Bizonyos ajtók nem véletlenül vannak zárva…
Míg a kis Nora Davis mit sem sejtve leckét írt, édesapja fiatal nők egész sorával végzett odalent a pincében. Aztán a rendőrség egy napon bekopogtatott hozzájuk az ajtón.
Évtizedekkel később az apa rács mögött tölti napjait, Nora pedig sikeres sebészként dolgozik és minden feltűnést kerülve él, messze egykori otthonától. Senki sem sejti róla, hogy egy sorozatgyilkos lánya, és ő mindent meg is tesz, hogy ez így maradjon.
Ám amikor egyik páciensét – történetesen egy fiatal nőt – meggyilkolják, pontosan ugyanazzal az egyedi és bestiálisan kegyetlen módszerrel, amellyel apja gyilkolta meg áldozatait, Norára szegeződik a figyelem. Valaki tudja, ki is ő valójában. Valaki, aki rá akarja kenni a szörnyű bűntényt.
Ám ő nem gyilkos, mint az apja. A rendőröknek semmilyen ütőkártyájuk sincs ellene.
Míg ki nem nyitják a pinceajtót.
Freida McFadden az idei évem felfedezettje. Elsőnek A tanár című könyvet olvastam tőle, de lassanként kezdem felderíteni az eddig megjelent műveit. A Gyilkos örökség a harmadik volt a sorban, amit a szerző tollából sorra kerítettem.
Az átlagember azt hinné, hogy a kis Nora családja abszolút hétköznapi, nem történik náluk semmi különös. Így megy ez mindaddig, míg ki nem derül, hogy a pincéjükbe az édesapja rendre megkínzott, megcsonkított és megölt lányokat. Sorozatgyilkos volt, aki a lebukását követően kőkemény börtönbüntetést kapott. A lány magától értetendő okokból maga mögött akarja hagyni ezt a sötét felleget. A jelenkorban elismert orvos, akinek a nevéhez sok sikeres eset fűződik és rengetegen köszönhetik neki azt, hogy még életben vannak. Az élet kiegyensúlyozza magát. Ám egy nap az apja által elkövetett gyilkosságok kéznyoma tűnik fel egy új haláleset kapcsán, a szálak pedig a lányhoz vezetnek. Vajon ki tud mászni a sírból, amit mások ástak meg a számára? Miért és ki tette? Vagy valóban Nora az elkövető?
Az eddigi élményeim közül azt kell mondanom, hogy ez az a könyv, aminek a legérdekesebb volt a kezdeti felütése. A tanár és A munkatárs esetén is olyan középszerű volt az induló közeg, semmi különleges. Érdekelt is meg nem is, hogy aztán a végére felrobbantsa az észrevétlenül elhelyezett bombákat és minden a fejemre omoljon. Itt már a legelejétől kezdve van egyfajta feszültség a lapokon, ami végigköveti a teljes sztorit. A felépítés hasonló a többi könyvéhez, világmegrengető dolgokra készül, kizár minden lehetséges opciót, míg végül már csak a lehetetlen marad. Izgalmas, feszült és meglepő mindvégig. S hiába ismered a szerző stílusát, nem von le a tartalmi értékből. Akkor is élvezettel fogsz elmerülni a lapok között.
Az eddigi élményeim alapján, azt mondanám, hogy ez az eddigi legkedveltebb kötetem a szerzőtől. De a sort itt még nem hagyom abba: hátravan még pár kötet, amibe szintén örömmel vetem bele magam.
Szempontok szerint:
Szereplők: Bár nem mondom, hogy megkedveltem volna őket, rendesen megmozgattak. Folyamatosan agyaltam, miként és hogyan áll össze a kép, mindenkit gyanúba kevertem. Szóval jó karakterfelépítésekkel van dolga az olvasónak.
Történet: A szerzőre jellemző vonásokkal került felépítésre. A sztori alaposan kifundált, gondosan felépített. Többször is megbicsaklik az ember rendületlen véleménye, hogy ki és mi lehet a háttérben. Nem mondom, hogy kiszámíthatatlan, hiszen viszonylag kevés karakterrel dolgozik, de kellő meglepetést tartogat magában.
Nyelvezet: Könnyen olvasható és közérthető, gördülékeny stílusú.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, pszichothriller.
Esztétika: Ha jól tudom, ez volt az első megjelent könyv a szerző repertoárjából, s gondolom emiatt tér el a borítóterv is a többitől. Nem is gond, mert ezt a sztorit nem lehet olyannyira összehasonlítani a többivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése