivel megkönnyíthető egy 11 órás műszak az eladó számára, és a vásárlónak nem kerül semmibe.

Könyvmoly vagyok

Könyvmoly vagyok.

Szeretem érezni a könyvek illatát.
Szeretem érezni egy könyv súlyát.
Szeretem hallani a lapok hangját, ahogy egymáshoz érnek.
Szeretem az új könyvek tisztaságát.
Szeretem az idősebb könyvek megsárgult lapjait.
Szeretem, ahogy már a borító is mesél.
Szeretem látni a polcomon a saját könyvtáram darabjait.

Szeretem az ebédszünetemet olvasással tölteni.
Szeretek utazás közben olvasni.
Szeretek egy nehéz nap után az ágyban egy kakaót szürcsölgetve még elmerülni egy másik világban.
Szeretem a reggelt egy könyvvel indítani.

Szeretek új embereket bevezetni a könyvek világába.
Szeretek kedvenc köteteket ajánlani és boldogsággal tölt el, ha megköszönik, mert eltaláltam az ízlésvilágukat.
Szeretek beszélgetni másokkal egy-egy történetről.
Szeretek könyvtárban bóklászni.
Szeretek könyvesboltban nézelődni.
Szeretem a könyves kiegészítőket.

Csak mosolyogni tudok, ha valaki megkérdezni, mi a jó ebben.
Szeretem kifejteni, mennyire sokat ad a személyiséghez az olvasás.
Szeretek könyvet venni.
Szeretek könyvet adni.
Szeretek könyvet kapni.

Szeretem, hogy minden történet a jellememet fejleszti.
Szeretek a történetekből tanulni.
Szeretem azt az érzést, mikor a valóságból átlépek egy kitalált helyszínre.
Szeretek megvívni a sárkánnyal.
Szeretem megmenteni a hercegnőt.
Szeretem végigizgulni a történetet a főszereplővel.

Az olvasás nem csak egy hobby, hanem egy életérzés.
Egy menekülési útvonal.
Egy problémamegoldási lehetőség.
Kikapcsolódási pont.

Könyvmoly vagyok. 

Lélegzem és olvasok.

Ezer történetet élek meg.

Ezer világot ismerek meg.

Könyvmoly vagyok és büszke vagyok rá.

Winie Szilvesztere

Ezt a novellát Vivien Holloway pályázatára készítettem, Hát, nem sikerült bekerülni a dobogósok közé, de fogadjátok szeretettel:

Engedd el!

Hoztam Nektek egy újabb szöszt.Ez a novella a félelemre épült elsősorban, nem valós eseményre.

Engedd el!

Nem bírom visszatartani. Ég a szemem, látásomat eltorzítják a könnycseppek. Útjuk az arcomon át az asztal lapjára vezetnek. Kisebb tócsa gyűlt már össze az állam alatt. Erősnek kell lennem, nem omolhatok össze. Egy gyors mozdulattal megtörlöm a szemem, veszek egy mély levegőt, és elindulok.

Nézőpont kérdése

Sziasztok!

Kacérkodom mostanság az írással. Régebben volt pár kis szöszöm, egyoldalas kis miazmák. De hamar abbamaradt. De ma úgy döntöttem megosztom Veletek egy régebbi írásomat. Olyan 5-6 éves lehet. Szeretnélek titeket megkérni arra is, hogy a véleményeteket alatta kommentben bátran fejtsétek ki, hisz ebből tanul a moly. Szerintetek érdemes foglalkoznom vele hobby szinten?