2017. június 29., csütörtök

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve


Harry remegő kézzel megfordította a küldeményt. A borítékot lezáró piros viaszpecsétet címer díszítette: oroszlán, sas, borz és kígyó vettek körül egy nagy R betűt.

Harry Potter még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. Harry tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: Harry Potter varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!


A Harry Potter és a bölcsek köve immár 20 éve, hogy megjelent, tehát akkor én még csak 3 éves voltam. Ezen eseményen felbuzdulva vettem le újra a polcomról ezt a sokak számára kedvelt kötetet.Meg sem tudom mondani, pontosan hányszor is olvastam el életem során, de biztos, hogy nem csak két-három alkalommal forgattam. 
Viszont arra nem is emlékszem, hogy a filmet láttam -e először, vagy az osztálytársam nyomta-e a kezembe. Számomra ez a kérdés olyan, mint a következő: "melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás?" Tényleg nem tudok rá válaszolni, pedig rengeteget törtem a fejemet, hogy mire ide kerülök, hogy beszámolok nektek erről az élményről tudjak válaszolni az általam feltett kérdésre: milyen volt az első benyomás? Erre konkrét válaszom nincs, de biztos megfogott, mert arra viszont emlékszem, hogy összesen hét nap kellett ahhoz, hogy az egész sorozatot elolvassam. Napi egy könyv volt a szükséges adagom.
Azt viszont tudom, hogy most mit érzek vele kapcsolatban. A polcomon ott csücsülnek szépen egymás mellett a részek és egyfajta erő árad belőlük. Vonzzák a tekintetet, s nem láttam még senkit, aki ne mosolyogva szemlélte volna meg, mikor először járt nálam. Amikor kézbe veszem az én szám is egy enyhe görbületet mutat: úgy tekintek rá, mint egy rég nem látott ismerősre. S mikor felütöm, kezdődik is a csoda:

A kis túlélő

A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak.

Nos a borító... Ha jól számolom, akkor -csak a magyar változatot nézve - hat különböző formában jelent meg. Van itt puha és keménytáblás, sima és illusztrált kiadás is. Nekem az első terves, a legismertebb borítós van meg - szándékosan. A sorozat beszerzését a idén kezdtem, @Milli88 - nak köszönhetően, akitől megkaptam az első, illetve az utolsó részt. Mindig az álmom volt, hogy egyszer a polcom lakói legyenek, s végre megteremtette az én kedves barátnőm a lehetőséget erre. Bevallom, nekem ez a kedvencem. Ezzel a borítóval ismertem meg régebben, és ez a fajta kiadás az, ami nem törik szét két olvasás után. Szóval ezt fogom most górcső alá venni, de csak röviden.
Nekem tetszik, de tényleg. Van természetesen ennél szebb is, de ez is pont eléggé kifejező. Rajta van Harry, ahogy a félév során egyik általános, de nagy jelentőséggel bíró dolgát követi el: seprűn lovagolva próbálja elkapni a fürge kis cikeszt. Emellett a borítón megjelenik még az unikornis és Bolyhoska is, ami nem vetíti előre a történetet, de miután elérünk a történet adott pontjára egy kis mosolyforrássá változik, hogy értjük, miért kerültek rá. Egyszerű, de kifejező. Tetszik

Talán Rowling legnagyobb érdeme a korlátlan fantáziája. Minden ember képes kitalálni dolgokat, ő viszont egy egész világot, ha úgy tetszik, egy új univerzumot, hozott létre. Azért ez nem kis teljesítmény. Ha megkérdeznék egy ismeretlent az utcán, biztos tudná, mi az a cikesz, és biztos el tudná mondani, hogyan játsszák a kviddicset. Arra szeretnék kilyukadni, hogy már teljesen beépültek ezek a fogalmak a mai világba. Viszont, mikor a könyv íródott ezek még teljesen ismeretlen dolgok voltak, mindent Rowling alkotott meg. Egyszerűen zseniális.
Számomra mindig fontos szempont a mű nyelvezete. Lehet egy történet akármilyen jó és sokatmondó, hogyha nem igényesen van megfogalmazva. Gondolok itt a sok szóismétlésre, a magyartalan mondatok tömkelegére, vagy a folyton önmagát ismétlő dolgokra, mikor leírja, hogy egy szereplő az adott helyzetben mit gondolt, majd ugyanezt ki is mondatja vele.
Szerencsére Rowling nem kerül ebbe a kategóriába. Végig meseszerűen fogalmaz, szinte kívánja a történet az egyszer volt, hol nem volt kezdést.

Akármennyire is szeretem Harry Potter első nagy kalandját, el kell ismerni, nem tökéletes. Ezt senki nem is várja el természetesen, de úgy érzem, mindkét oldalt kötelességem felvonultatni.
Igaz, hogy magát a mesélés módját szerettem, de számomra ez kevés volt. Egy kedves délutáni mese, amiből ha nem lenne film, nem is nagyon érteném, miért bírna ennyi felnőtt rajongóval is. Igazán semmi nincs kifejtve, ami azért zavaró. Jó lett volna egy-egy órára nagyobb bepillantást nyerni, vagy akár a végeseményt is elnyújthattuk volna még egy kicsit: részletesebb kifejtéssel. Így túl egyszerű volt, csak úgy szökkent a történet. Igen, ez adja a gördülékenységét is, azt elismerem, de ettől független tényleg hiányzott belőle az a momentum, ami ekkora sikerré teszi. 
Azt nem mondanám, hogy a film jobban sikerült, hiszen sok különbség van közte és a könyv között, de az tette teljessé. Anélkül ténylegesen csak egy gyerekeknek felolvasott esti mese lenne. Valahogy az sokkal izgalmasabbra sikerült, több drámával. Ezt viszont elnézhetjük annak, hogy a kedves írónk kezdő volt még a szakmában, s így is rendkívülit alkotott.

A Harry Potter könyveknek sok rajongója akad, mely teljesen érthető. Rengeteg olyan dolgot mutat meg, amiről kisgyermekként álmodozhattunk csak. Ugyan ki ne akart volna varázsló vagy boszorkány lenni? De mindezen csodás elemek mellett mondanivalóval is szolgál. Bemutatja, hogy a szeretetnek mekkora ereje is van, milyen fontos egy ember életében a barátság, s hogyha bátor vagy és kitartó, bármit elérhetsz. Harrytől csak tanulni lehet. Kicsit szemtelen, kicsit kíváncsi, s ennek köszönhetően keveredik újabb és újabb kalandba. 
Számomra viszont a legfontosabb mondanivalója: lehetsz te akármilyen szürke kisegér, lehetsz akármilyen átlagos: ha magadba tekintesz és van elég bátorságod a felszínre hozni azt, ami benned kavarog, akkor nagy tetteket vihetsz véghez.
Harrynek bérelt helye van a szívembe.




"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni."

"– Áh, a zene… – szólt a szemét törölgetve. – Varázslatosabb bármely mágiánál."

"– Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben."

"Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlanul is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni – nos, ez pontosan ilyen helyzet."

"– (…) A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is."



"– Az igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért nagyon óvatosan kell bánni vele."


1 megjegyzés: