Egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, váratlan barátságokról, temérdek üveg lekvárról és egy szerelemről, ami még a lekvárnál is édesebb…
Kiela sosem értett igazán az emberekhez – szerencsére az Alyssiumi Nagy Könyvtár könyvtárosaként erre nem is volt szüksége. Tíz éve asszisztensével, Cazzal – a varázslat szülte, beszélő póknövénnyel – a Félhold-szigetek birodalmának legféltettebb mágikus könyveit őrizte, ügyelve arra, hogy titkos tudásuk csak az arra méltókhoz kerüljön.
Ám amikor forradalom tör ki, a lángok elérik a könyvtárat is. Kielának és Caznak menekülnie kell: annyi varázskönyvet visznek magukkal, amennyit csak bírnak, és Kiela egykori otthona, Caltrey felé veszik az irányt. A sziget emléke már megkopott a lány fejében, hiszen gyerekként költözött el, ám amikor rátalál szülei régi házikójára, nemcsak menedékre lel, hanem egy kíváncsiskodó (és bosszantóan jóképű) szomszédra is. Larran, akit lehetetlen lerázni, újra és újra felbukkan, hogy segítsen – akár kérték erre, akár nem.
Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának különös ötlete támad: lekvárboltot nyit. Egy csipetnyi tiltott mágia nyomán buja málna- és szederindák futják be kertjét, míg szülei régi receptgyűjteménye a tökéletes lekvárok elkészítésében segíti.
És a varázslat itt nem ér véget. Kiela fittyet hány az engedély nélküli mágia veszélyeire, és a varázskönyvek segítségével igyekszik szebbé tenni a szigetlakók életét. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává.
Sarah Beth Durst regénye nem csupán a lekvár és a varázslat miatt olyan édes és ellenállhatatlan. Ez a mágikus lényekkel, fahéjas csigákkal és varázskönyvekkel teli történet a képzelet birodalmába kalauzol, miközben a való életről mesél. Arról, hogy könyvmolynak lenni egyáltalán nem unalmas, hogy barátokra lelni néha kockázatos, de minden percet megér – és hogy az első szerelem íze még a legédesebb málnalekvárnál is mennyeibb…
Még a nyáron rendeltem elő Sarah Beth Durst Bűbájok boltja könyvét, de tudatosan eltettem az őszi időszakra. Ahogy a táj megszínesedett a levelektől, de még a Nap elegendő meleget ontott magából, elő is vettem. Számomra ezt a környezetet idézte meg e történet az előzetes információim alapján.
Egy lány, aki kénytelen elhagyni az addigi életterét, a varázskönyvektől roskadozó polcokkal elrendezett könyvtárat a forradalom végett. Egy póknövény, aki önként tart vele. Egy csendes jövőkép, ahogy a kimenekített könyveket pörgetik magányukban elbújva, a világot kizárva. Ám az élet nem engedi csak úgy elfojtani magát. Nem engedi, hogy önként lesétálj a térképről és mindenki számára megszűnj létezni. Főleg akkor nem, ha egy régről ismerős kis közösség ajtajában ácsorogsz, akik összetartanak és megvédik a sajátjaikat - ahova születésed előjogaként régen te is tartoztál. Kiela visszatér régi otthonába, ahol új kihívásokkal szembesül és felszínre bukkan ösztönös segítőkészsége, amelyet a könyvtár ódon falai között csak elfojtva tudott kamatoztatni. Célja a szigetlakók életének megkönnyítése - nem csak sajátos okokból. S ha ehhez egy kis varázslatot kell bevetni, nosza hajrá! Ez nem tartja vissza.
Nehezen találtam meg ezzel a könyvvel a közös hangot. Borzasztóan vártam az olvasással töltendő perceket eleinte, de aztán úgy éreztem, hogy az alapozásnál elbukott a sztori, s utána is csak sántikálva halad előre. Szerintem rossz ponton csatlakozik be az olvasó az események forgatagába, s emiatt nehéz megtalálnia a helyét a sztoriban. Nem tudtam a jelenre koncentrálni, hogy miként próbálnak a semmiből otthont varázsolni, mert mindvégig csak az pörgött a fejemben, hogy most akkor mi is ez a forradalom, mennyire komoly és miért nincs másfél mondatnál több neki szentelve, ha ennyire megváltoztatta a karakterek sorsát. Súlytalan volt, mégis ez lett volna a katalizátor. Ugyanezt éreztem Kiela karakterét illetően: el akar vonulni a világ elől, nem akar senkivel kapcsolatot létesíteni, de elsődleges vágya az, hogy varázslat útján tudja javítani a szigetlakók életminőségét. Túl nagy volt az ellentmondás, megfelelő alátámasztás nélkül. Ám mikor végre sikerült ezeken a megragadt holtpontokon túllendülnöm, máris el tudtam veszni Caltrey zöld lankáin. Imádtam a tájat, az embereket, a varázslények sokszínűségét és a lekvárbolt gondolatát. A sztori aranyos, kellemes felhanggal és mézédes utózöngével megáldott. A végére a cozy fantasy kedvelő énem csak virágba borult.
Szóval, ha megfogadtok tőlem egy tanácsot: ha ezzel a könyvvel szemeztek, ne adjátok fel a kezdeti nehézségek során. Akkor sem, ha hosszabb ideig kell kitartani a megszokottnál. Végül hozni fogja a zsáner hangulatát, bepótol minden eltévelygett gondolatot. Kellemes, laza és cukorfalat! Egy késő nyári-őszi időszakban abszolút ideális olvasmány, de az év bármely napján képes málnalekvárba vonni a lelket.
Szempontok szerint:
Szereplők: Kiela eléggé idegesítő, amely a tapasztalatlanságából és az önbizalomhiányából fakad. Nem ismeri fel a jeleket, az egyértelműsített dolgokat is direkt félreérti, mert úgy neki könnyebb. Olyan, mint egy strucc, aki homokba dugja a fejét. Még jó, hogy ott van neki Caz, aki igyekszik azért irányba állítani. A végére azonban a lány is megembereli magát, bátorságot és erőt merít és végül így ki tud teljesedni. Szép jellemgörbe bontakozik ki az ovlasó szeme előtt.
Történet: Lassan indul be, eleinte szinte csak ténfereg, nem egyértelmű az irány sem, azonban kellő kitartást követően szépen kirajzolódik a nyomvonal. A végére érve rám is kivetette a hálóját, az ujja köré csavart.
Nyelvezet: Egyszerű, hétköznapi, azonban túlírt. Sokszor feleslegesen ismétel, ami Kiela önbizalomhiányából és tapasztalatlanságából táplálkozik. Ez határozottan a gyengeségei közé sorolható.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, cozy fantasy.
Esztétika: Csodálatos, borzasztóan beleszerettem első pillantásra a borítóba! Amúgy is szeretem a természetes közeget, de ha ehhez egy cozy hangulat társul, valamint fellibben egy gasztro-szál lehetősége is, azonnal ide nekem!
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Nem mintha nem szerette volna az embereket. Csak hát a könyveket jobban kedvelte. Mert a könyvek nem csaptak zajt, nem vetettek rá elítélő pillantásokat, nem gúnyolódtak, és nem utasították el. Nem. A könyvek meghívják magukhoz az embert: „Gyere, foglalj helyet a kanapén, felráztuk a párnákat, főztünk teát, és van egy kis kétszersült is.” Megosztják velünk a szívüket, és semmi mást nem várnak cserébe, csak azt, hogy merüljünk el mindabban, amit nyújtani tudnak."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2025. június 13.
Terjedelem: 480 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése