Niitaabell Világa: Tahereh Mafi: Felfeslő királyság (Felfeslő királyság 1.)

Fülszöveg:

Alizeh látszatra csak szolgáló, egy a sok közül, valójában azonban az ősi dzsinn királyság rég elveszett örököse. Egész életében vadásztak rá, ezért álcáznia kell magát.

Egy napon azonban hibát követ el.

Kamran, a koronaherceg, ismeri a próféciákat, melyek szerint egy félelmetes szörnyeteg öli majd meg nagyapját, a királyt. Amikor birodalmában felüti a fejét a sötétség, Kamran a forrását keresi, de helyette egy szokatlan szemű szolgálólányra bukkan, akiről minél többet tud meg, annál inkább a bűvölete alá kerül. Azonban, ha Alizeht választja, mindent kockára tesz, amit addig ismert.

A Felfeslő királyság egymással hadakozó birodalmak, egy tiltott szerelem és egy elveszett királynő története, akinek elő kell törnie a sötétségből, hogy visszaszerezze a trónját, újjáépítse országát, és megmentse népét az elnyomástól.

A történetről:

A könyvmolyok többsége, ha meghallja Tahereh Mafi nevét, azonnal a Ne érints sorozatra asszociál, pedig a szerzőnek vannak egyéb megjelent művei is, bár tény, hogy ezek kevesebb visszhangot kaptak. Szóval vessünk most közösen egy pillantást a Felfeslő királyságra, mert érdemes ezzel is foglalkozni.

A világ teljes átformálásra került, mikor a dzsinn királyság elbukott és az emberek nyertek teret maguknak. A fajtájuk kirekesztetté vált, nem tudták megfelelően tartani a lépést az elkövetkezendő fejlődéssel, és jobban tették, ha nem hivalkodtak a származásukkal. A népesség száma is megfogyatkozott, sőt, a királynőjük is egy, a szüleit ért rajtaütést követően rég elveszett. Alizeh fiatalon jutott árvaságra, s csupán azért nem szakadt meg az életfonala, mert az ő természete más, mint a többieké, ezért az őket ért katasztrófára nézve immunis. Egyedül érvényesülni azonban egy új kihívás a lány részére. Szolgaszintre süllyedve, fejet lehajtva próbál csupán annyit elérni, hogy fedél legyen a feje fölött és néha jusson pár falat a gyomrába. A házban tett takarítási szolgálatok mellett varr, s nincsenek is nagyobb vágyai, minthogy ebből meg tudjon majd a későbbiekben élni. Alizeh jövője reménytelenebb, mint az átlagos szegénységé, kitaszított a teljes világban, hiszen, ha megtudná a király, hogy ki ő, azonnal az életére törne holmi régen elhangzott jóslat végett.

Nem mondom, hogy ez a könyv könnyen adja magát. Ritkán hagyok félbe bármit is, de ennél a példánynál elgondolkodtam a hatvanadik oldal környékén, hogy elengedjük egymás kezét. A szerző borzasztó alapos világfelépítéssel dolgozik – amit a későbbiekben sűrűn megköszöntem -, emiatt viszont a könyv eleje nagyon nehezen olvasható. Bonyolult, nem is köti le az ember figyelmét, kissé szenvelgős, azonban, ha nem adja fel, felfedi a valódi titkát és egy csodás történet jelenik meg a lapokon. Itt tényleg mélyen van a kincs elásva és csak a legkitartóbbak férhetnek hozzá.

A kezdeti nehézségen túllendülve már szinte rajongásig szerettem ezt a történetet. A későbbiekben imádtam a részletességét, amely nem csak az aktuális politikai viszonyra, hanem a lelkekben lakozó érzelmi megmérettetésekre is vonatkozik. A karakterek is jól megformáltak. A romantika és a történeti építkezés jól megfér egymás mellett a lapokon. A szerelmi szál bár gyorsan bukkan fel, lassan építkezik. Kamrant, az ifjú várományost folyamatos kétségek gyötrik, hiszen ő maga lökte a nagyapja elé a lányt, aki végül elrabolta a szívét is. A legtöbb romantikus regényben a konfliktus helyzet félreértett és túlreagált szituációkon alapszik – jelen esetben sokkal inkább mondanám azt, hogy az egyéni perspektívák, valamint a társadalomban elfoglalt ellentétes helyük határozza meg.

Olvasás közben többször is meglepődtem egy-egy fordulatot követően, ami még inkább fokozta a könyv irányába tanúsított érzelmeimet. A végjáték fantasztikus és hatásos, a bonyodalomnak pedig az utolsó oldalra érve is valódi súlya van. Szóval itt a példa rá, hogy miért nem szabad feladni idejekorán az olvasást akkor is, ha úgy érzed, gőzöd sincs róla, miről olvasol. Ha kitartó vagy, lehet, hogy valódi drágakincsre bukkansz, ahogy jelen esetben én is.

Értékelés: