A Világvéghozó és a Világok Bevégzőjének találkozása…
Ezer évvel ezelőtt Dianna feladta az Eoria sivatagaiban élt életét, hogy megmentse haldokló nővérét. Segélykérése bárkinek szólt, aki meghallhatta, de arra nem számított, hogy egy minden létező rémálomnál borzalmasabb szörnyeteg válaszol majd neki. Most azt teszi, amit Kaden parancsol, még ha így épp azoktól a lényektől kell is megszereznie egy ősi tárgyat, akik vadásznak rá.
Egy rég halottnak és elfeledettnek hitt király.
A régi világban Samkielnek hívták. Az új világban Liamnek, de címe az idők múlásával változatlan maradt. Ő a Világvéghozó, az ellenségeinek mítosz, a hozzá hűségeseknek megváltó és király. Az istenháborút követően elzárta magát, elbujdokolt a világ elől. Megtagadta koronáját és felelősségeit, és magukra hagyta azokat, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá, így egyedül kellett szembenézniük világuk halálának következményeivel. Egy szerettei ellen irányuló támadás következtében azonban most visszatér abba az egyetlen világba, ahová soha többé nem akarta betenni a lábát, mégpedig egy olyan ellenség színe elé, akiről azt hitte, még a régmúltban bebörtönözte.
Ősöreg ellenségeknek kell félretenniük nézeteltéréseiket, és szövetkezniük, hogy megmentsék saját világaikat és a köztük lévő többi világot.
A férjem lepett meg Amber V. Nicole regényével, az Azrael könyvével. Nem is terveztem egyelőre olvasni, de folyton kacsingatott rám a polcról, ezért végül beleolvastam – majd azt vettem észre, hogy fejjel előre elmerültem a világában és képtelen vagyok kiszakadni belőle. Erős, ütős sztori, megfelelő körítéssel!
Dark fantasy, amelyben a női főszereplő egy valódi szörnyeteg? Máris szimpatikus! Dianna hatalmas áldozatot hozott sok-sok évvel ezelőtt, hogy megmentse testvére életét. Eladta a lelkét és a teljes lényét egy férfinak, aki kényére-kedvére használja őt, mint gyilkológépet. Dianna maga sem maradt ember, félelmetes, rémálombeli lénnyé változott, ám a lelke, az a halandó szíve kitartóan dobog a mellkasában - s csupán ennek, illetve Gabby-nek köszönheti, hogy még maradt benne némi morál. Amikor pedig Azrael könyve felkutatásának során nagyobb erőkbe ütközik, úgy érzi, pont itt van az ideje a változásnak. Nem félelemből, vagy önös érdekekből, csupán azért, ami mindig is motiválta: a testvére boldogsága érdekében.
Nagyon komoly világfelépítése van ennek a regénynek, eleinte könnyen el lehet benne tévelyegni. Egyedi és változatos, keveri a jelenkori fejlesztéseket a mágiával. Néhány egység erősebb konkretizálásra szorult volna, de ezt leszámítva elmondható, hogy fejest ugrottam bele. A karakterek jól illenek a környezetbe és rajongásig imádtam, hogy nem a megszokott felállást köszönthetjük bennük: Dianna mindvégig az marad, ami, csupán a lelke mélyére ásva megismerhetjük a karmok mögött húzódó lényét is. Liam, a Világpusztító, akit ezer másik néven ismernek pedig hiába erőteljes és tesztoszterontól túlfűtött egyén, magán hordozza a saját keresztjét, amely már hatalmas károkat okozott a lelkében. Üdítő változatosság volt, hogy nem a macsó külsőt levetkőzve bukkannak felszínre a lelkében fodrozódó érzések, hanem egy bizonytalan, gyásszal és depressziós vonásokkal tarkított személyiség talál vissza a lapokon önmagához és a pozíciójából eredendő elvárásokhoz. Hihetetlen jó párost alkottak, főleg így, hogy nem volt túltolva a romantikus irányvonal.
A cselekmény pörgős, dinamikusan tör magának utat. Ha falakba ütközne - egyszerűen elporlasztja. Tetszett az irányvonal, a csatajelenetek és főbb egységek nagyon erősre sikerültek, azonban az összekötő jelenetekben éreztem némi oda nem illő rezgést. Ez az egyetlen dolog, amit fel tudok hozni a könyv ellen, de ez is olyan elenyésző, hogy igazából több szót nem is érdemel. A párbeszédek pedig zseniálisak. Borzasztó jól viszik előre a cselekményt a karakterek között lezajló diskurzusok. Sokszor megfelelő feloldásként, másként pedig erős ellenpontként funkcionálnak. Zsigeri és őszinte.
Az egyetlen aggasztó tény, hogy a sorozatot a szerző öt részesre tervezte – s bár napokon belül megjelenik a második kötet, nagyon messze még a vége. S vagyok annyira fanatikus, hogy azonnal akarom a folytatást, nem tudom kivárni, míg minden egysége megjelenik. Addiktív, impulzív, nyers és erős. Minden ízében imádtam.
Szempontok szerint:
Szereplők: A karakterfelépítésekben nagyon erős a szerző. Tetszett, hogy nem dramatizálta túl, helyette inkább logikus gondolkodást erőltetett a szereplőkre. Dianna vehemens és robbanékony természete mindvégig uralkodó volt a lapokon, amellyel szemben Liam hűvös és tartózkodó hozzáállása megfelelő triggerpontra talált. Érdekes volt látni az összecsiszolódásuk mikéntjét, és nem vagyok rest bevallani: nagyon szurkoltam nekik.
Történet: A kezdetektől a végéig erőteljes irányvonalat mutat. Néhány lecsendesítő jeleneten kívül mindig van valami, ami viszi előre a történetet, amibe kellőképp meg lehet kapaszkodni. Az események kevésbé kiszámíthatóak, s mivel egy ötrészes sorozat első könyvéről beszélhetünk, sejtésem szerint ez még csak a felvezetést szolgálja, csupán az alapozást.
Nyelvezet: Amíg a fejünkben össze nem áll a világfelépítés, addig egy kicsit küszködős. Vannak benne egyedileg megalkotott kifejezések, de véleményem szerint azért könnyen fel lehet venni a fonalat. Nem a legkönnyebb olvasmány, de bőven az élvezhető és gördülékeny kategórián belül marad.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, dark fantasy.
Esztétika: A borító figyelemfelkeltő, az élfestés pedig ütős lett, jó színhasználattal. A sztorit mellé olvasva pedig még inkább briliáns.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Nem emlékszem, meddig beszélgettünk, de a nevetése és mosolya közepette valamikor úgy döntöttem, a világot is szétszaggatnám érte."
"Elmosolyodott, mire a gravitáció megváltozott, és úgy vonzott hozzá, mintha ő lenne a horgonyom."
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2025. június 11.
Terjedelem: 704 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése