Anwyvn háború sújtotta földjén a Gyomlálás óta üldözik a mágiahasználókat. A félvéreket, mint Rhya Fleetwood, kérdés nélkül láncra verik és kivégzik, azonban a halála előtti utolsó pillanatban egy váratlan, titokzatos és foglyul ejtőinél is rémisztőbb megmentő jelenik meg. Új ellensége fogságában minél távolabb kerül otthonától, annál inkább rádöbben: valójában semmi sem az, aminek látszik – sem félelmetes fogvatartója, sem a birodalmat pusztító métely, sőt, ő maga sem.
Rhya ugyanis nem egy átlagos félvér. A mellkasán lévő Szigillum, és a szél, amelyet ösztönösen képes megidézni, azt jelentik, ő az Anwyvn-szerte szétszóródott négy lélek egyike, kiknek az a végzetük, hogy helyreállítsák a mágia egyensúlyát… vagy belehaljanak, miközben megkísérlik.
A benne rejlő erő uralása azonban csak a kezdet. Elrablója iránt táplált vágya éppolyan hevesen lángol, mint a mellkasában szorongó, kitörni kész vihar. Rhya választásra kényszerül: elfojtja a lángokat, vagy hagyja, hogy teljesen felemésszék őt.
Julie Johnson romantasyregénye kaland és mágia magával söprő örvénye.
Akárhányszor is jött velem szemben Julie Johnson A szélfonó című regénye, mindenhol éltetések áradata követte. Evégett, no meg a csodálatos borító és élfestés miatt nem tudtam neki ellenállni sokáig, tavaly év végén be is szereztem. A csajokkal úgy döntöttünk, hogy pont itt az ideje elolvasni, így négyen, négy különböző ízléssel nekikezdtünk - és hát nem mondanám, hogy bármelyikünk is maximális elégedettséggel szállt volna ki a buliból.
Tündéres romantikus könyv, klasszikus felállással: a főszereplő lány hányattatott sorsú, üldözik, csupán azért, ami. Már éppen a halál karjaiban találna megnyugvásra, mikor egy idegen megrángatja a sorsfonalát és közbelép. Azonban ez a sisakos férfi nem éppen kocsányos csüngő szemekkel fordul az irányába, hanem feldobja a lova farára és uccu neki, viszi magával. A kezdeti morgást és ellenszenvet a titkok felfedésével párhuzamosan kezdi elveszíteni főhősünk, s természetesen az érzelmek lassanként átfordulnak. Nem, elvileg semmi köze nincs a Stockholm-szindrómához, hanem inkább a végzet elrendeltetése ludas abban, ahogy ez a kapcsolat virágba borul. Ha egyáltalán nevezhetjük annak.
Az eleje engem maximálisan vitt magával. Szerettem, hogy belevágunk a lecsóba és a tettek mezejére lépve máris benne vagyunk az események sűrűjében. Az, hogy kevés dolgot tudtam, nem zavart, mert a szerző folyamatosan adagolta az infókat, mondhatni Rhya-val együtt ismerkedtem meg a dolgokkal. A kiépített világ is fantasztikus, jó az alapötlet, így én elvakultam vágtattam a lapokon előre. Még akár az éjszaka kellős közepén is, mikor nem tudtam aludni, kézbe vettem a könyvet és azt vettem észre, hogy hopp, eltelt egy óra.
Aztán elkezdett a fókusz a karakterekre fordulni és innentől egy rettenetes mélyzuhanásba kezdett a sztori, amiből nem tudott már felépülni. A világkép megalapozásán kívül a szerző nem nyújt többet. Nem konkretizálja a karakterek által betöltendő szerepeket, s hogy milyen útvonalat kell ahhoz bejárniuk. Nem történik semmiféle előrelépés, csupán annyit mond ki, hogy jó lenne, ha mind a négy elem egy helyen tömörülne, mert akkor lenne meg a tökéletes egyensúly és ez kellene ahhoz, hogy megoldódjanak a problémák. Oké, de ez közel sem elég! A karakterek olyanok, mintha bennragadtak volna a dackorszakban. Borzasztóan gyerekesek, a civakodásuk nem aranyos vagy éppen kapcsolatépítő hosszútávon, pusztán idegesítő. A köztük kialakuló kapcsolatban semmi őszinte nincs, csupán a kényszer szülte, kémia egy csepp, de még annyi sincs! Az idővel a szerző irgalmatlan módon hadilábon áll, gondoljunk csak az egyik mellékszereplő terhessége kapcsán megfogalmazott időszakokra. A vége lehetett volna még jó, de abszolút hiteltelen és irracionális, no meg igazából semmit nem ad a sztorihoz. Végre elkezdene történni valami érdemleges, de valójában még következménye sincs a dolgoknak szinte. (Szinte, mert azért na!)
Borzasztóan szomorú vagyok, hogy ekkora lejtmenetbe került ez a csodás grafikával ellátott történet. Szerintem ennyire szomorúvá még sosem voltam könyv végén. Csalódás az egész.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Rhya. – A hangja már-már simogatás. – Némely bánat túl nehéz ahhoz, hogy egyedül cipeljük. Engedd el. Add át nekem. Majd én viszem helyetted!
Szűkölő hang szökik ki a számon.
A keze megfeszül a hang hallatán, szavai azonban szelíd suttogásként hagyják el a száját:
– Ne menekülj egy olyan múlt elől, amit nem tudsz megváltoztatni. Inkább tarts velem, menjünk előre!"A könyv adatai:
Kiadó: Pioneer Books
Megjelenés ideje: 2025. május 7.
Terjedelem: 592 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése