Niitaabell Világa: Elizabeth Lim: Az alkonyhántó (A hajnalszövő 2.)

Fülszöveg:

Maia Tamarinnak hatalmas árat kellett fizetnie azért, hogy elkészíthesse Amana gyermekeinek legendás ruháit. Bár a szerelme, Edan segítségével végrehajtotta a lehetetlen küldetést, közben egy megtörhetetlen átok sújtott le rá. A lányt megérintette egy démon, és mindennap elveszít egy kicsit önmagából: a testét, az elméjét, végül a lelkét is. Ám Maia nem ér rá meggyászolni az életét, mert A'landi továbbra is a háború küszöbén áll. Sarnainak, a sanszen egyetlen lányának hozzá kell mennie Khanudzsin császárhoz, különben az országot felemészti a polgárháború, és minden áldozat hiábavaló volt. Ám az úrnőnek más tervei vannak…

A hajnalszövő folytatását udvari intrikák, álnok démonok és lélegzetelállító varázslatok teszik letehetetlen olvasmánnyá.

A történetről:

Nagyon szeretem a duológiákat, mert általuk úgy kaphatok bővebb világépítést és fordulatos sztorit, hogy nem kell attól tartanom, vajon megjelenik minden része és fogok-e még a korábbi eseményekre megfelelően emlékezni évek távlatából is. Elizabeth Lim Hajnalszövő sorozatának februárban ezzel a boldog érzéssel álltam neki, s örömmel fedeztem fel azt az érdekes világot, amelybe a szerző elkalauzolt. Most pedig megismerhettem Maia történetének végét Az alkonyhántó által.

Ha a lehetőség adott, akkor érdemes a két kötetet egymás után olvasni, mert a második részben abszolút nincs semmi felvezetés vagy korábbiakra utaló háttérsztori, hanem a szerző majdhogynem attól a pillanattól folytatja az elbeszélést, ahol korábban letette a tollát. Hirtelen kapkodtam is a fejem, hogy miként és hogyan épült fel a császári udvar, kik voltak az ellenségek és kik között rendeltetett el az éppen zajló esküvő, valamint miért olyan fontos, hogy ez a frigy megköttessen. Az emlékek hamar előtörtek, viszont meghökkentem azon, hogy a szerző ily mértékben a politikai háttérre összpontosít. Ez a fókusz a történet legvégéig aktív marad, így elmondható, hogy a duológia második része nagyobb magasságokba tör, mint az első könyv. Ebben már nincs semmi kellem és báj vagy éppen csip-csup versengés, csak a kőkemény harc a csatatéren és a belső démonokkal egyaránt.

A háború alakulásán és kimenetelén felül a regény további központi eleme Maia változása. Hatalmas árat fizetett azon az úton, amelynek a végén végül ő vált a császári szabóvá. A lelke és a szerelme egyaránt veszélybe került. Maia nem adja meg magát a változásnak, nem kullog el lehajtott fejjel, hanem küzd az utolsó lélegzetvételéig.

A korábbi kötetben megismert lány immáron sehol sincs, átformálta a Sors. A kedves és lágy személyisége sarkossá vált, a vállát nyomó súly megkeményítette a szívét. A regény teljes terjedelmében borzasztó belső harcot vív önmagával és a démoni érintéssel. Talán evégett nem került hozzám olyan közel a második könyv, mint az első. Míg a sorok hátán szárnyaltam, a lelkemben ott kiabált az a belső, naiv kis hang: hová tűnt a világból a jóság és a boldogság? Egyáltalán nem sejtettem, hogy a szerző ilyen mélységekbe fogja elvinni ezt a történetet. Nem bánom, miután hagytam neki időt ülepedni, már tudtam értékelni, de olvasás közben egyre inkább elhatárolódtam tőle érzelmileg.

A sztori végtelenül érdekes és izgalmas. Nincsenek olyan jellegű hangulati élesváltások, mint az első kötetben, ami kifejezetten jót tett neki. Néhány hirtelen meghozott döntést leszámítva egyenesen halad előre a végkifejlet felé, amely pedig biztosítja az olvasó részére végül a megnyugvást.

Tehát összegezve: a Hajnalszövő sorozat kezdeti kedves felhangja senkit ne tévesszen meg. A szerző a poklot tüzét hozza el az olvasó részére. Ha szeretnél már egy komolyabb politikai háttérrel rendelkező fantasyt forgatni, de azért még annyira nagy mélységekbe nem szeretnél belemenni, akkor bátran merem ajánlani. Közérthető, könnyen követhető. Szerintem már túlnőtte az általános ifjúsági irodalom kategóriát, határmezsgyén billeg. Könnyen és gyorsan olvasható, így nem fogod úgy érezni, hogy elsüppedsz benne, mintha egy mocsárban ácsorognál.

Mindezek után mostmár végképp kíváncsi vagyok a Hat bíborszín darumadárra, hogy mit alkotott a szerző. El sem tudom képzelni, hogy mit fogok abban tapasztani, de az biztos, hogy már nem fogok naivan hozzáállni.

Szempontok szerint:

Szereplők: A szerepek felborultak, Maia sötét karakterré lép elő, aki folyamatos harcban van önmagával és a meggyőződéseivel. A testi átalakulása sem semmi, folyamatosan terjeszkedik rajta a démoni erő. Edant a szerző háttérbe taszította, a fontossága abszolút minimum szintre csökkent, a hite azonban erős maradt.

Történet: A kezdeti báj és kellem, amit az első részben megtapasztalhattunk, már a múlté. Az első oldalon már belecsöppenünk egy politikai helyzetmegközelítésbe, amely biztosítja az eseménysor további stabilitását. A történet során sokan szenvednek sérülést és a halál is több ízben megjelenik a lapokon. A főszereplő által erős mentális terheltség uralja a lapokat, morális kérdéseket feszegetve. A regény azonban szép lezárást kap, amely megfelelő megnyugvást hoz az olvasónak.

Nyelvezet: Egyszerű és könnyen olvasható. A kialakítás abszolút szemkímélő, nagyobb méretű betűk és széles sorköz jellemzi.

Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, kezdő szintű történelmi fantasy.

Esztétika: A borító szerintem zseniális lett. Kellőképp baljóslatú, a színhasználat hatásos és eltérő a korábbitól, ami megfelelően előrevetíti a történet másságát is.

Értékelés: