2020. október 20., kedd

P. Dangelico: Wrecking ​Ball – A romboló (Szeretni nehéz 1.)

Fülszöveg:

Hogyan ​állj ki magadért?
Camilla DeSantis élete romokban hever. Hogy is lehetne másként nevezni azt az állapotot, amikor egyszerre veszted el a férjed, az állásod és minden vagyonodat? Nehéz időkben nagy a döntéskényszer, így mikor a megváltás egy kiállhatatlan alak képében jön – aki nem mellesleg az egekig magasztalt New York Titans kezdő hátvédje –, nincs más választása, mint elfogadni az ajánlatot, hogy bentlakásos nevelőnőként és tanárként egyengesse Calvin 8 éves unokaöccsének útját. Már csak annyit kell kitalálnia, hogyan fogja vissza magát minden egyes alkalommal, mikor lilára akarná pofozni a férfit, ami gyakran megesik.

Calvin Shaw-t egy fikarcnyit sem érdeklik a nők. Pillanat, pillanat, hadd fogalmazzam meg másképp: imádja a nőket, viszont jelenleg minden vágya az, hogy hagyják békén. Főleg miután kiderült, hogy a felesége – mára már ex-felesége – attól a pasastól terhes, akivel anno őt csalta meg. A probléma már csak annyi, hogy épp most fogadott a házába egy nőt. És fogalma sincs, melyik a nagyobb probléma: hogy megígérte, viselkedni fog, vagy az, hogy vonzódik hozzá.

Könnyed és romantikus. Sorsfordító és szexi. Adott két megtört ember, két sors és egy lehetőség.

Az utóbbi évek legtartalmasabb romantikus története.

Éld át!


Első benyomás:

Nyitott vagyok az új élményekre, ezért elmondható rólam, hogy viszonylag kevés olyan kategória létezik, amelynek nem adtam eddig esélyt arra, hogy lenyűgözzön. Ezeknek is csak idő kérdése, hisz folyamatosan bővítem a komfortzónám határait, hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodhassak. Vannak viszont olyan kategóriák is, amelyeket alapvetően nem vetek meg, viszont az utóbbi időben úgy vettem észre, hogy a hozzá csoportosított könyvek olyannyira egy kaptafára készülnek, hogy egyszerűen olyan érzés ad át, mintha mindig ugyanazt az egy könyvet forgatnám. Ebbe tartozik a New Adult, tehát fiatal felnőtteknek írt, romantikus, általában enyhén erotikus tartalommal dúsított történetek is. Az általános felállás szerint a két nem képviselői között nagy feszültség van, nem csípik egymást, majd fokozatosan a véleményük megváltozik, egymásba szeretnek. A tetőponton a pár egyik tagja kétségeket érez magában a társa érzelmei miatt, ezért elhagyja – vagy ami még rosszabb: azért dönt a szétválás mellett, mert úgy véli, ezzel segíti a másikat az önazonosulás folyamatában! – majd rájönnek, hogy őket mégis egymásnak szánta a Sors és egymás karjába omolva találják meg a boldog befejezést. 
Hasonló képzeteim voltak P. Dangelico Wrecking Ball – A romboló című regénye kapcsán, így meg sem fordult a fejemben, hogy én ezt a könyvet kézhez fogom venni. Természetesen a terveimet most is felülírta valaki. Fanni, a Fanni’s Library blog szerkesztője teljes szívéből ajánlotta nekem ezt a könyvet. Neki is nagy kedvence lett, valamint az ismeretségünkre alapozva úgy gondolta, hogy ez lesz az a kivétel, ami erősíti a szabályt az én esetemben is. Fanni véleményére igencsak adok, így hát végül csak eljutott hozzám is ez az új Rubin pöttyös regény. Előzetesen annyit elárulhatok, hogy igaza volt. Nagyon is igaza volt!


A történetről:

Kis naivan azt hittem, hogy majd felütöm ezt a könyvet, olvasok pár oldalt, mintegy kóstolóként, aztán megyek dolgomat végezni, hiszen halmokba állnak az elvégzendő teendők. Hát, természetesen ez nem így lett. P. Dangelico regénye oly mértéken megragadott, hogy csak egy hirtelen jött ajtócsapódásra eszméltem fel – mikor is párom hazaért a munkából –, nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy már megint a kanapén ragadtam egy jó könyv társaságában röpke két órára. De mi is fogott meg ennyire benne? Mi írta bennem felül a kényszeres teljesítési vágyat? Már mondom is!
A legelső pozitívumot a regény kezdő akkordjai jelentették: az évek során több könyvben is találkoztam olyan kezdettel, ahol a szereplő épp egy nehéz gödör legmélyén van, de egyszer sem volt ez a bizonyos szituáció köthető egy piramis-játékhoz, amely a férj halálával és az életben maradt feleség meghurcolásának végével kezdődött. A könyv első pillanatában egy villanásnyi betekintést enged csupán a szerző a múltba, amely által tökéletesen érzékelhető a drasztikus változtatások folyamata, ami a jelenlegi helyzetet idézte elő, s melyet átleng a megkönnyebbülés szele, hiszen immáron az utolsó pont is rákerült arra a bizonyos végzésre. Camilla immáron szabad emberré vált, aki képes volt a nevét tisztára mosni. Bár mindene odaveszett és a lelke is mélyen megsérült az átélt események súlya alatt, mégis határozott léptekkel halad előre az életben. Pont úgy, ahogy kell.
Másfelől a főszereplő stílusa is elősegíti a folyamatos figyelmet. A regény Camilla nézőpontjából van írva, aki folytonos megjegyzéseket fűz saját életéhez. A fejében a képkockák megállás nélkül pörögnek, csacsogását nem lehet türtőztetni. Ő egy mélyen színes személyiség, akinek a világában megannyi alternatív lehetőség rejtőzik. Szeretem az ilyen „papagáj” típusú embereket, mivel magam is ebbe a kategóriába tartozom és engem egyáltalán nem fáraszt ez a viselkedési mód, sőt, inkább feltölt. Camilla is a helyzeteket jól megforgatja a fejében, többször előveszi, hogy újra lejátszhassa maga előtt, különböző szempontok alapján megvizsgálja. Ő így dolgozza fel. Végtelenül logikus gondolkodásmóddal van megáldva, amely nagy mértékű öntudatossággal párosul. Tisztában van a céljaival és az eléréshez szükséges út nehézségeivel, mégis töretlenül halad előre. S ha mindez nem elég, mellette egy páratlan humorral és egy Harley Queen beütéssel rendelkező barátnővel van megáldva, ami tovább színesíti a már amúgy is tarka palettát. 
A történet első pillantásra pont annak a sablonos mintának felel meg, amit az előbbiekben felvázoltam, ám az olvasónak igencsak hamar felül kell írnia ezt a képzetet magában. P. Dangelico sokkal tehetségesebb annál, minthogy ilyen egyszerűsített történetalkotásra szánja a fejét, mint amit már előtte ezerszer megírtak. A karakterei intelligensebbek az átlagosnál, ami nagyban alátámasztja a hitelességük érzését, ezáltal a legáltalánosabb cselekmények, mint például egy reggeli is nála egyedi szituációs helyzetet teremt, amelyben meg lehet találni az élvezeti értéket. A könyvben folytonosan hullámoznak az érzelmi reakciók, főleg, ha megjelenik Cam. Ezeket az olvasó pusztán a leírt szavakból teljesen átérzi, így maga is bekerül ebbe a lehetetlen világba, ahol egy bajnok és egy százszázalékos nő véleménye feszül egymásnak. 
Olvasás közben többször azon kaptam magam, hogy kuncogok. Egy-egy jelenet után akaratlanul is elhagyta a számat egy kisebb kacaj, rövid sikkantás. Párom már igencsak ferde szemmel nézett rám – a szakkönyvei árnyékából képtelen megérteni, hogy egy könyv miként lehet ennyire szórakoztató –, de ez sem tartott vissza, hogy megszállott módon folytassam az olvasást. Élveztem a létrejött helyzeteket, a folyamatos adok-kapok harcot, hiszen itt nem játszott közre a tipikus vakság, ami nem engedi felismerni a kialakuló érzelmeket. Ebben az esetben mindegyik szereplő logikusan és tudatosan viselkedett, így egy valós, érett, felnőtt gondolkodással tarkított humoros sztorit kap az olvasó.  
Cam és Cal is végtelenül tisztában van azzal, mit akar. A szívem mélyéig hatott az elhivatottságuk és lázasan szorítottam, hogy teljesüljön mindkettejük vágya – lehetőleg együtt. Egyiküknek sem volt sosem könnyű élete, de pont emiatt lettek azok a határozott személyiségek végül. A regény folyamán az olvasó szeme előtt folyamatosan bontakozik ki Cam belső vívódása, a benne uralkodó érzelmi örvény mélysége és Cal lelki sérülései, amelyek a mostani tetteit is meghatározzák. A közöttük kialakuló érzelmi viszony sokkal tisztább annál, mint amit a legtöbb könyvben találunk. A szerző még a tetőponton is teljesen logikus érveket vonultat fel, amely által igazat az olvasó mindkét félnek. Nincsenek drasztikus, ész nélküli események, amelyek elbagatellizálnák a helyzet komolyságát – s ez az, ami miatt kiemelkedik a többi tucat regény közül. A könyv lapjain valós érzelmek jelennek meg, reális karakterekben formálódnak és a különböző szituációk is beilleszthetők a mindennapok sémájába. Emellett mégis megmarad egy humoros és szórakoztató történetnek, ami az ember lelkéig hatol. Engem teljes mértékben áthatott a szeretet, a boldogság és az önfeledt kikapcsolódás érzése, míg olvastam. E könyv által az én vállamról is leszakadt pár jelentős súly, amit egy ideje már ok nélkül hordoztam magammal. S mi egy könyv valódi célja, ha nem pont ez?


Összeségében tekintve:

A Rubin pöttyös könyvek újra és újra meglepnek. Egy ideje már úgy éreztem, hogy az általuk képviselt irányvonal nem nekem való, de P. Dangelico könyve is bebizonyította, hogy nincs igazam. Szórakoztató, végtelenül humoros és ízig-vérig szerethető történetet alkotott, amely tökéletes kikapcsolódást nyújtott a számomra. Cam és Cal története nem az a tipikus rózsaszín fátyolba burkolt leányálom. Mindketten már a harmincas éveiben járnak, így túl vannak a tapasztalatlanságból fakadó, botladozó korszakon, mikor még oly sok helyzet félreérthető és felesleges konfliktust okoz. Mindketten tudják, mit várnak az élettől, a céljaikat tisztán kivehető formában tűzték ki maguk elé és úgy vélik, senki sem térítheti le őket az útról. Véleményem szerint becsülendő, hogy a szerző végig megtartotta a karakterek értékrendjét és csak a minimális, kompromisszumkészségből fakadó apró változtatásokat vezette át a történet felépítése során. Mindezek mellett pedig a teljes regényre is elmondható, hogy az utolsó pontig tudatos alkotás. 
Nagyon szerettem a mondandóját, a karaktereket, a szituációkat és a humoros, lehetetlen helyzeteket. Olvasás közben úgy éreztem magam, mintha egy lennék a Bajnoknak szurkoló pomponlányok közül: vinnyogva, kacarászva figyeltem az eseményeket. Ilyen az, mikor a sport és a romantika tökéletes módon találkozik. Remélem, hogy a szerzőnek a későbbiekben is fognak még további könyvei érkezni, mert nem volt belőle elég. Számomra P. Dangelico az év egyik felfedezettje.


Értékelés:


Kedvenc idézetek:

"Ez a pasas még akkor is megérne pár ajtócsapkodást, ha örök életre szüzességet fogadtam volna."

"Ha az életed minden apró darabját szétcincálták, megtaposták vagy elvették már, akkor az utolsó darabkájába úgy fogsz kapaszkodni, mintha élet-halál kérdése lenne."

"– Neked elment az eszed? Ha megrongálódik a könyv, vagy elfelejted visszaadni, az kiköszörülhetetlen csorbát ejtene a barátságunkon. Nem, ezt nem engedhetem meg."

"– Kincsem… Higgy egy öregember szavának: a dolgok soha nem olyan bonyolultak, mint hiszed."

A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2020. július 17.
Terjedelem: 376 oldal


A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése