Ezt a novellát az "Állj meg egy novellára" pályázatra írtam. Furcsa volt, mert azon kívül, hogy maximum 4000 leütés lehet, semmi nem volt meghatározva. A 20 legjobbat buszmegállókba és egyéb központi csomópontokon helyezik ki országszerte. Mivel nem volt téma megadva, ebből indultam ki. Vajon mit olvasnának el az emberek - korosztálytól függetlenül - míg a buszra várnak? Úgy gondoltam, ebben az esetben egy könnyed, humoros történetre lesz szükség, amit gyerek, felnőtt és agg egyaránt kedvét lelheti, s mosolyogva folytathatja utána útját.
Bátyám gyerekkorából merítkezve alkottam meg hát így, ezt a rövid novellát. A versenyen nem került be a legjobban közé, de ez nem lomboz le. Inkább komolyabb hangvételű történeteket válogattak be. Nem bánom, hogy ezt a történetet alkottam meg és küldtem be, mert kitartok a véleményem szerint: buszmegállóba olyan sztori kell, amin az ember felkacag. Szóval fogadjátok szeretettel.