Ormdale völgye nem csupán apró titkokat rejt… némelyiknek még fogai is vannak.
Edith Worms levelet kap rég nem látott rokonságától, amely egy csapásra felforgatja az életét. Hamarosan egy omladozó gótikus apátságban találja magát Yorkshire vadregényes tájain, ahol az idő megállni látszik, és a múlt még mindig él.
Edith sok furcsasághoz hozzászokott már – végül is egy viktoriánus lelkész lánya –, de arra ő sem számít, hogy érkezése után nem sokkal egy mitikus szalamandra pottyan az ölébe a kandallóból. És ez még csak a kezdet.
A Wormwood-apátság különös lények, ősi családi titkok és megfejtésre váró rejtélyek otthona. Ráadásul úgy tűnik, Edith szerepe nem merül ki a vendégeskedésben: talán épp őrá vár a feladat, hogy megőrizze a család örökségét.
Idővel egyre szorosabb, nehezen megfogható kötelék alakul ki közte és tüskés természetű unokatestvére, Gwendolyn között, és ezzel együtt Edith is egyre biztosabb benne, hogy maradnia kell. Arról nem beszélve, hogy a közelben él egy sötét tekintetű, zavaróan jóképű szomszéd is, aki feltűnően nem szeretné, hogy a lány valaha is távozzon.
A Wormwood-apátság az Ormdale titkai című sorozat első kötete – meghitt hangulatú, gótikus fantasy tele rejtéllye, sárkányokkal és a barátság kihívásaival. Tökéletes olvasmány Emily Wilde rajongóinak és mindazoknak, akik szívesen kalandoznak a tündérek, régi házak és titkok világában.
Azt hiszem, mostmár bizton kijelenthetem, hogy az Anassa Könyvek az egyik kedvenc kiadóm. Rengeteg megjelenésüket olvastam az elmúlt bő egy évben, (mióta felfedeztem őket) és túlnyomó többségben meg kellett állapítanom, hogy az én szájízemnek megfelelő regényeket hoznak a magyar piacra. Bár elég széles spektrumban fogyasztok könyveket, ha megcsüngök épp, szinte mindig a cozy zsánerhez nyúlok vissza. Ha pedig ez keveredik a sárkányokkal és a kifinomult írásmóddal, akkor az nálam tuti befutó. Szerintem ráéreztek, mire van épp szükségem, mert Christina Baehr könyve most olyan volt a lelkemnek, mint a vaníliasodóval gazdagon kínált aranygaluska az éhes pocakomnak. Ínycsiklandó.
Ez a történet messzemenően hű ahhoz, amit a 19. Századi angliai történetekről általánosságban tudunk. Elegancia és kifinomultság jellemzi, visszafogott, de mégis megvan benne az az aprócska szabad szellem, ami miatt cinkos kacsintást vált az olvasó a főhőssel. S ha mindehhez társul még némi sárkány jelenlét, valamint írói vénával megáldott attitűd, akkor az már rossz nem lehet. A történet középpontjában Edith és családja áll, akik éppen Yorkshire-ben próbálnak megfelelő megoldást találni a hirtelen fellépő családi problémára. Az ott eltöltött idő azonban gyökeresen megváltoztatja a lány jövőjét. Korábbi elképzeléseit sutba dobja a friss tapasztalatok alapján, mikor rájön, hogy az élet nem azt a sorsot szánta neki, amit eddig vélt. S miközben rádöbben, hogy a világ sokkal színesebb annál, mint amit eddig tapasztalt belőle, mókás és kellemes szórakozásban lesz részünk, nekünk, olvasóknak is.
Annyira boldoggá tesz, hogy a kiadó megfelelő gondot fordított arra, hogy kihangsúlyozza a regény zsánerét! Ez egy cozy fantasy, amelyben nem várható nagy világmegváltás vagy épp olyan cselekménysorozat, ami miatt a kanapéra se tudunk leülni idegességünkben. Ez a regény pont azt a kényelmes belesüppedést szolgálja, amivel az olvasó megnyugszik és relaxál. Ennek pedig abszolúte tökéletesen eleget tesz. A történet mindvégig kellemes, a könyves vonatkoztatások és az egzotikus lények miatt pedig mindvégig fenntartja a figyelmet. A nyelvezete légies és elegáns, ami kifinomultságot kölcsönöz a leírtaknak. Mindemellett pedig kedves és csintalan - már amennyire a kor jellemzői megengedik -, így a szórakoztatás abszolút garantált. Mivel ez egy sorozat első része, így a történet még nem bontakozik ki olyannyira, az első kötet inkább alapozó jelleggel bír.
Kedvtelve forgattam, jó érzés volt elmerülni egy rövid időre egy olyan világban, ami nem akar a csalárdságával tönkretenni. Ezek a regények is kellenek, de a regenerációs szakaszért pedig a Christina Baehr könyve nyújt valódi élményt. S bár az első rész leginkább a bemutatást szolgálja, hogy az olvasó időben és térben el tudja helyezni a karaktereket, azért kellő mennyiségű sztori is van benne ahhoz, hogy elégedetten tegyük le a végén - s nyúljunk azonnal a folytatásért. Elképzeléseim szerint, abban már a cselekmény nagyobb hangsúlyt fog kapni a magam modoros módján.
Szempontok szerint:
Szereplők: A 19. Századi karakterek a korszaknak hűen lettek ábrázolva, így nagyfokú visszafogottság és tapintat jellemzi őket. A tipikus bokavillantásra elpirulós reakciókkal tarkított karakterek könnyen az ember szívéhez nőnek. Számomra Emily Wilde helyett inkább Jane Austin Büszkeség és balítélelét idézte fel, csak egy sokkal könnyebben emészthető formában.
Történet: Borzasztóan nyílt és kedves. Az első rész csupán arról szolgál, hogy megismerjük a karaktereket – akik elrendeződnek a játéktáblán - és a helyszínt, valamint felfedésre kerüljön a titok, hogy a környéken sárkányok élnek. Ezt mi, olvasók tudjuk, hiszen pont emiatt vesszük le a könyvet a polcról, mégis aranyos és elkerülhetetlen utáni, Edith miként dolgozza fel ezt az információt. A lapokon megjelenő minimális akció aranyos, mosolyogva olvastatja magát.
Nyelvezet: Könnyed és légies, kissé modoros, de mellette a karakterek korából fakadóan csintalan.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A kivitel elegáns, a borítórajz pedig letisztult. Nagyon szépen fog kinézni egymás mellett a sorozat összes része. Tetszik, hogy a zöld színt választották alapul, ami természetközelibb, így még inkább illik a sztorihoz.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"De ne feledd, hogy ha az ember kiveszi a szívét egy dobozból, számolnia kell azzal, hogy az fájdalommal járhat."
"A vidám szívnek olyan jótékony hatása van, akár az orvosságnak: […]"
A könyv adatai:
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenés ideje: 2025. november 4.
Terjedelem: 274 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése