Egy új, önállóan olvasható történet a Bűbájok boltja világából!
A birodalom túlsó végén, egy eldugott kis szigeten, ahol éneklő virágok nyílnak, mézes sütemény illata száll a levegőben, és a szerelem is mézzel van átszőve…
Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.
A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.
Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.
Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.
Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.
Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.
Az elvarázsolt üvegház kedves, szellemes és szívmelengető történet második esélyekről, a varázslatról, amit a törődés rejt, és arról, hogy néha egy mézes sütemény is elég a boldogsághoz.
Annyira szeretem, hogy a nagy kínálat végett az év bármely időszakához lehet társítani már megfelelő hangoló olvasmányt. Az utolsó negyedévre vonatkozólag azonban a legtöbb kötet már a karácsonyra, vagy esetleg a szilveszterre épít. Viszonylag kevés olyan van, amelyben az ünnep nem játszik szerepet, de a környezet abszolút adja az időszaknak megfelelő képet. Olvasás közben érezzük az arcunkra kiülő zimankót és halljuk a lépteink alatt roppanó hó dallamát. Sarah Beth Durst Az elvarázsolt üvegház című könyve számomra pont ezt az élményt nyújtotta. Lelkemnek kedves lett.
A szerző által létrehozott világgal már megismerkedhettünk a nyár folyamán megjelent Bűbájok boltja című kötet kapcsán. Az a rész is egy végtelenül kedves történetet rejtett magában, amellyel bár nehezen indult a kapcsolatom, a végére a szívemhez nőtt. Azonban egy kérdés nem hagyott nyugodni: mi történt Caz életre keltőjével a forradalom során? Egy olyan jellegű történetben, amelynek a végén mindenki megkapja a saját boldog lezárását, hihetetlenül nagy zavart tud okozni egy ilyen jellegű nyitva hagyott kapu. Szerencsére a szerző is így látta, ezért is vetette papírra Terlu történetét is.
Lehet, hogy a korábbi rész végső tapasztalata alapján már tudtam, hogy mire készüljek, de az is előfordulhat, hogyha ezt olvasom először, akkor is meggyőződésemmé vált volna, hogy ez a kötet tudatosabban került felépítésre. Nincsenek benne olyan jellegű felfekvések, mint amit a Bűbájok boltjában tapasztaltam, hanem mindvégig kellemes, puha közeget teremt, amit érdeklődve fogad be az olvasó. Terlu egy végtelenül kedves és szerethető karakter, akinek megvan a maga jellemhibája, de ezzel együtt kell elfogadni. Nagyon fél a magánytól és roppant bizonytalan önmagával szemben. E történetben viszont gyönyörűen kiteljesedik – s úgy, hogy nem hazudtolja meg egy perce sem a múltat.
Ha megkérdezed, miről szól ez a kötet, akkor röviden annyit mondanék, hogy virágokról, üvegházakról és sok-sok finomságról. Nem hangzik túl izginek, mi? Lehet, de valójában mindvégig fenntartja a figyelmet, és jóleső érzéssel tölt el. Vannak benne fordulatok, meglepő helyzetek, vicces szócsaták és eszmefuttatások, s mindemellett rengeteg szeretet. Igen, virágokról olvasol és varázslattal történő renoválási kísérletekről, de közben a lelki kapcsolódásról, az otthon melegéről, a helyünk és a feladatunk megtalálásáról is.
Nem mondom, van benne némi túlírtság és ismétlés, de ez most valahogy nem tudott megakasztani. Nagy szeretettel forgattam mindvégig ezt a kötetet és abban reménykedtem, hogy sosem lesz vége. Nagyon szeretem a szerző által megalkotott világot, s mivel még ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem a forradalom kapcsán, így remélem, lesznek még további kötetek, mert még nem tudom elengedni azt a varázslatot, ami itt lakozik. Nem mellesleg imádom a szárnyas macskákat, belőlük sem volt még elég, noha ebben a kötetben már így is több szerephez jutott egy példánya.
Szóval nekem ez a kötet maximálisan hozta a téli készülődés időszakának meghittségét, azt, amit valójában meg kellene élni ezen időszakban. A hó és a hideg, amit az egymásért érzett szeretet kompenzál. A nyugalom és csendesség ideje, amelybe beletartozik a család folytonos csicsergése is. Színtiszta boldogság.
Szempontok szerint:
Szereplők: Az életre kelt növények zseniálisak. Tetszett, hogy Lotti kilóg a sorból, és legtöbb esetben ez nem pozitívan értendő. Megvan a saját szúrós személyisége, amit a többiek abszolút jól kezelnek és elfogadnak. Ő ilyen, nem akarják megváltoztatni, a sjaát képükre formálni. És ez igaz mindenki másra is. Terlu és Yarrow is különböző személyiségjegyekkel vannak megáldva, mégis megtalálják azt a pontot, ahol megfelelően tudnak kapcsolódni.
Történet: Terlu már nem ismeretlen a számunkra, hiszen tudjuk, hogy ő volt az, aki életre keltette Cazt, s emiatt szoborrá változtatták. A bűbáj feloldása egy kisebb csoda, amely által új életet kap. A környezet, amibe kerül, ismeretlen a számára, ám nem esik kétségbe, itt is önmagát adva igyekszik a lehető legnagyobb segítséget nyújtani. Hamar a szívén viseli az üvegházak, s legfőképp a kertészük sorsát. Kedves, ahogy a romantikus szál lassan kibontakozik a lapokon, s a végső megoldás is pont olyan, amire számít az olvasó. Abszolút egyben és rendben van a teljes sztori. Hiányérzet nélkül zárja le az olvasó.
Nyelvezet: Végtelenül olvasmányos és szórakoztató. A karakterek gyakran bizonytalanodnak el, ami több ízben is ismétléshez vezet, hiszen folyamatos megerősítésre van szükségük, de ez abszolút elfogadható és helyén kezelhető.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, cozy fantasy.
Esztétika: Egyszerűen imádom a borítót és az élfestést! Ha az előző kötet szép volt, akkor ez káprázatos. A színek és fények, valamint az apró minták összhangja tükrözi a regény lelkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése