2016. november 28., hétfő

Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal

Félek, vagy csupán a hidegtől reszketek? 
Jó úton járok, vagy elveszek? 

Mitől fény a fény, és árnyék a sötétség? 

Vak hitem vajon dicsőség?


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar író, aki a modern felnőtt mese kategóriát megalkotta. Megalkotta, aztán évek teltek el, s végül az én kezembe is eljutott a könyv, mely megváltoztatta bennem a felnőtt meseregényről alkotott elképzeléseimet.

Félreértés ne essék, igazából nem tudom, hogy tényleg ő lett volna e az első. Az sem biztos, hogy meseregénynek számít a könyv.  De számomra forradalmilag hatott. Elkezdődik a történet egy általános testvérpár általános napjába egy általános világba s nem mindennapi kalandokat él át az olvasó a karakterekkel.

Cailie Jacobs egy teljesen átlagos kisfiú, aki boldogan tengeti a gyermeki éveit, míg a kor által felvázolt vallási szokások, hiedelmek az életére nem törnek. Az sztori itt indul el igazán, bár még az olvasó mindig nem tudja, miről szól igazából a könyv. Csak megismeri egy ártatlan kisfiú gyötrelmes életét. Bevallom, a vége felé tisztult ki bennem a kép - bár akkor sem teljesen - mégis mi történik itten. Az író mesél és csak mesél, de nincs egy központi probléma, ami köré épülnek az események. Természetesen a szálak eggyé olvadnak, és a megoldás előtt nem sokkal rájövünk a problémára is.

Brod Walters és a szedett-vetett családja minden tagja külön egyéniség. Mindenkinek megvan a magához való esze, az ok, amiért különleges, egyedi. Csodálatos emberek, akiknek az összetartásuk példa értékű. Szívemhez nőttek egytől egyig, Jew a kis a fruskás viselkedésétől egészen Dorien egyedi világnézetéig. 

A történet középpontjában a vallás áll. A középkori nézeteket hozza elő, melynél a hit az egész életet meghatározza. Az alaptanok, melyeket felállítottak a kor emberei parancsolatként követnek. Tehát a nőket semmi veszik, s ha nem eléggé meghunyászkodó, akkor már az ördög szajhája titulus alatt megégetik. A gyermekek verve jók, s bármilyen vallásos cél érdekében feláldozhatóak. A vezető minden szava szent, aszerint kell tengetni a mindennapokat. Erős kritika ez a megszállott vallásossággal szemben, felnyitja az ember szemét arra, hogy semmit nem szabad túlzott mértékkel imádni és űzni. 

Az írásmód zseniális. Szinte hallottam magam mellett egy férfi hangját, aki a kályhánál ülve felolvassa nekem, miközben én forralt bort szürcsölve relaxálok. A mesélő stílusa fantasztikus. Mindig eltalálja a kellő hangsúlyt, fogalmazásmódot. Nincs benne egy unalmas pillanat sem. Hiába vastag a könyv, nagyon gyorsan végére ér az olvasó, hiszen nem tudja letenni. Kifejezetten nagy élményt nyújt emellett a fejezetek között található bevágások, jegyzetmásolatok, ábrákkal fűszerezve. Mindig vártam a soron következőt!

S mitől felnőtt? A gyermeki kort felidéző stílus mellett megtalálható benne a fantasy, a múlt árnyai, a varázslatosság és rengeteg tragédia, vér. Ha a vége nem lenne pozitív simán rásütném a dark fantasy jelzőt. 

Remélem a későbbiekben még olvashatok majd az írótól más művet is, hiszen új kedvencet vettem fel az eddigiek mellé.

Értékelés:
                          

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. ki tudja, lehet egyszer lesz nyereményjáték érte itt ;)
      Ugyanakkor az író facebook oldalán most fut egy! :)

      Törlés