Erica és Jack sorsa elválaszthatatlanul egybefonódott. A közös titkuk és az egymás iránt érzett vágyódásuk lehetetlenné teszi a felejtést. Erica csodálatos világot fedez fel a börtönén túl, a szabadság, amit Jack mellett érez, megrészegíti, ugyanakkor halálra rémíti.
Jack számára az élet azonban még tartogat meglepetéseket. Teljesen tanácstalanná válik, amikor kiderül, hogy a húga halálos beteg, és hogy az Ericával egyre elmélyülő kapcsolata mekkora felháborodást, lázongó indulatokat gerjeszt a családtagjai, barátai körében.
Az izgalom és az érzelmek is a tetőfokára hágnak, amikor Jacknek választania kell a bosszú és szerettei élete között.
A Törött szárnyakkal a Biztos menedék-sorozat második, befejező része, amelyben Anne L. Green rávilágít arra, hogy nem minden történet jó vagy rossz, ahogy nem is fekete vagy fehér.
Kezdeti gondolatok:
Bár Anne L. Green-nel nem mindig egyezik a véleményünk, ez nem akadályoz meg abban, hogy az általa írt könyveket sorra olvassam. Érdekes ez a helyzet. Alapvetően nem rajongok az erotikus irányvonalért – és ez a regényei olvasása közben sokszor visszás helyzetet teremt –, de a művei rendelkeznek olyan egyéb tulajdonságokkal, amiknek képtelen vagyok ellenállni. Mindemellett viszont az fontos, hogy a megfelelő időben és a megfelelő hangulatban kerítsem sorra őket, különben nem biztos, hogy meglátnám benne azokat a dolgokat, amiket keresek. Éppen ezért többször előfordult már, hogy egy-egy regényét csak a megjelenést követően hónapokkal később olvastam el, mert éreztem, hogy akkor jött el az ideje. Így voltam a Baljós szitakötővel is, melynek főszereplője Jack Doyle, aki Will-lel vállvetve rendőrként tevékenykedik. A könyv viszonylag sokáig állt a polcomon olvasatlanul, várva a megfelelő pillanatot, de amikor végül csak kézbe vettem, rá is jöttem, miért volt meg bennem tudat alatt ez a kisebb ellenkezés. Jack már a korábbi regényekben is felbukkant, így a jellemére már vethetett az olvasó egy pillantást. Akkor, mint mellékszereplő fölött, elsiklott a tekintetem. Nem voltak iránta ellenérzéseim, de nem is ragadott meg. Most kiderült, hogy a személyiségünk abszolút taszítja egymást, viszont a könyv nem csak róla szól. A felvázolt szituáció érdekelt, Ericát és Tammyt nagyon megszerettem, így nem volt kérdéses, hogy a folytatásra is időt fogok szánni, méghozzá hamarosan. Egy szép tavaszi napon el is érkezett a pillanat, mikor a kanapéra leheveredve kíváncsisággal telve felütöttem a regényt. Az idő csak úgy elszaladt mellettem, rohanását nem is észleltem, mivel fejjel előre belevesztem a történetbe. Mit mondhatnék, nagyon meglepett, amit a lapokon találtam.
A történetről:
Ahogy a szerzőtől már megszokhattuk, a történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Erica és Tammy elrablásáról Jack mit sem sejt. Jelenleg a figyelmét éppen a húga betegsége köti le, mivel úgy néz ki, a család tagjai közül egyedül az ő szervezetéből kinyert őssejtek képesek megmenteni Kayla életét. Mivel egy testvérét már elveszítette, így még nagyon súllyal nehezedik ez a tény a lelkére. Nem tudná elviselni, ha bárkinek is csalódást okozna. Az aggodalom lassacskán felemészti a lelkét. Aggódik a testvéréért és Ericáért is, aki iránt egyre mélyebb érzéseket táplál. A kezdeti testi vonzalmat lassanként kiszorítja a lelki vágyódás is. S ha minden nem lenne elég, akkor még ott van a munka és a nővére halála miatti fájdalom, a folyton kavargó, keserű bosszú gondolata is. Bár a szálak egyre inkább összefutnak, Jack helyzetén ez inkább ront, mint javít, egyre inkább reménytelenebbé válik az, hogy valaha is el tudja engedni az összes kétséget, ami gyötri. A rengeteg súly, ami a vállán nyugszik, lassan agyonnyomja. Vajon elég erős ahhoz, hogy a fájdalmat félretéve a megfelelő döntéseket hozza?
Igaz, hogy Jack karaktere a folytonos bizonytalanságban leledzik, ám közel sem annyira kétségekkel telt a sorsa, mint Ericának. Fiatal kora ellenére rengeteg fizikai és mentális megterhelésen van már túl. Az elrablása már csak egy újabb csepp az amúgy is betelt pohárba. A saját sorsa helyett sokkal inkább fogadott lánya, Tammy életéért aggódik. Szerencsére hamar kiderül, hogy milyen indok áll az egész mögött, amely egy újabb reményteli lehetőséget biztosít Erica számára, ám ahhoz, hogy a szenvedései véget érjenek, újfent vissza kell térnie élete megkeserítője, Curtis mellé. Érdekes, hogy bár a férfi ugyanolyan kegyetlenül bánik a nővel, mint eddig, e tekintetben nincs változás, az olvasó mégis úgy érezheti, hogy a jelenlegi helyzet messze rosszabb, mint az eddigi. Ennek a hátterében két dolog is megbújhat. Egyfelől azáltal, hogy megismerkedtünk Ericával, betekintést nyerhettünk a gondolataiba, már nem tudjuk felületesen vagy éppen tartózkodóan kezelni az életét. Mi is a történet részesévé váltunk, így egyre kevésbé tudjuk elviselni, hogy egy olyan személy bántalmazásáról kell tehetetlenül olvasnunk, aki közel áll hozzánk. A másik indok pedig az, hogy Erica is lassan az erőforrásai végéhez ér. Egyre inkább megfakul a szemének csillogása, mivel az eddigi elviselhető, ködös hozzáállásából kirángatta a Jack által keltett jobb élet reménye, amely viszont azt is eredményezi, hogy ő maga is nehezebben tudja már elviselni a sors által rámért hányattatások sorát. Kétségbeesettebbé, meggondolatlanabbá válik, amely nem csak önmagára jelent komoly veszélyt, hanem a szerettei számára is. Ugyanakkor hiába van ezzel tisztában az olvasó, ő maga is érzi, hogy ezt már nem lehet másként, ép ésszel kibírni. Ő is megtapasztalja Erica sorsának halvány lenyomatát: kétségek között őrlődik, mivel egyfelől tudja, hogy a nyomozás sikerességéhez elengedhetetlen ez a helyzet, másfelől viszont nem biztos már benne, hogy megéri a kockázatot a meghozott áldozat.
A történet cérnaszálon rángatja az olvasó idegeit. Nehéz tőle elvonatkoztatni, így az oldalak hihetetlen gyorsasággal szaladnak. Képtelen voltam letenni, ugyanakkor minden lapozásnál tartottam, milyen borzalmak várnak rám a következő oldalon. Erica és Jack közös pillanatai sem tudták teljesen feloldani bennem a gyomorgörcsöt. Szerintem én jobban féltem a lebukástól, mint ő maguk. Ebben az is közrejátszott, hogy kissé hihetetlennek találtam, hogy Erica ennyire egyszerűen le tudott lépni akár órák hosszára is úgy, hogy az Curtisnek nem szúrt szemet, de igyekeztem ezt a „hibát” a férfiúi arroganciára fogni, s ezáltal a gondolatot elűzni a fejemből. Amúgy sem volt sok időm ehhez hasonló apróságokon töprengeni, mivel a Törött szárnyakkal is rendelkezik a hamisíthatatlan Anne L. Green vonásokkal; tehát a történet maximális sebességen pörög, nincs kiszállásra, megállásra lehetőség. A könyv több ízben is olyan fordulatot vett, ami váratlanul érintett. Az előző könyv végén tartottam attól, hogy a nagyja csavarra már rájöttem, nem tartogat már számomra igazi meglepetést a folytatás, de szerencsére nem lett igazam. A szerző remekül kijátszotta az általam felfedezett lapokat, de biztos vagyok benne, hogy vérbeli hamiskártyásként az asztal alól is húzott még fel pár Jokert. A történet tetőpontja pedig egyszerűen döbbenetes. Szinte levegőt is elfelejtettem venni, annyira érdekelt, meddig mennek el a karakterek az áhított cél elérése érdekében. Spoiler: sokkal tovább, mint amit valaha is gondoltam volna. A lehető legjobban alátámasztja az ismert mondást, miszerint a cél szentesíti az eszközt. Ó, de még mennyire!
Összességében tekintve:
Úgy éreztem magam a könyv elkezdése előtt, mint a mesebeli lány, akinek a király egymásnak ellentmondó feladatokat adott. A Baljós szitakötő című mű után a Törött szárnyakkal érdekelt is meg nem is. Akartam is olvasni meg nem is. Tartottam is tőle meg nem is. Ugyanakkor a kíváncsiság erősebb volt bennem, mint a tartózkodás, így hamar lekaptam a polcról, hogy eltöltsek vele pár tartalmas délutánt. Bevallom, sokkal, de sokkal másabb történetre számítottam. Azt hittem, hogy Jack továbbra is idegesíteni fog és hogy Ericából is valamely szinten ki fogok ábrándulni, ám legnagyobb meglepetésemre mindketten közelebb kerültek hozzám. A szerző hatalmas megpróbáltatásokkal állítja szembe őket. A lényegi különbség abból fakad, hogy jelen esetben a szereplők ezt csak úgy tudják megugrani, ha cserébe feláldozzák lényük egy darabját. Egyszerre válnak többé és lesznek kevesebbek az átélt események hatására. S ez a kettősség volt az, ami elsőként megragadta a figyelmemet. Innentől kezdve pedig nem volt megállás. A könyv további értékeket tárt a szemem elé, izgalmas kalandokkal fűszerezve. Azt hittem, messziről, tartózkodva fogom csak figyelni az eseményeket, de végül ott találtam magam a sűrűjében. Erica karaktere által a szerző fontos üzenetet ad át az olvasó számára. Felhívja a figyelmet a mai életben is aktívan jelen lévő mentális és fizikai bántalmazásra. Ezen a kissé szélsőséges példán keresztül bemutatja, miként gondolkodik a bántalmazott személy, miért nem tudja megtenni a kellő lépéseket ahhoz, hogy megvédje önmagát. E regény főszereplője rendhagyó az Anne L. Green által létrehozott karakterek hosszú sorában. Bár Erica ugyanolyan erős, mint a többiek, az ő lelke annyira össze van már törve, hogy azt teljesen helyrehozni már nem lehet. Az elszenvedett tettek kitörölhetetlen nyomot hagytak rajta. Cérnaszálon egyensúlyozott és csak a lelkéből megmaradt utolsó szilánkon múlt a sorsának végső kimenetele.
Nem hittem volna, hogy az első könyv hatása után a folytatás ennyire magával fog ragadni. Sokkal többet adott, mint amire számítottam. Pontosan az ilyen élmények miatt szeretem Anne L. Green könyveit.
Kedvenc idézetek:
"Bedeszkázta előttem a világot, de istenemre esküszöm, ha kell, egyesével fogom letépni a szabadságomtól elválasztó kerítésem darabjait!
– Mi túlélők vagyunk…"
"De arra is rá kellett jönnöm, hogy az élet mit sem ér, ha nem vállalunk kockázatot."
"-Tudod, nekem holnap lesz három éve, hogy holnaptól rendszeresen futok – nyomta a kezembe a törölközőmet.
Megtörlöm a homlokom, majd mereven reagáltam a humoros megjegyzésére.
– Roppant kitartó vagy!
– Ugye? Én is így gondolom – mosolygott lelkesen."
Megjelenés ideje: 2020. február 1.
A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:
