Bárcsak éhen halt volna abban a szállodai szobában! Az Alabama állambeli Perdido városka és a Caskey család matriarchája mindent kockára tenne azért, hogy uralma alá hajtsa menyét, a szépséges Elinort, aki elcsavarta a fia fejét, miután az kimentette az árvíz fogságából.
Azóta dúl a hatalmi harc a két nő között, és a titokzatos, a folyóhoz misztikus vonzalommal kötődő, démoni erejű ifjú hölgy áll nyerésre.
De mi történik, ha megépül a várost átszelő, kíméletlen sodrású folyó partjain a gát? Ki fizeti meg az árát, és miféle áldozatokat követelve? Mindig a legártatlanabbak vesznek oda?
Michael McDowell modern horrorklasszikusa, a Blackwater saga második kötetének város- és családtörténete szó szerint szívszaggató, és a hátborzongató déli gótika csáberejével ejti rabul az olvasói képzeletet.
A Blackwater sorozat első része, Az árvíz című kötet elolvasása után szinte azonnal nyúltam a folytatásért – no, már csak azért is, mert kartávolságon belül volt. Viccet félretéve, a legvégén felcsendülő szimfónia utolsó kitartott hangjegyei után olyan voltam, mint a durcás gyerek, akitől elvették a kedvenc játékát: elmerültem az eseményekbe és nem voltam hajlandó még elengedni ezt a világot. Szóval folytattam, mert megtehettem.
Túlzásokba azért nem esnék. Nem mondanám, hogy életem legmeghatározóbb olvasmánya Michael McDowell sorozata és azt sem, hogy a feszült izgalomtól még aludni is képtelen voltam, de azért vitathatatlan, hogy fejjel előre beleestem. Nagyon ritkán nézek sorozatot, de ha véletlen erre vetemedek és elkap a hév, képes vagyok egyhuzamban egy évadot lenyomni. No, ezen sztori kapcsán pont ilyen húzásom volt. A gát olvasása konkrétan úgy zajlott, hogy reggel felütöttem a könyvet, majd délután azt vettem észre, hogy elfogytak a lapok – majd újra felvettem a durcás kisgyerek imidzset, mivel a következő részre márciusig kell várni. Nincs messze, de ha már ma itt lenne, az is késő lenne.
Imádom, mikor a történet egy teljes család élete köré épül. A sorozat második kötetében olyan erőviszony pálfordulások láthatóak, amik miatt csak kapkodtam a fejem és sokszor azon kaptam magam, hogy csúfondárosan vagy éppen roppant elégedetten mosolygok. Ugyanis a Caskey család elképzelt jövőjét Elinor az utolsó cseppig a saját képére formálta. Úgy került be, mint a kakukkfióka, aztán pedig okos hollóként tereli az általa vélt megfelelő irányba a karaktereket. Mary-Love próbálja azért a kezében tartani a szálakat, erőteljesen kiteljesedik általa az anyós-meny konfliktusok mibenléte, de rá kell jönnie, hogy a hatalma közel sem olyan megingathatatlan, mint aminek hitte.
Fontosnak tartom kiemelni, a nők könyvben elfoglalt szerepét. 20. századi férfi író létére kifejezetten nyitott hozzáállással rendelkezik arra nézve, hogy egy nőnek milyen szerepe van valójában a család életében. Üdítő változatosság volt ezzel szembesülni - főleg ebben a stílusban.
A második kötet még kevesebb baljós és sötét elemet tartalmazott, mint az első rész, inkább nevezhező családregénynek és teledrámának, semmint másnak. Még mindig azt mondom, hogy túlságosan megtévesztő a sorozatra rásütött címkék, amely által téves elvárásokat támaszthat az irányába az olvasó – s ennek következtében garantált a csalódás. Azonban, ha szépirodalmi családregényként veszed kézbe, akkor sokkal többet tud adni. Én nagyon megszerettem ezt a sorozatot és alig várom már, hogy az összes része a polcomon lehessen. Szerintem tartogat még meglepetéseket bizonyos határokon belül; egyenes háttal, tettre készen állok elébe.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"A fákon túl a Perdido hömpölygött sárosan, feketén, és kérlelhetetlenül vitt magával holt és küzdő-küszködő élő dolgokat a torkolat közepén kavargó örvény felé."
A könyv adatai:
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés ideje: 2025. november 15.
Terjedelem: 336 oldal
Terjedelem: 336 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése