Selina tökéletes tolvaj.
Luke gondterhelt hős.
Gotham Cityben nem mindenki az, aminek látszik.
A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas mutatja be a felnőtté váló Selina Kyle-t, aki biztosan elrabolja az olvasók szívét az új, várva várt világszenzáció YA regényben, az akciódús és izgalmakkal teli Macskanőben!
Két évvel azután, hogy kijutott Gotham City nyomornegyedéből, Selina Kyle a titokzatos Holly Vanderheesként tér vissza. Batmant elszólítja egy fontos küldetés, így könnyű préda a város .
Mindeközben Luke Fox be akarja bizonyítani, hogy Batwingként képes segíteni az embereken. A Macskanőt veszi célba, az újonnan felbukkanó tolvajt, aki Méregcsókkal és Harley Quinn-nel portyázik. Emberére akadt volna?
Selina ádáz küzdelmet folytat: éjszakánként Batwinggel, napközben pedig a pokolian jóképű szomszédjával, Luke Foxszal. Vajon képes lesz-e végrehajtani a legfontosabb tervét, miközben a múlt egy darabkája veszéllyel fenyegetve a nyomába szegődik?
Első benyomás:
Az utóbbi időszakban többen is feltették nekem azt a kérdést, hogy ki a kedvenc fantasztikus kategóriában alkotó szerzőm. A válaszom – akármennyire is megdöbbentő – az, hogy nincs ilyen. Több író munkásságát is szeretem, hiszen kiemelkedő az általuk alkotott világ, de kedvencet képtelen lennék meghatározni. Úgy gondolom, hogy a téma sokszínűségéből adódóan szinte összehasonlíthatatlan az alkotási folyamatuk, ami által ők maguk is. Tehát egy szerzőt képtelen lennék kiemelni, ugyanakkor több olyan nevet fel tudnék sorolni, akinek a munkásságára magam is nagy figyelmet fordítok. Ezek között van Sarah J. Maas is, akiért elsősorban az Üvegtrón című sorozatáért kedvelek. Celaena Sardothien karaktere sokszínű, folytonosan fejlődőképes és mindemellett bátran meri használni agyafúrt gondolkodásmódját nagy szívével együtt karöltve. Az első rész olvasásakor még közel sem számítottam arra, hogy a sorozat végére egy ily mértékben komplex világképet fogok kapni.
Sarah J. Maas roppant tehetséges író, akinek erősségei közé tartozik a tudatos alkotás. Minden regényének van egy azonos íve: a bevezetéssel felcsigázza az olvasó kíváncsiságát, majd mint a lassan hömpölygő víz, bemutatja a színteret, a karaktereket és a köztük húzódó erőviszonyokat, majd folyamatos gyorsítással végül megérkezik a zuhatagnak beillő végkifejlet. Boldog voltam, mikor kiderült, hogy a Macskanő történetének újraalkotására őt kérték fel, hiszen ha valaki képes ebből a már meglévő történetből a lehető legtöbbet kihozni, akkor az pont Sarah J. Maas, az orgyilkos lelkű, varázslényekkel szövetkező író.
A történetről:
Azon emberek közé tartozom, akik bár nem fanatikusan, de nagyon szeretik a szuperhősök világát. A filmek nagy részét láttam, a képregények közül néhányat forgattam már és az eddig megjelent teljes regények közül több is a kívánságlistámon szerepel. Szeretem a csodás képességekkel felruházott világukat, ahol a jó és rossz egyaránt képviselteti önmagát s a két oldal között folyó folyamatos konfrontáció az egyedüli, ami fenntartja az élhető valóság törékeny egyensúlyát. Az eddigi tapasztalataim alapján sokkal inkább a Marvelesek közé tartozom, de sosem voltam elutasító a DC-univerzummal sem, csupán annyiról van szó, hogy az utóbbival kevesebb lehetőségem adódott megismerkedni. Ezek után még inkább érdekelt a Sarah J. Maas által felelevenített Macskanő, hiszen nem az új kaland lehetősége és az egyik kedvenc írómba vetett bizalmam mellett a kíváncsiságom is fokozódott. Tudtam, hogy jó szórakozásban lesz részem, de még így is felülmúlta az elképzeléseimet.
Selina Kyle élete sosem volt egyszerű. Nehéz környezetbe született, amiből a kitörési lehetőségek igencsak korlátozottak. Szeretett húgával együtt próbál túlélni egy világban, ami le akarja dobni a hátáról, de ő nem adja fel. Ha a megélhetéshez bizony tévúton kell járni, akkor Selina nem rest bemocskolni a kezét és lelkét. Aztán eljön az a nap, mikor minden megváltozik és a tehetséges és kétségbeesett fiatal lányból egy karizmatikus nő kezd formálódni fájdalom és szenvedés árán, ám a kitartása végül új lehetőségek kapuját nyitja meg előtte. Így születik meg Gotham City holdfénnyel bevont épületerdejében a Macskanő.
A történet két szálon fut. Egyik oldalról megmutatkozik Selina nehézségekkel telt élete. Már a prológus elolvasása is elengedő ahhoz, hogy az olvasóban feltámadjon az empátia érzése. A Macskanő amúgy sem egy tipikus negatív karakter, hiszen az eredeti felállás szerint is ő a jó és rossz határmezsgyéjén mozog. Egyfelől a törvény ellen folytonosan vét, de mellette a jó oldal mellett is feltűnik segítő szerepben. Összetett, bonyolult személyiség. Selina története mellett az olvasó szeme előtt folyamatosan bontakozik ki Luke Fox jelleme is, aki nem csupán egy háborús hős, hanem Gotham City egyik önjelölt védelmezője is. Éjszaka Batwing jelmezét magára öltve pásztázza a várost a bűn jelei után kutatva. A sok évnyi szolgálat minden szempontból meghatározza a gondolkodásmenetét és jelentős kihatással van az életmódjára is. A történet különlegessége, hogy a szerző ahelyett, hogy rejtegetné a szereplő ebből fakadó Achilles-sarkát, inkább elébe megy és maga rántja le róla szinte idejekorán a leplet. Ez az apró logikai csavar bennem többlet biztonság érzetet generált, hiszen véleményem szerint ezzel azt üzeni az író, hogy nincs szüksége az ehhez hasonló kiszámítható fordulatokra, mivel ennél jóval erőteljesebbet képes alkotni. És így is van.
A történet apró részletekbe menően, fokozatosan épül fel. Az érdeklődésemet végig fenntartotta, hiszen a karakterekben rejlő potenciál újabb és újabb kérdéseket generált bennem. Több helyről is azt hallottam, hogy a regény törzsszövegét unalmasnak találták, mert nem történik semmi érdemleges. Én ezt másként látom: a felszínen valóban apróbb csínytevések, rablások bontakoznak ki az olvasó szeme előtt, ám mindemellett érezhetően, egyre intenzívebben jelen van a feszültség is. A karakterek egyre szélesebb spektrumban történő megismerésével, a múltjuk és a jelenük feltárásával folytonosan jelenik meg egy, az eddigieknél jóval nagyobb horderővel bíró eseménysorozat. Selina szavai mind ezt vetítik előre és a tettei mögött húzódó tartalom csak még inkább alátámassza a nagymértékű alapozást. Egy pillanatra sem volt képes unatkozni felette, hiszen folyamatosan hajtott a vágy, hogy megismerjem a teljes képet, valamint Méregcsók és Harley Queen jelenléte is folyamatos figyelmet kívánt. Szívem szerint mind a kettejükről olvasnék még ehhez hasonló különálló történetet, hiszen a sorsuk rettentő érdekfeszítő és egyben szomorú. Remélem, egyszer lesz rá lehetőségem – s ha éppen ez Sarah J. Maas tollából származna, még inkább boldog lennék.
A végjátékhoz elérve, az olvasó előtt már valóban egy komplex kép bontakozik ki, amelyben minden apró tollvonás értelmet nyer. Selina egy igencsak veszélyes játékot játszott önön céljai elérése érdekében, de mivel az elsődleges mozgatórugója a szeretet, így még inkább az általa hozott áldozatok sora válik nagyobb horderejűvé, semmint az elkövetett bűntettek folyama. Bár sejteni lehetett, merre tartunk végül, mégis rengeteg meglepetéssel szolgált az oda vezető út. Az utolsó fejezetekben nem győztem kapkodni a fejem az új ingerek és váratlan fordulatok hatására. Ezek után pedig a végkifejlet elhozta számomra a kellő szintű megnyugvás érzését, így képes voltam magamban is pontot tenni a történet végére, hiszen ez a történet így kerek, ahogy van. Minden esetre, a szerző még hagyott maga után annyi nyitott kaput, hogy a szereplők sorsának további alakulásának történetét elmesélhesse, amennyiben igény és lehetőség adódna rá. Az élet egy fejezete lezárult, hogy átadhassa helyét a soron következőnek.
A történet olvasása során volt egy szempont, amit folyamatosan szem előtt tartottam: ez pedig az eredeti elképzeléshez hű hitelesség. Mint említettem, a DC univerzum nem áll hozzám olyan közel, hogy a benne megjelenő karakterek sorsát teljességgel ismerjem, így egy-egy szereplő felbukkanásakor mindig utánaolvastam, eredetileg milyen sorsot szánt számukra az alkotó. Úgy vélem, hogy igencsak fontos, hogy az eredeti elképzeléshez is hű maradjon az újraalkotott történet, hiszen csak és kizárólag ezáltal lehet megfelelő módon a tiszteletet kifejezni, valamint az eddigi világ további bővítésére is csak így van lehetőség. Sarah J. Maas megfelelő mértékben ment utána az általa megelevenített karaktereknek, így azok nem térnek az általános jellemzésüktől.
Egységében tekintve:
A szuperhősök ideje lejárt? Na még mit nem! Ezt bizonyítja Sarah J. Maas új regénye is, mely magyarul a Lélektolvaj címet kapta. El kell ismernem, hogy a Macskanő karaktere eddig egyáltalán nem állt hozzám közel, érdektelennek tartottam, ám ezen könyv elolvasásával megváltozott a véleményem. Sokkal több potenciál rejtőzik benne, mint amire valaha is gondoltam. Nagyon szimpatikus, hogy valójában ő is egy egyszerű lány, akinek bár évekbe telt, de sikerült kezébe vennie a saját sorsát. Nincs semmi különleges, földön túli szuperereje: mindössze néhány, általa készített kütyü segíti a céljai elérésében, valamint az a pár kapcsolati fonál, amit érdemesnek gondol fenntartani.
Nagyon jól szórakoztam ezen regény olvasása közben. Minőségi kikapcsolódást jelentett. Selina karaktere szinte lélegzik a lapokon, így könnyen el tudtam veszni a vele történő kalandozások folyamában. A szerző megfelelő arányban csepegtette történetében az alapul szolgáló mozgatórugókat: a múlt árnyait, a sötétben megbúvó gonoszok szemében felvillanó ördögi fényt, a törékeny barátságok óvatosan fonódó hálóját és a bajtársiasság folyton felbukkanó érzését. Szívem szerint most azonnal újra elolvasnám ezt a könyvet. Hiszen tudjátok, mi az egyik hitvallásom: Sarah J. Maasból sosem elég.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Gotham Cityben a hűséget éppúgy adják-veszik, mint a részvényeket a tőzsdén."
A könyv adatai:
A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése