Az a rémálom, amely elől menekül, semmi ahhoz képest, amely felé tart…
Tegan nyolc hónapos terhes, magára maradt, és kétségbeesetten szeretné végre maga mögött hagyni széthulló életét; ezért útnak indul bátyjához. Ott szeretné magát meghúzni amíg kitalálja, mi legyen a következő lépés. Ám nem sejti, hogy egy hóvihar közepébe tart.
És soha nem ér célba.
Egy elhagyatott, vidéki úton reked Maine-ben, lerobbant autóval és törött bokával. Tegan úgy érzi, óriási hibát követett el. Aztán csoda történik: egy kedves pár megmenti, és a meleg, hegyi kabinjukba viszik, ahol meghúzhatja magát, amíg el nem áll a havazás.
Csakhogy valami nem stimmel. Ez a menedék korántsem az, aminek hitte, és az, hogy odament, talán élete legvégzetesebb döntése volt.
Most mindent meg kell tennie, hogy megmentse magát – és a még meg nem született gyermekét.
Három könyvet olvastam idén Freida McFaddentől, de nem volt elég. Nem mondom, hogy a szerző legnagyobb rajongói között tartanám számon magam, de nagyon megnyert magának a stílusa, így elsők között vettem kézhez A törés című friss megjelenését. Péntek este, a gyerkőc elaltatását követően kezdtem el olvasni - másnap kora délelőtt pedig be is fejeztem. Képtelen voltam letenni. Nekem eddig ez az abszolút kedvencem a szerzőtől!
A történet kulcsembere Tegan, aki terhessége vége felé várt rá. A benne növekvő kislány nem tervezett, de a lány minden hátráltató tényező ellenére is úgy döntött, hogy vállalja az anyasággal járó következményeket, még ha emiatt rengeteg mindenről is kell lemondania. Egyetlen megmaradt családtagja, a bátyja felé tart autóval, hátha a biztonságos közegben kicsit rendezni tudja szétzilált életét a szülés előtt, ám sosem ér oda: menet közben balesetet szenved, amelynek következtében megsérül. A fagyhalál előtt azonban rátalál egy férfi, aki hazaviszi magához, hogy a felesége ápolhassa mindaddig, míg el nem vonul a hóvihar. Az erdőben álló, elszeparált otthon azonban nem biztos, hogy a legjobb hely most a számára - főleg, mivel már nemcsak a saját életéért, hanem a kisbabájáért is felelősséggel tartozik.
Ahogy azt a szerzőtől már megszokhattuk, a sztori in media res kezdéssel, borzasztóan figyelemfelkeltő bepillantással veszi kezdetét, így az alaphangulat már az első mondattól kezdve megfelelően meg van alapozva. A kezdeti felütést követően megismerkedik az olvasó Tegannal és a körülményeivel, valamint premierplánban végignézi a balesetet. A nézőpont ezt követően megoszlik, mivel a vendéglátó Polly fejébe is betekintést nyerhetünk, ami sokkal inkább árnyalja a szemünk előtt megjelenő képet. A nézőpontok folyamatosan elmennek egymás mellett, mindvégig fenntartva ezáltal a belső feszültséget az olvasóban, míg végül teljesen kicsúcsosodik és levegőt venni sem engedi.
Hihetetlenül lekötötte a figyelmemet, képtelen voltam elszakadni tőle mindaddig, míg a végére nem érek. A lapokon szikrázott a feszültség, az én idegeim is pattanásig feszültek. Érdekes, de számomra nem a klasszikus értelembe vett tetőponti jelenet volt a legmeghatározóbb, hanem előtte nemsokkal egy korábbi jelenet, amelyben csak Polly és Tegan szerepelt. Konkrétan aaz öklömre ráharapva, heves szívdobogások közepette vártam, meddig mennek el a karakterek. Akik olvastak már a szerzőtől, azoknak a lezárás kellemes megelégedettséget fog okozni, semmint egy utolsó nagy meglepetést, de szerintem így is maximálisan rendbe került a sztori.
Az anyaságról és a gyermektelenségről szóló gondolatok mindvégig roppant erősek voltak a sztoriba és belőlem szerintem pont evégett váltott ki ekkora reakciót. A gyerekvállalás egyike azon életbeli változásoknak, amik drasztikusan hatnak az ember mentalitására is – erre pedig a könyv egy roppant jó (bár kissé elborult és szélsőséges) példát hoz.
A törés zsigeri szinten ragadta magához a figyelmem. Alig néhány olvasatlan könyvem maradt a szerzőtől, de nem hiszem, hogy ezt az élményt bármi überelni tudja – ugyanakkor remélem, hogy rám fog cáfolni. Freida McFadden borzasztó tehetséges író, aki biztosította a 2025-ös évem egyik legmeghatározóbb olvasmányélményét.
Szempontok szerint:
Szereplők: Ahogy korábban sem, úgy most sem kerültek hozzám közelebbi viszonyba a karakterek, de ez semmit nem von le az élvezeti értékből. Hiszem, hogy egy pszichothriller esetén kell is ez a minimális falemelés, amely által elkülönülhet a valóság és a kitaláció egymástól.
Történet: Egyenes szálon haladva, folyamatosan bővülő tendenciát mutat. Eleinte csak Tegan nézőpontja mutatkozik meg a lapokon, majd ezt kibővül Pollyval is. E következtében tökéletes megvilágításba helyezi az alapvető konfrontációt, nem maradnak szürke, kifejtésre váró részek, csupán a színtiszta katasztófa-várás.
Nyelvezet: Végtelenül olvasmányos, csak úgy pörögnek az ember kezei alatt a lapok. Semmi felesleges részletezés vagy kitérés, a színtiszta történetre fókuszálva, célzottan mutatja be a szerző a sztorit.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, pszichothriller.
Esztétika: Abszolút rendben van, jól illeszkedik a korábbi sémához. Nem hivalkodó, de aki ismeri már a szerzőt, tudja, hogy megannyi meglepetést rejt magában.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Honnan tudja az ember, mi a helyes és mi a helytelen, ha nincs ott az anyja, hogy megmondja neki?"
"Azt ítéli el, hogy huszonhárom éves vagyok, nyolc hónapos terhes – és hajadon. De őszintén szólva, semmi köze hozzá."
A könyv adatai:
Kiadó: Álomgyár kiadó
Megjelenés ideje: 2025. október 21.
Terjedelem: 400 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése