Sosem terveztem, hogy beleszeretek koponyamaszkos fogvatartómba, de már nincs visszaút.
Gyűlöltem a várost uraló bandákat, de miután szexmunkás barátnőmet megölték, az apámnak pedig nyoma veszett, nem maradt más választásom, mint beépülni az egyik bandába, hogy kiderítsem, mi miért történt.
A hírhedt klubjukba belépve azonban hamar rádöbbentem, nem én irányítom az eseményeket.
Aztán a rettegett bandavezér elkezdett érdeklődni irántam. Arran romlott volt, és halálos, perzselő tekintete egyszerre rémített meg és csábított el.
Miközben a válaszokat kerestem, belecsöppentem Arran sötét és veszélyes játékába. Az eredmény? Az övé lettem, esélyem sem volt a menekülésre. A város prostitúcióját kézben tartó különös bandavezér, Arran játékszere lettem – ő pedig az enyém.
Jolie Vines dark romance trilógiájának első kötete egy sötét város bugyraiba vezet minket, ahol az erőszak és szenvedély uralkodik.
Ó, én meg az az átkozott szemem... hát nem elcsábultam tavaly nyáron és hirtelen felindulásból megvettem Jolie Vines könyvét, csak azért, mert beleszerettem a borítóba és az élfestésbe? Dehogynem. Azóta is folyamatosan incselkedett velem, s most, év elején végre sikerült is eljutnom hozzá a TBR listámon. Hát, nem egészen erre számítottam.
Amúgy jól indult. Szeretem ezeket a bandaharcos felállásokat és jelen pillanatban nyitott is voltam a dark romance zsáner irányába. A történet Genevieve és Arran váltott szemszöge által bontakozik ki. A lánynak nincs egyszerű élete, de azért alapvetően rendben van mindaddig, míg az apja el nem tűnik és kilakoltatási végrehajtást ragasztanak a bérleményük ajtajára. Gen igyekszik felderíteni, mi történt és a szálak a helyi klubba vezetnek. Nincs más választása, valahogy be kell jutnia, ha információhoz akar jutni – arra viszont álmában sem gondolt, hogy az élete egy rosszul meghozott döntés végett százszázalékos fordulatot vesz és a szabad akarata megszűnését jelenti. Belép egy olyan játékba, amit nem ismer, s ahonnan egy férfi tulajdonaként kerül ki. Nem is akárki nyerte meg magának, hanem Arran, a sötét és veszélyes bandavezér.
Értem én, hogy dark romance könyvről beszélünk, de azért szerintem ennél a zsánernél is fontos az, hogy a sztori jól megalapozott és felépített legyen. Sajnos ez a feltétel itt nem teljesült. Gen és Arran nagyon sokszor logikátlan és a cselekmény nem megfelelően építkezik egymásra. Gyakran csapong és maga a szexualitás is tömbösítve lett beépítve a sztoriba. Igaz, hogy nem vagyok a műfaj nagy rajongója, de ez így, ebben a formában szerintem azért eléggé kezdetleges volt. Arran karaktere zavaros és ellentmondásos. Gen sem nevezhető logikusnak. A párosuk nem hozott lázba, nem is éreztem azt a fene nagy semmiből kirobbanó vonzódást, ami elvileg jelen volt. Az erotikus jelenetek kevésbé megrázóak, mint a könyv elején felsorolt figyelmeztetések sejtetnek. A kulcsjelenet során leginkább a baciktól és lehetséges fertőzésektől tartottam, semmint az extrémitás szerepén.
A borítón megjelenő férfi elcsavarta a fejemet, de a lapokon szereplő kiscsávóval nem nagyon tudtam mit kezdeni. Mondjuk nálam már ott elbukott a dolog, hogy Arran a leírtak szerint szőke. Miért, de komolyan, miért? De üsse kutya, legyen az... akkor viszont a borítóválasztásnál miért nem tudtak erre odafigyelni? Olyannyira illúzióromboló az egész, hogy el is megy már tőle azonnal a kedvem. A borító fogott meg, de az ábrázolás ábrándított ki. Az alapötlet nem lett volna rossz, de a kivitelezés siralmas. Kár érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése