Család, varázslat, veszély…
Az 1746-os jakobita felkelés elsodorta egymástól Jamie Frasert és Claire Randallt, akik csak húsz év után találtak ismét egymásra. Most az amerikai függetlenségi háború hasonló kilátásokkal fenyegeti őket, de 1779-ben Claire és Jamie ismét együtt lehet a lányukkal, Briannával, a férjével, Rogerrel és a gyermekeikkel Fraser’s Ridge-en.
Ez olyan valóra vált álom, amit Fraserék korábban elképzelhetetlennek hittek. Ám a gyarmatokon egyre nő a feszültség, és a helyi indulatok következtében az észak-karolinai hátország aprócska településein, sőt Fraser's Ridge-en is elszabadul a pokol.
Briannában és Rogerben megfogalmazódik a kérdés, vajon nagyobb biztonságban vannak-e itt, mint a 20. században voltak.
A forradalom egyre közelebb ér Fraser’s Ridge-hez, és mivel a családjuk ismét együtt van, Jamie és Claire számára több forog kockán, mint bármikor korábban…
Hagyd, hogy magával ragadjon!
Az év minden napján várom az Outlander megjelenéséhez tartozó hírmorzsákat. Én az a fajta olvasó vagyok, aki a két részt összevárja és egyben éli át egy-egy kötet teljes tartalmát. 2025 év végén pedig végre megérkezett a kilencedik kötet és újra elmerülhettem a Ridge körüli dolgokban. Ó, hogy vártam már ezt!
Az volt a tervem, hogy a 2025- ös évet Diana Galandon-nal zárom, az év utolsó napjáig befejezem a történetet. Sajnos egy betegség közbe szólt, így a második kötet fele átcsúszott a következő tárgyévre, ami eleinte nagyon bántott, de később rájöttem, hogy ez így jó, ugyanis mi lehetne jobb évkezdés, mint Jamie-vel tartani egy fontos csatába? S valóban így van. Nem lehettem volna jobb helyen.
A korábbi részekben leginkább azt sérelmeztem én, és rajtam kívül sokan mások is, hogy az általános hétköznapokról túl kevés szó esik. Imádom, ahogy pörög a sztori, s ahogy a szerző a történelmi eseményeket elmeséli testközelből, mondhatni személyes érintettséggel, de mindenkinek kell a pihenés, amiből valljuk be, az itteni karaktereknek elég kevés jutott. A kilencedik kötetben a szerző ezt a hiányosságot bepótolja. Itt tényleg a Ridge mindennapos küzdelmei jelennek meg elsősorban, ahogy újraépítik az otthonaikat, foglalkoznak a bérlők problémáival és valódi közösséget alkotva élnek együtt. A karakterek folytonos mozgásban vannak, utaznak, ha a szükség úgy hozza, de mindig visszatérnek az origóra. Ebből a szempontból ez a kötet csendes, igazi kapcsolódó kötet, amely felvirágoztatja a lelket. Örömmel forgattam, imádtam elmerülni a Ridge eseményeibe, nem is mondanám, hogy idővel meguntam, mert szívem szerint magam is fognám a cókmókom és odaköltöznék hozzájuk.
A sztori azért most is több szálon mozog. Claire és Jamie története mellett halad előre William élete is, valamint többször bepillantást nyerhetünk Brianna és Ian gondolataiba is. Érdemes ezekre a részekre is figyelmet fordítani, mert rengeteg humoros és kedves eseményt tartalmaznak, ami mindvégig építi a generáció történelmét. Mindemellett pedig a szerző fokozatosan adagolja a feszültséget, ami a vallási hovatartozásból, valamint a hűség témaköréhez tartozik – hogy éppen ki kit szolgál. A kötet legvégére ez abszolút kicsúcsosodik, pattanásig feszült ideggel faltam a sorokat. Nem hittem volna, hogy kilenc kötet után is még mindig ekkora függést tud belőlem kiváltani, de úgy néz ki, van, ami sohasem változik.
Ugyanakkor nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy azért vannak olyan dolgok, amik kicsit rontják az összképet. Minden kötet terjedelmes, evégett több idő telik el két rész megjelenése között, mint egy átlagos könyv esetén. Ez rendben is van, de véleményem szerint olyan mély nyomot hagy egy-egy sztori, hogy képtelenség évek távlatából is elfelejteni a -főbb- eseményeket. Egy kevés ismétlés sosem árt, de ezen kötet esetén talán több volt, mint amennyit szükségesnek tartanék. Egy idő után már bosszantott. Továbbá a cím számomra igencsak meghatározó volt már azelőtt, hogy nekikezdtem volna a történetnek. Oly sokféle értelmezést láttam mögötte, hogy össze sem tudom hirtelen számolni, s nagyon vártam, melyik lesz az igaz. A magyarázat az egyik legegyszerűbb, mégis a legkézenfekvőbb, kedves és meghitt – mégis egy pontos, valószínűleg a fordítás miatt, számomra megtört. Van egy jelenet, mikor Jamie kimegy a kaptárokhoz, hogy pár szót ejtsen a méheknek. Számomra ez egy kulcsjelenetnek minősült, a regény egy nagyon fontos pontjának. A száját elhagyó szavaknak borzadalmas súlya van – pontosabban lenne, ha a személyes névmásokat megfelelően használták volna. Azok hiányában zavaros és első olvasásra nem biztos, hogy helyesen értelmezhető, ami tönkretette a számomra az élményt.
Az Outlander mindig is a non plus ultra lesz számomra. Részrehajló vagyok vele kapcsolatban, nem tudom nem szeretni. Rengeteget adott, valamennyit elvett, de az biztos, hogy olyan élménnyel ajándékoz meg mindig, amivel más sorozat sosem lesz képes.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Gyere, feküdj le mellém és nézzük egy kicsit a csillagokat, Sassenach! Ha öt perc múlva még ébren vagy, lehúzom a ruhádat és meztelenre vetkőztetlek a holdfényben.
– És ha öt perc múlva már alszom?
Lerúgtam a cipőmet és megfogtam a kezét.
– Akkor nem vesződöm a ruháiddal.""– Csak skót – pontosítottam egy sóhajjal. – Ami azt jelenti, hogy makacs. Valamint észszerűtlen, elutasító, lenéző, csökönyös, önfejű és még néhány kellemetlen dolog."
"Közben az jutott eszembe, hogy bármelyik bölcs mondta is, hogy ne hagyjuk, hogy a nap a haragunkkal menjen le, az nyilván egyetlen skótot se ismert."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2024 és 2025 december.
Terjedelem: 1368 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése