"Járj a széllel, száguldj a szélviharral, ne aggódj a messzi jövő miatt, és bízz, hogy ismét, újból, és megint szerencséd lesz!"
Úgy érzem, megtaláltam a modern kori Rejtő Jenőt. :) Az ziher, hogy J. Goldenlane-ben született újjá. Ugyanazt a könnyed, vicces stílust kapjuk vissza. Egyszerűen utánozhatatlan. Egyedi humora van, ami teljesen magával ragadja az olvasót, míg könnyesre nem röhögi magát.
A Holdnak árnyékát a Napnak fénye után vettem kezembe. Azt a könyvet nagyon megszerettem. Kedvenc is lett. Pörgős, vicces, egyedi sztori, robotokkal. Hasonlót vártam ennél is. Hát teljesen mást kaptam. Az alap dolgokban azonos, például a világ, amiben játszódik a történet, vagy a karakterek kidolgozottsága és részletessége. A nyakatekert gondolatokat és eseményvezetést is megkapjuk, amitől igazán jó történet, hiszen nem lehet tudni előre, hogyan fog végződni. Ugyanúgy itt is jelen vannak a modern kori események adta lehetőségek, pl: direktlink vagy egyéb beültetések. De, mint mondtam, különbözik a Napnak fényétől, rendesen. Teljesen más az alapszituáció, szerintem még a kategorikus besorolás is. Ebben rengeteg akció és vér van, míg a másikban inkább egy nagy kaland. Mást kaptam, de nem csalódtam.