2017. február 24., péntek

Jessica Park: Titkolni bolondulásig

"Nem számít, hogyan talál rá az ember a szerelemre. Csak az számít, mihez kezd vele, miután rálel."

Ez egy nagyon igaz gondolat. Itt van például Jule és Matt. Ők aztán tényleg nem átlagosnak mondható pár. A körülmények, amelyek lehetővé tették, hogy megismerjék egymást már azok sem hétköznapiak. Az események alakulása pedig végképp nem.

Csodálatos, hogy mit ki nem bír egy szerelem, mit túl tud élni. 

Csodálatos, hogy két ember között lehetséges ennyire mély kapcsolat.
Csodálatos, hogy ez nem csak a könyvekben, hanem a valóságban is létezik.

Sokáig halogattam ezt a kis röpke könyvet. A sorozat első részét nagyon megszerettem. Teljesen a szívemhez nőtt. Jule és Matt történetéből mindenki tanulhat. Segít feldolgozni a saját életünkben levő nehézségeket, segít szembenézni a problémáinkkal és nem utolsó sorban megmutatja, hogy a szerelemnek mekkora ereje van. Miután becsuktam a Szeretni bolondulásig című kötetet és kézbe vettem Matt részét... nagyon elszomorodtam. Igen, a mérete miatt. Egyszerűen nem hittem el, hogy lehetséges 150 oldalba beletömöríteni ezt az egész történetet úgy, hogy megmaradjon a varázsa. Képtelenség, hogy minden érzelmet meg lehetne jeleníteni ilyen kevés helyen, pláne az egész történetet! Mert az ő sztorijuk lépésenként épül fel, nem szabad csak úgy elkapkodni, mert akkor teljesen más hatást vált ki az olvasóból: úgy nem lehetne szeretni. A Flat out love varázsa pont a mértékletességben és a fokozatosságban rejlik.

Nem régiben elolvastam a második részt, Celeste könyvét is. Számomra az a kötet egy olyan lelki fröccsöt adott... Neki köszönhetően tudtam abban az időszakban talpon maradni. Ha ő képes volt rá, akkor én is.  S így, hát úgy gondoltam, ideje "letudni" a köztest is. Jöjjön a fekete leves, Jule és Celeste megérintett, Matt ezt már nem veheti el tőlem, akármennyire összecsapott is lesz. Legfelejbb majd kap egy "jó,jó de kevés, 2-3 csillagos" értékelést. Hát nem így lett. Nagyon tévedtem! Szerencsére.

Az írónő már rögvest a legelején közli velünk, hogy ez a rajongók miatt született meg, alapvetően nem tervezte. Ez már egy jó pont, mert én sem éreztem úgy az első rész olvasása közben vagy akár utána, hogy kellene egy másik szemszögös is. Aztán kiderült, hogy ez a könyv csak éppen néhány fejezet átírására szolgál. Na itt már a lelkesedésem nyújtózott egy nagyot.
S ez így volt jó. Mert ha az egész történetet átfordította volna Matt stílusára Jessica Park, akkor nem tudott volna újat alkotni. Unalmas lett volna ugyanazt a történetet még egyszer végig venni, hiszen Matt vagy ott volt Julie mellett, vagy épp vele email-ezett. Szóval, ha belegondolunk őt is végig láttuk, csak épp a fejében lejátszódó epizódokat nem. Ami érdekes lett volna, de így sokkal jobban ütött az első könyv.

De visszatérve a kiegészítő kötethez... 
Tökéletesen eltalálta, melyik részeket szeretném a másik oldalról is látni. Sem több, sem kevesebb ne m volt benne annál, mint ami szükséges. Örülök, hogy, ha csak egy pillanatra is, de bepillantást nyerhettünk a két fiútestvér kapcsolatába. Ez nagyon is szükséges volt, hogy még erősebben átérződjön, miért történt meg ebben a családban ez a nagy tudathasadás, miért volt szükség Fotó Finn-re. Boldoggá tett, hogy végigkövethettük, hogyan boldogul Celeste-l, mit meg nem tesz azért, hogy életet csiholjon egy kicsit bele. Jó volt látni a felégetett hidak újbóli felépítését.Tökéletesen ábrázolta, hogyan szeretett bele Matt Jule-ba.
Imádtam a külön jeleneteket, amik úgy mondva a másik könyvből kimaradtak. Amikor az első részt olvastam, nem tűnt fel a hiányuk, de így... igenis ez kellett. 

Szóval így összességében nem bántam meg, hogy elolvastam Matt szemszögét is. Sokat hozzáadott a történethez, és nem rontott rajta. Felülmúlta a várakozásomat.

Értékelések:

Kedvenc idézetek:

"Szeress belém, Julie, ahogy én is beléd szerettem – szugerálta. Szeress belém, szeress belém, szeress belém…"

"Hagyd, hogy az életed a feje tetejére álljon, amiért tiszta szívedből belezúgtál valakibe!"

"A szíved-lelked senkiéhez sem fogható."

"(…) a magányos emberek többet titkolóznak, mint mások."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése