Egy rejtélyes levél.
Egy elfogadott állásajánlat.
És esély a továbblépésre.
Ava Harrison egy hónappal volt barátja tragikus halála után egy furcsa álláshirdetést tartalmazó levelet kap: „Gondozót keresünk egy bogaras öregúr, és elkényeztetett, igazi szörnyeteg nősténymacskája mellé.” Ava úgy érzi, kísértet van a dologban, de az alabamai Driftwoodban betöltendő állás kivételes lehetőségnek ígérkezik arra, hogy új életet kezdjen. Normális életet.
Maggie Mae Brightwell látszólag óriási energiával vezeti a Szarkát, a driftwoodi kávézót, ami egyben kuriózumok boltja is. A derűs felszín alatt azonban ott rejtőzik a fájdalmas valóság… Az állandó elfoglaltság a legjobb módja annak, hogy elterelje Maggie figyelmét anyja elvesztéséről, és idősödő apja miatti aggodalmairól.
Ava és Maggie hamar ráébrednek, hogy rokonlelkek, hiszen mindkettejüket kísérti valami – ám el kell engedniük a múltat, hogy továbbléphessenek. Olykor ugyanis a hullámok olyan helyre sodornak minket, ahová valójában tartozunk.
Bár egész évben kapható vagyok egy jó kis cozy fantasy vagy épp mágikus realizmusra épülő történetre, de az őszi időszak beköszöntével ez különösen igazzá válik. A szeptember számomra mindig a változást jelenti, s már csak emiatt is jól esik egy könnyed és kellemes sztoriban elmerülni. Kézenfekvő volt a számomra, hogy ezt az időszakot Heather Webber újdonsága, a Kuriózumok kávézója nyissa meg, mely az általam említett két zsáner közül az utóbbiba tartozik.
Ez a történet nemcsak egy lányról szól, s arról, miként találja meg a világban elfoglalt helyét, hanem egy közösségről, amelynek tagjai mindannyian egyenértékűek és a boldogulásuk egyaránt számít. Nem lehet azt mondani, hogy a könyv főszereplője Ava, mert felsorakoztathatnám mellé a kisváros minden egyes lakóját, hiszen mindenki sorsa alakulásában pont ugyanannyira érdekelt a szerző. Nem Ava az, aki elhozza számukra a változás szelét, hanem pont, hogy ez a természeti erő sodorja őt is Driftwoodba, ahol megtalálja a boldogságot és önmagát egyaránt. Egy csodás és különleges történet elevenedik meg ennek a könyvnek a lapjain.
A szerzői stílus pont olyan könnyed és légies, mint egy apró tollpehely. Eleinte úgy tűnik, kedves kis csacskaságokról mesél csupán, de a felszín alatt ott rejlik a csodaszép tartalom, ami csak arra vár, hogy az olvasó felfedezze. A közösség dinamizmusa és működése mellett az egyénben rejtőző érzések, kétségek is nagy szerephez jutnak. Ava a helyét keresi a nagy világban, egy csöpp kis sarkot, ahol boldog lehet és ahol elfogadják a furcsaságaival együtt - de ehhez az kell, hogy ő is szeresse és tisztelje saját magát. Maggie a lezárás hiánya végett megragadt a gyász első fázisában, amely az elmúlt években jelentősen befolyásolta a döntéseit és az élete irányát. Az apja pedig igazi csodabogárrá változott, s az öregedés számlájára írják aggódva a pálfordulást idéző tetteit és nézeteit, pedig ezeknek is megvan a maga oka. Elmondható, hogy a regényben a három központi karakter problémái vannak leginkább előtérben, de a közösség minden egyes tagja küzd valamivel, amely mindenkire hatással van, s ez a szimbiózis, amiben léteznek, biztonságos közeget biztosít az egyén fejlődésének.
Tehát ez a könyv egy takaró puha érintésével és melegével vonja körbe az olvasót, míg mesél neki az elengedésről és önmagunk felfedezéséről, valamint a változáshoz szükséges bátorságról. Mindezt pedig kellemes, könnyed és végtelenül kedves módon teszi meg, megfűszerezve egy csipetnyi mágikus realizmussal. Nem akar hatalmas babérokra törni, mindössze egy pillanatnyi könnyedséget és odafigyelést szeretne kiváltani. A végkifejlet túlidealizált, de az előzetes felvetéshez szerintem megfelelően illeszkedik, így én is elismerem, hogy ez így volt szép és kerek. Eleinte csak mosolyogtam az eseményeken, amik első perctől kezdve felkeltették a figyelmem. A végére viszont már a meghatottság lett rajtam úrrá. Nem gondoltam volna, hogy ennyire közel fog hozzám kerülni ez a történet. Kezdem úgy érezni, hogy ebben az esetben nem én választottam a könyvet, hanem a könyv választott engem.
Szempontok szerint:
Szereplők: Bár mindenkit körülleng a varázslat, s emiatt vannak benne olyan elemek, amik túllépnek az egyszerű realizmus határán, de pont ezek által tud kiteljesedni a karakterekbe rejlő csoda. A szerző bemutatja, milyen érzés egy támogató csapat részese lenni.
Történet: A sztori mondhatni önmagát építi. Egy álmos kisváros tagjai jelentkeznek a lapokon, akiknek hétköznapi problémáik várnak megoldásra. Egy ideális életteret mutat be a szerző, amelybe bármikor szívesen belecsöppennék.
Nyelvezet: Végtelenül barátságos. A kellemes és visszafogott humorát több ízben megcsillogtatja a szerző.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A könyv kétféle borítótervvel indult, de végül a letisztultabb formavilág nyert. Ennek örülök, mert számomra az volt elejétől kezdve a szimpatikusabb. A borítókép az egyszerűsége ellenére sokat mesél a történetről és a színeket tekintve is telitalálat.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Türelmes, energikus, higgadt gondozót keresünk, aki odaköltözne egy bogaras öregúr és elkényeztetett, igazi szörnyeteg nőstény macskája mellé egy vélelmezetten kísértetjárta, tengerparti házba."
"A nehéz időszakok legyőzhetők, csak idő kell hozzá. És szív. Elszántság. Az élet újjáépül.
Az újrakezdés lehetséges."
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2025. szeptember 2.
Terjedelem: 416 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése