Anne L. Green: A remény hajnala

Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne.

Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.

A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának.

Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak? 

És a múlt engedi-e a felejtést?

Anne L. Green munkássága már nem idegen előttem, hiszen rengeteg könyvet olvastam, így nem volt kérdéses, hogy A remény hajnala, bővített változatát is a kezembe fogom venni. Az eredeti, 2015-ös megjelenésű művet nem olvastam, így majdnem teljes újdonságnak számított nálam ez a kötet. Kiemelném, hogy majdnem, hiszen több könyvben is megjelenik Amy és Matt párosa, s az azokból összeszedegetett morzsák alapján nagyjából képben voltam a történet körvonalaival. Mikor a soproni utamból hazaérve egy email várt a kedves írónőtől, miszerint már úton is van felém a legújabb könyve majd kiugrottam a bőrömből. Nagyon vártam a pillanatot, mikor végre majd a kezembe vehetem.

A borító első pillantásra meggyőzött. Számomra nagyon szimpatikus ez a szürkeárnyalatos megvalósítás. Alapvetően is ad egy külön hangulatot a könyveknek, mely már Anne védjegyévé vált. Ezenkívül nagyon jól mutatnak egymás mellett a polcon. 

A cím is számomra megfelelő, hiszen már magába hordozza azt ,hogy igenis ebben a kötetben is sok bonyodalomra számíthatunk, amiken a főszereplőinknek túl kell lendülniük, s erre képesek, akkor utána nem jöhet olyan probléma, amin ne tudnának együtt legyűrni.

A fülszöveg pont annyit árul el, amennyit kell, se többet, sem kevesebbet. Véleményem szerint nagyon ritkán lehet egy igazán jó fülszövegre bukkani, ami nem vezeti félre az olvasót, illetve nem lövi le az összes poént. A legújabb trend a "több a kevesebb" elvre épül, amit én nem tartok igazán jónak, hiszen ha semmit nem tudok meg a könyvről, hogyan tudnám eldönteni, hogy ezt tényleg nekem szánták-e? A másik véglet, mikor pedig túl sok információ található meg benne, s ezzel számolva a meglepetések nem okoznak döbbenetet, hiszen már előre tudtuk, hogy mik lesznek a nagyobb csavarok. A remény hajnalánál pont jól oszlik meg az összetétel: kellően felcsigázza a kíváncsiságot, de nem árul el túl sokat, így bőven érnek olvasás közben meglepetések.

Amy és Matt karaktere nagyon szimpatikusnak bizonyul a történet elején. Mindkettejüket körbelengi a megszokott titokzatosság, mint ahogy azt eddig is megszokhattuk az írónő munkásságánál, ezért kivételesen nem voltam türelmetlen: tudtam, hogyha szépen, nyugodtan olvasok tovább, akkor úgy is hamar választ fogok kapni az összes kérdésemre. Igazam is lett. Szépen lassan derültek ki a dolgok, amik igazából nem tartogattak a számomra nagy meglepetést, hiszen - mint már említettem is - a többi regényből felszedett morzsák alapján képben voltam, hogy mik Amy és Matt démonai. 

Imádtam, ahogy egymással civakodtak és kiálltak magukért a másikkal szemben. Anne egy olyan tökéletes légkört teremtett meg, hogy huss, egy ülésre elrepült a történet fele, és csak azt vettem észre, hogy hiába hunyorgok, már nem látom a sorokat. Felnézve konstatáltam, hogy már teljesen besötétedett, sőt, párom is hazaért, pedig esküdni mertem volna rá, hogy éppen még csak most ültem le olvasni, a délután derekán. A történet végig olvastatta magát, nehéz volt letenni, ez látszik is azon, hogy elég volt szűk egy nap elég volt ahhoz, hogy a végére érjek.

Számomra nagyon szimpatikus az is, hogy a család minden tagjáról születik egy regény, s mivel Amy nagyon közel állt hozzám eddig is, így nagyon vártam az ő meséjét is. Jó volt látni a kezdeteket, az első párost is, hogyan alakul az életük, hogyan sodorta össze őket az élet.

Két olyan rész is volt, ami a szívemhez nagyon közel állt, de nyugi, egyik sem spoiler. :) Pont tegnap emeltem ki R. Kelényi Angelika Az ártatlan című művéből egy részletet, ami számomra sokat jelent, mégpedig a következő mondatot:

"Sose volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy" 

Konkrétan a 12. oldalon hangosan felkacagtam, mert le sem tagadhatnák a kedves írónők, hogy mindketten magyar angyalok: ugyanazokat a szófordulatokat használják!

A másik, számomra nagy jelentőségű dolog pedig a végefelé volt, mikor az egyik kedvenc Road számomból hangzott el egy idézet egy párbeszéd során. Sajnálom viszont, hogy nem volt megemlítve, hogy ez abból került bele. A következőről lenne szó:

"Tudom, nincsen véletlen, hogy megvan írva a sorsunk

Szóval Te és én a jó időben, a legjobb helyen voltunk..."

Ugyanakkor valamilyen szinten meg is értem, hiszen a karaktereink nem magyarok így alapvetően nagyon kicsi az esély, hogy pont ezt a számot ismernék, és még tudnák is, mit jelent az a pár sor. Akit érdekelne a dalszöveg folytatása, de nem ismerné, akkor elárulom, hogy a szám címe: Nem Elég. Készüljetek fel, függőséget okoz! Imádom!

Habár nagyon magával ragadott Matt és Amy története, azért többször is viszketett a kezem egy péklapátért, amivel kicsit kikorrigáltam volna Matt viselkedését. Az elején még megértettem, de ahogy haladtunk a történettel, ez a rengeteg huzavona, amit leművelt, s ahogy bánt Amy-vel teljesen kikészített. Én teljes mértékben megértem, min ment keresztül. Szörnyű lehet ezzel a tudattal kelni és feküdni minden egyes nap, de egyszerűen nem láttam benne a logikát ,hogy ő maga miért ne lehetne igazán boldog. De az elején még elnéztem, hiszen minden embernek megvan a maga bőröndje, amit cipel. De annál a pontnál, mikor elismeri, hogy igenis Amy-nek igaza van, és ő is megérdemli a happy end-et, akkor miért lökte el és alázta meg újra és újra szerencsétlen lányt? Ne haragudjatok, de számomra ez megbocsáthatatlan. A többi részben megismert Matt sokkal másabb személyiséggel rendelkezik és az sokkal szimpatikusabb. Azt hittem a régi Matt is valamilyen szinten, nyomokban azért már tartalmazza az új verziót. 

Emellett frusztrált, hogy ennek a családnak egyszerűen nincs egy átlagos tagja. Így, hogy a többiek történetét is már elolvastam, azért kicsit soknak találom. Az összes történet egy kaptafára készült: van egy főhőspárunk, akik első pillantásra egymásba szeretnek, de a saját ördögeik miatt folyamatosan ellökik a másikat. Aztán ráébrednek mekkora barmok, túllépnek a problémán, s mikor minden szépnek látszik, jön még egy utolsó gonosz, akit le kell puffantani. Ugyanakkor ezt nem könyvelem el hibának, mert ha a könyveket teljesen külön álló kötetekként nézzük (hiszen alapvetően nem egy sorozatról beszélünk!) akkor miért is ne írhatná Anne a saját történeteit ugyanazon körvonalakra? Hiszen a mondanivalója mindnek különbözik és ha részletesebben belekukkantunk, akkor tartalmilag sem egyeznek.

A történet engem meggyőzött, jó kis kikapcsolódást nyújtott. Kicsit túl sok volt számomra a dráma benne, de lehet azért, mert két adagban olvastam végig a történetet - hiába, nem tudtam letenni. Izgalmas, igényes, jól megfogalmazott mű, melynek mély mondanivalója van: a démonainkkal szembe kell szállni, mert csak így érhetjük el a teljes boldogságot. Anne újra kitett magáért, nem is akárhogy, csodás regényt alkotott, mely megállja a helyét a többi kötet mellett - noha számomra az örök favorit mindig is a Törékeny vonzerő magad. 

Arra buzdítanék minden leendő olvasót, hogy bátran vágjon bele Amy és Matt történetébe, hogyha egy cseppnyi humorral és erotikával fűszerezett letehetetlen regényre vágyik.

S arra kérnék minden molyt, aki már a végére ért, hogy fogadják meg a könyv mondanivalóját, s győzzék le a saját félelmeiket és nehézségeiket, hiszen Anne pont erre próbál minket megtanítani. S Chloe szavaival búcsúznék, mely itt is megállja a helyét:

"Nem engedem, hogy bármi vagy bárki is a boldogságom útjába álljon."

"Az igazi barát az, aki akkor jön,amikor mindenki más megy."

"A rosszat mindig valami jó követi, ezért van az eső után szivárvány."

"Az élet legnagyobb tudománya az el nem csüggedés, a remény megőrzése, az állandó újrakezdés."

"Az állandóság gondosan felépített álma csak annyit ér, mint a homokvár a tengerparton. Még az első dagályig sem tart ki…"

"Remény, bizalom nélkül valóban nincs élet. Hinni kell a jövőnkben, egymásban, de legfőképpen önmagunkban."

"Az idő rohan. 

Az idő senkire nem vár. 

Az idő begyógyítja a sebeket. 

Mindannyian arra vágyunk, 

hogy több időt kapjunk. 

Időt, hogy talpra álljunk. 

Időt, hogy felnőjünk. 

Időt, hogy felejtsünk. 
Időt."