2020. augusztus 18., kedd

Eszes Rita: Illangók (Illangók 1.)

Fülszöveg:

Mark ​és Patrick testvérek, és évek óta Írországban élnek. Egy vadászkastélyt örökölnek Erdélyben, ami elhagyatottnak és lepukkantnak tűnik, ám különleges titkot rejt.

A nagyvárosi élet után a vidék unalmas, füves cigit keresnek, és az egyik helyitől egy bódító gombát kapnak. Kiderül nem véletlenül, egy különleges, vad lány csempészte eléjük.

Ki az a titokzatos lány a kocsmából, akinek szókimondó stílusa leveszi a lábáról Patricket? És ki az a szőke, időtlen szépség, akiről Mark nem tudja levenni a szemét?

Lehet-e szívből szeretni valakit, aki ennyire más?

Az egyik lány veszélyes, a másik finom lelkű és érzékeny, de közös bennük, hogy azt állítják, egy másik világból jöttek, és a fiúkra küldetés vár. Történeteik nyomán megelevenednek az ősi legendák, és miközben várak és mesebeli lények bukkannak fel, minden hely valamilyen titkot sejtet.

Mark segíteni akar, Patrick mindig új élményeket keres – de jó ötlet elindulni a két furcsa lánnyal?

A hatalmas fantáziával megírt történet az erdélyi mondavilágba kalauzol el.

Az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star kötete.


Az olvasás sokat jelent nekem, így gyakorta szoktam végigtekinteni mind a magángyűjteményemen, mind azon könyvek listáján, amit az elmúlt évek alatt olvastam. Ennek rendszerezéséhez nagy segítségemre van a moly.hu oldal, ahol már évek óta rögzítem az általam megélt történetekre vonatkozó információkat. Az olvasmánylista megnyitásával könnyen észrevehető, hogy mennyit változott a stílusom a regisztrált időszak alatt is. A könyvek eleinte egysíkúak voltak, hasonló témakörben dolgoztak fel izgalmas kalandokat, majd szépen lassan kezdtem el ezt a biztonsági burkot bővíteni, amely mára igencsak nagyra duzzadt – és még mindig csak nő.
Eszes Rita munkásságával a Rókatündér által ismerkedtem meg 2018 decemberében. Bár a keleties vonások elvarázsoltak és meggyőztek arról, hogy a szerző jó látómóddal van megáldva, mégsem folytattam a munkásságának feldolgozását az Illangók című sorozatával. Akkor még úgy gondoltam, hogy a későbbiekben sem fog erre sor kerülni, hiszen olyannyira távol áll tőle Erdély és a hozzá kapcsolódó mondavilág, mint innen Timbuktu, de hát ahogy mondtam is, az emberek változnak. Két év alatt oly nagy fordulatot vett a látásmódom, hogy már nem voltak kétségeim afelől, hogy ha lehetőségem adódna, kézbe venném ezt a sorozatot is. Úgy néz ki, a szerzővel egy gondolatmeneten voltunk, ugyanis a bennem született elhatározással párhuzamosan ő is hasonló konklúzióra jutott, így végül megérkeztek hozzám a Nolan testvérek kalandjai két kötetbe foglalva.

Mikor az olvasás megkezdése céljából kézbe vettem a könyvet, tudtam, hogy az előttem álló kalandok telítettségétől függetlenül, egy merően új élményben lesz részem. Mint mondtam, Erdély története nem áll túl közel hozzám. A tudásom meglehetősen hiányos, mindössze a történelem órákon elhangzottak vernek bennem halvány visszhangot. Az általános életmódjukról és mondáikról nem sok tudással rendelkezem, mondhatni semennyivel. Ám az eddigi közönyt, amit a téma iránt éreztem, felváltotta a kíváncsiság. Eszes Rita olyannyira jól bemutatta a távol-keleti szokásokat, hogy úgy véltem, hogyha valaki képes rá, akkor ő az, aki közelebb tudja hozni számomra ezt az idegen témakört is.
A történet középpontjában egy testvérpár áll, a Nolan ikrek, akik Írország dimbes-dombos, zöldmezős lankái között futkározva nőttek fel, miközben szüleik különböző történetekkel és mondákkal gazdagították a hétköznapjaikat. Anyai ágon magyar felmenőkkel is rendelkeznek, így a nyelvtanulásra nagy hangsúlyt fektettek a felnőttek. Ez kapóra jön, mikor Erdély egy szép, ám a kíváncsi tekintetektől elzárt kastélyát megöröklik. Ők ketten felkerekednek, hogy felmérjék a benne rejtőző potenciált, ám arra a kalandja egyáltalán nem készültek fel, ami ott várja őket.
Az elején számomra nagyon furcsának hatott ez a történet. Több ponton is zavart éreztem magamban, amik miatt eleinte nehezen haladtam a könyvvel. Ezek apró, össze nem illő dolgok, melyek azonnal rendeződtek, amint a szerző megadta a megfelelő háttértartalmat, ám mivel ezek a történet folyamán fokozatosan bukkannak elő, így elég sokáig gomolygott bennem a kétség. Például itt van ez az írországi család, akik jól beszélik a magyar nyelvet is. Mint kiderül, közeli erdélyi rokonsággal rendelkeznek, így a lehetőség adott arra vonatkozólag, hogy ez valóban így legyen, ám mivel velük nem tartották a kapcsolatot, így újra messze került a realitás érzésétől; idegennek hatott egymás mellett ez a két világ. Az alapszituáció számomra túlságosan elrugaszkodott elképzelésnek bizonyult, amivel mindaddig képtelen voltam megbékélni, míg a fiúk családjának múltja teljesen fel nem tárult. Akkor viszont már a felvázolt köteléki rendszer mellett egyéb indokok is kipattantak a fejemből arra vonatkozólag, hogy a szerző vajon miért pont e két vidéket választotta ki regénye alapszínteréül.
Az olvasási folyamatot a továbbiakban is ez a kettősség jellemezte. Néhol rajongásig szerettem olvasni, máshol viszont erős kétségek támadtak bennem. A könyv kezdeti, kibontakozási fázisában nagyon érdekes ismereteket szerezhet az olvasó Erdély mondavilágából. Ezek néhol szárazan, mintegy tényszerűen voltak leírva, máshol viszont a cselekmény szerves részét képezve izgalmat szolgáltattak. Mint abszolút szak-avatatlan, jó érzést volt ezt a tudást felszedni, sőt, elmondható, hogy még többre vágytam volna. Többször előfordult, hogy egy-egy jelenetet kívülállóként szemléltem csupán, pedig úgy éreztem, többre vagyok hivatott, mint hogy a kispadon ücsörögjek.
A történet felépítése megfelelő, a szerző fokozatosan bővítette a megismertetni kívánt világot. A kiinduló pontok, kezdeti színterek élénk színekben pompázva jelentek meg a perifériámon. A kedvenc helyszínemmé az istálló lépett elő. Szinte hallottam a boxokban pihenő lovak halk horkantásait és a dolgos kezek alatt zizegő széna suttogását. Ezen támpontok felállítását követően a szerző lépésenként haladva bővíti tovább a kialakított világképet. Az eddig szilárdnak tűnő körvonalak elmosódnak, hogy újabb geometriai formáknak adják át a helyüket. Időben és térben egyaránt új képet tár az olvasó elé. Egy idő után már csak az elme korlátoltsága jelenti akadályát a további fejlődésnek. Kíváncsian vesztem el ebben az újszerű világban, ami véleményem szerint hasonló ahhoz, mint amilyennek a pokol hét bugyrát elképzeli az ember, hiszen a szereplőknek folyamatosan valamilyen típusú kísértéssel kell megküzdeniük – legyen az lelki vagy éppen testi.
A szereplők viszont hagynak maguk után némi kívánnivalót. Az ikrek, valamint az illangók is csak felszínesen kerültek bemutatásra. Csak a történet legvégére éreztem a tetteik mögött húzódó erőt és gondolatmeneteket. Inkább tűntek távoli ismerősöknek, mint közeli jó barátoknak a számomra, ami egy fokozattal visszavett az olvasási kedvemből. Eleinte nem nagyon érdekelt a sorsuk, hiszen nem éreztem semmilyen kötődést az irányukba. A későbbiekben viszont, ahogy egyre inkább megértettem a világ és a szereplők felépítését, mind inkább kíváncsi voltam arra, hogy a szerző végül milyen irányba tereli őket, hiszen e történet ezernyi módon érhet véget. A négy főszereplő közül talán Tardos volt az, aki tartotta bennem a lelket. Ő volt az egyedüli, akinek jellemén már a kezdeti jelenetekben is átütött a benne rejtőző potenciál. A személyisége messzemenően szembemegy a többiekével. Csak remélni tudom, hogy a továbbiakban is megmarad annak, aki, és nem fogja elgyengíteni vasakaratát pár szépen csillogó szempár.
A lapokon természetesen megjelenik a szerelem motívuma is. Az ikrek különböző jelleme által egymásnak ellentmondó személyiségekkel rendelkező lányokat kívánnak maguk mellé, ezáltal a könyvben található két szerelmi viszony is igencsak eltérő. Patrick vad és buja gondolatokkal megáldott fiú, kinek folytonos kihívásra van szüksége, míg Mark sokkal visszahúzódóbb személyiségbeli jegyekkel rendelkezik, ezáltal ő inkább a lágyabb természetben, finomabb lélekben leli kedvét. A történet a romantikus vonások nélkül is teljességgel megállná a helyét, hiszen nem is ez az irányvonal van erősítve, mégis a folytatást tekintve úgy vélem, remek alapozást találhatunk a sorok között elbújtatva.

Valóban sok meglepetést tartogat a könyv, egészen az utolsó oldalakig. Nem mondom, hogy végig felhőtlen volt a viszonyunk, de a maga módján oldalról oldalra egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet. A szerző által elképzelt szituáció jó alapokon nyugszik, van ráció az általa kialakított rendszerben. A kezdeti színtérnek és erőviszonyoknak a kialakítása néhol kissé száraznak bizonyult, de összességében megfelelő. Egyedül a két világ találkozásánál érzékeltem erős szakadékot. A két ifjú gondolkodásmódja túlságosan gyorsan váltott. Még be sem fogadták a szemük előtt megjelenő képet, nem értették egy kicsit sem a környezetük működését, de máris tényként kezelték az újdonságot hozó dolgokat. Véleményem szerint szükséges lett volna egy erőteljes átvezetés – ezt pedig megelőzően egy teljeskörű karakterábrázolás a két ifjonti lélek tekintetében, ami megfelelően alátámasztotta volna a kapott reakciókat is. A szereplők nem léptek ki a könyv oldalai közül, végig 2D-s hatásban maradtak. Nem éreztem a bennük élő tüzet, az egyéni gondolkodásmódot. Pontosan megmaradtak annak amik: lapokon alkotott karaktereknek.
A történet is néhol számomra kevés háttér információt szolgáltatott, ami által nem láttam teljesen tisztán magam előtt az útirányt. Ezt viszont be tudom annak, hogy az erdélyi mondavilággal kapcsolatban vajmi kevés tudással rendelkezem. Mindemellett megtaláltam benne azon pontokat, amik igazán szórakoztatnak és érdekelnek is. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy a történet a végére igencsak összekapta magát. Az eddig elrévedező gondolataimat is a markába fogta, így teljességgel a végjátszmának szenteltem a figyelmemet, mely valóban okozott nem kevés meglepetést. Bár több eltérő véleményt is hallottam már az utolsó jeleneteket illetően, én úgy gondolom, hogy egy sorozat első részéhez mérten remek lezárást kaptunk. Egyszerre zárta le a régi és nyitott új kapukat a folytatást illetően. Nem megszokott és pont ebben rejlik az ereje. Engem mindenesetre eléggé kíváncsivá tett, így biztosan kézbe fogom venni hamarosan a Perkák című könyvet is.


"– Mégis kedvel engem! – állapította meg Patrick elégedetten.
– Ezt miből szűrted le? – érdeklődött Mark.
– Abból, hogy ennyire utál – vigyorgott büszkén az öccse."

"SZERETET. Minden szenvedés okozója. Olyan erőt ad a kezükbe, amivel nem tudnak mit kezdeni, és mi ez, ha nem gyengeség? Mi lett volna, ha csak egyvalaki nem aggódik annyira a másikért, ha el meri engedni egy kicsit? Hát nem lenne minden sokkal egyszerűbb?"

"– Ezzel az erővel arra is megkérhettem volna, hogy tartsa meg egy pillanatra a szívemnek támasztott kés másik végét. Fegyvert adtam a kezébe, amit használni fog. Akkor is, ha nem akarja."

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2017. október 24.
Terjedelem: 400 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése