Niitaabell Világa: Lucy Jane Wood: Újra bűbájos (Újra bűbájos 1.)

Fülszöveg:

Belladonna Blackthorn még nem veszítette el a varázserejét… de már jó ideje nem is érezte igazán.

Belle teljesen kiégett. Nem elég, hogy titkolnia kell boszorkányságát a külvilág előtt, de szeretett munkahelyét, a Lunar könyesboltot is meg kell védenie saját, elviselhetetlen tulajdonosától, aki hozzá nem értésével egyre biztosabban sodorja a csőd felé. Nagy a teher Belle vállán, így a mágiája tökéletesítése a legutolsó dolog, ami éppen foglalkoztatja.

Ám amikor harmincadik születésnapján a boszorkányok gyülekezete magához hívatja, és próba elé állítja, amely eldönti, méltó-e még a boszorkányságra, kiderül: ha nem találja meg újra a varázserejét, örökre elveszítheti azt. Egy hónap áll rendelkezésére, hogy helyrehozza a dolgait, azonban a jelek arra utalnak, hogy egy sötét erő munkálkodik ellene. Belle-nek minden segítségre szüksége lesz – a körülötte lévő nőktől, a nagymamája szellemétől, egy váratlan mentorfigurától, és még egy (bosszantóan jóképű) őrzőtől is, aki felesküdött rá, hogy megvédi…

Lucy Jane Wood regénye felemelő történet az önszeretet erejéről, valamint a családról, amit magunk választunk, miközben egy lassan kibontakozó románccal is vár – az Újra bűbájos hamisítatlan lélekmelengető olvasmány a hűvösebb őszi napokra.

A történetről:

Itt van az ősz, itt van újra, az összes cozy fantasyt ide nekem. Tudom is, hogy mi okból szeretem? Csak szeretem – mondom én, Petőfi után szabadon. Bár az év bármely időszakában nyitott vagyok erre a zsánerre, leginkább mégis a szeptemberi eső és levélhalom hozza meg hozzá leginkább a hangulatom. Az Anassa kiadó pedig úgy néz ki, hasonlóképp vélekedik a témáról, ugyanis egy csodás októberi történettel örvendeztette meg az olvasóit Lucy Jane Wood Újra bűbájos című könyve által.

Boszorkányos sztorival állunk szemben, egy kellemes, könnyed, önkeresős verzióval. Belle az évek alatt megfelelően integrálódott az emberek közé és az immáron 15 éve benne szunnyadó varázserőt csupán csacskaságokra, a mindennapi életet megkönnyítő esetekre használja, mint például a könyvesbolt gyereksarkának gyors rendszerezése vagy épp a kihűlt kávéja felmelegítése. Igen ám, de a harmincadik születésnapján meg kell jelennie a kohenje előtt, ahol döntést hoznak arról, hogy megtarthatja-e az erejét vagy sem. Ez már kevésbé buli, ugye? Belle nem is szerepel valami pompásan a megmérettetésen, de egy utolsó lehetősége még adódik a bizonyításra, amit bizonytalansággal telve, azért igyekszik a maga módján megragadni.

Ez a könyv nem azért született meg, hogy hatalmas babérokra törjön, hanem a szórakoztatás, a kedves, őszi hangulat megteremtésének jegyében jött létre, s hogy egy kicsi varázslatot csempésszen az olvasó hétköznapjaiba. S mindemellett még azért egy apró, pici értéket is képvisel, ami pont arra elengedő, hogy egy kis magot ültessen a lelkünkbe. Az pedig, hogy ezt mennyire gondozzuk, már csak és kizárólag rajtunk múlik.

Belle életének kisiklása az önbizalomhiányban rejlik. A felnőtté válásának folyamataként felőrölte őt az élet és képtelen már meglátni önnön értékeit. Pont ezért nem hiszi, hogy el tudna vezetni egy könyvesboltot, vagy hogy megérdemli azt, hogy varázsereje legyen. Fél, borzasztóan fél attól, hogy nagyobb lépéseket tegyen meg, hamarabb elengedi a dolgokat. Lehet, hogy ez kissé frusztráló lehet az olvasónak, de szerintem sokan tudunk valamely szinten azonosulni a Belle lelkét körülfonó kétségekkel. Tegye fel a kezét, aki az életben legalább egyszer kevésnek érezte magát! Na, ugye, hogy nincs ezzel egyedül. Számomra ez volt a történet legvarázslatosabb pontja: hogy elkezd végre hinni önmagában. (No meg hogy ez a változás nem egyik pillanatról a másikra történik.)

A történet amúgy egyszerű és kedves, a végén egy kisebb-nagyobb csavarral megtoldva. Valami hasonló volt az én fejemben is olvasás közben, de azért meg tudott egy kicsit lepni. Mindvégig kedvtelve forgattam a sztorit, egyedül a manifesztációk előtti résznél feküdtem meg vele egy kicsit, a felvezetés egy picikét feleslegesen hosszúnak érződött. A hangulatot viszont abszolút ontja magából: a könyvesbolti jelenlét aranyos, a macska időnkénti felbukkanása kedves, a halloweeni környezet pedig abszolút helytálló. A karakterek az én ízlésemhez mérten kevésbé kerültek felépítésre, s evégett a kapcsolatok sem kaptak megfelelő alátámasztást, de mint mondtam, ez a történet nem a mélységes kifejtésekre és ok-okozati felvázolásokra hivatott, hanem a szórakoztatásra. A könyvben szereplő párbeszédek bennem a Pumpkin Spice Kávézót idézték fel, a humor kifejezetten hasonló volt. Más közös vonás azonban nem található a két történet között.

Az Újra bűbájos azoknak ajánlott, akik szeretnének lélekben kicsit kikapcsolni és felkészülni az év végi hajrára. Azoknak, akik egy kedves és mókás történetet szeretnének olvasni, amiben mindent belep a varázslat. Kellemes, könnyed és végtelenül bűbájos.

Szempontok szerint:

Szereplők: Felszínesek és egyszerűek, ahogy a történet kívánja. Pont emiatt olvasás közben számomra ez nem volt zavaró, könnyen elfogadtam mindenkit olyannak, amilyen, nem kerestem az okokat, de a sztoriból kiesve azért rá kellett jönnöm, hogy picit többet vártam.

Történet: Egy síkon történik a cselekmény kifejtése. Egyenes úton halad előre, nem sok előzetes tudást igényel, a lapokon minden megfelelően kiderül. A sztori lassabban indul be, de a végére pörög. Kifejtéssel sosincs gond, talán egy kicsit az elején túlhúzott is hangulatfokozás céljából. A sztori kerek egész, de a folytatás lehetősége még benne rejlik, hagyott néhány kiskaput a szerző.

Nyelvezet: Egyszerű és közérthető, de a viccek számomra erőltetettek voltak.

Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, cozy fantasy. (Spicy mentes!)

Esztétika: A könyv csodaszép, őszidéző borítóval jelent meg. Külön pirospont, hogy a rajta található női alak nem a mostani szépségideáloknak megfelelő, hanem a sztorihoz hűen átlagos testalkatú.

Értékelés: