2017. február 18., szombat

Intim Torna Illegál koncert

Tegnap párommal együtt elmentem egy Intim Torna Illegál koncertre. Tegye fel a kezét, aki ismeri őket! Jól látom, hogy ott a hátsó sorban akad valaki, akinek lent maradt a kacsója? Na akkor ő most nyisson egy új ablakot és kezdje el meghallgatni a számait, mert fenomenálisak! Az egyik kedvenc együttesem!

A srácok hatalmas koncertet csináltak. Mindenki eldobta a haját eszét, kinek mije volt. Szóval nagyon megérte! Sokan voltunk, de kulturált emberek jöttek zömében el. Nem volt egymás taposása, lökdösése, sörrel leborítása. Legalábbis én nem észleltem. Mondjuk az első sorban, a korlátnál számomra megszűnt a külvilág, csak tomboltam a jobbnál jobb zenékre.

De hogy kicsit ti is részesei legyetek, jobban kifejtem ezt a tegnapi fenomenális élményt:

Mi fél kilencre értünk oda, a koncert hivatalosan 9:15-kor vette kezdetét. Szokott lenni egy előzenekar, hogy az alaphangulatot megteremtsék, az emberekben a kisebb gátlásokat elkezdjék feloldani. Na igen, ezért is lepődtünk meg, mikor szembesültünk azzal ,hogy bent éppen csak cselleng pár néző. Előzenekar nincs. Nem tudom, hogy alapvetően nem volt-e meghívva most éppen senki, vagy nem jöttek el... de furcsa volt. 2 éve, amikor szintén itt koncerteztek a srácok, rengetegen voltunk, szóval elkezdtünk gondolkodni, hogy talán nem lett elég jól meghirdetve, vagy mi lehet a háttérben? Mondjuk mi is úgy tudtuk csak meg, hogy gyanútlanul haladtunk kocsival a célunk felé, bambultam kifelé, és mikor elhajtottunk a TeKa előtt akkorát sikítottam, hogy Andris majdnem félrerántotta a kormányt. Jó, tudom, közveszélyes vagyok. De ott virított krétával a táblán, hogy ITI koncert lesz! Még aznap megvettük a jegyeket. Na ez szerdán volt... Szóval még éppen a vége felé csíptük el, hogy lesz.... Na mindegy is.

A srácok fél tízkor, a színpadra lépés pillanatában már elvarázsolták a közönséget. Olyan lendülettel robbannak mindig, hogy nem lehet nem tombolni rá. Én nem tartom magam nagy bulizósnak, de ők elérik, hogy hajamat dobálva, pattogva, sikítva énekeljek. Az első perctől kezdve lebontják a bennem levő falakat, melyek korlátoznák, hogy élvezzem a pillanatot. Szóval nagyszerű élmény.


Mint említettem már, mivel időben érkeztünk így lehetőségem volt még rögvest a színpad előtt, a korlátnál helyet foglalni. Az embernek ilyenkor van egy kis szabad tere, ami mindennél többet ér egy koncertnél. Jha igen, mert megjegyezném, hogy egyik pillanatról a másikra, tele lett a TeKa. Aki nem tudná, hogy mi is ez: Kecskeméten a Technika Házát rövidítik így. Egy nagyon hangulatos hely egy kisebb színpaddal, pár fotellel és egy bárral. Én nagyon szeretem, mert a mérete miatt alapvetően korlátozott a tömeg, tehát nem kell attól félned, hogy elveszted azokat, akikkel jöttél, vagy hogyha olyan töpszli vagy mint én (és olyan rossz a szemed is), hogy kb semmit nem látsz hátulról.

De visszakanyarodva a koncerthez... bevallom nektek... a ráadás számoknál jutottatok eszembe, hogy én erről hoznék egy bejegyzést, és tökre nem jegyeztem meg, pl mi volt a nyitószám. Talán a Felhő fenn az égen. Talán. De tuti, hogy az az elsők között volt, mert az egyik legnagyobb kedvencem tőlük és hangomat teljesen kiengedve énekeltem együtt velük. Na jó, a többit is. Mondhatni nincs olyan számuk, amit nem szeretnék. Talán a régebbiek közül egyet vagy kettőt tudnék mondani, ami kevésbé tetszik.  Szóval hát nem is tudom, mit írjak. Magamat meglepve tomboltam. Peti, Ádám, Janó és Sanyi olyan koncertet adtak, hogy ma reggel, hang nélkül ébredtem. A fejem még zsong a zenéktől és mint aki még kicsit be van csiccsentve úgy vigyorgok. 

Nem mondanám, hogy kedvencem, mert a srácok így egybe adják meg a teljes élményt, de Janó egy olyan hihetetlen energiabomba, hogy megfájdultam a szám a sok vigyorgásban. Imádom, hogy a közönséggel annyira közvetlen, hogy koncert kellős közepén leáll velük selfie-zni. Meg hát végig pattogott, ugrált, vigyorgott, tombolt! 

Jajj gyerekek ne haragudjatok, de ebből többet nem tudok kihozni. Leírhatatlan élmény volt. Ha tehetitek, menjetek el Ti is egy ITI koncertre. Biztos vagyok benne, hogy nem fogjátok megbánni!
Egyetlen egy dolgot sajnálok csak: a Hipnotizőrkirály az utolsó volt (erre tisztán emlékszem, csak egy outro örökké jött utána) és arra már nem tudtam teljes erőbedobással tombolni, pedig az a csengőhangom is... IMÁDOM!
Remélem legközelebb alkalmam nyílik bezsebelni a srácoktól valamit, legyen az egy pengető vagy egy dobverő!

A következő számok biztos lementek tegnap, rájuk kattintva meg is tudjátok őket hallgatni:

NEM SZALAD EL (Máté szerepében Janó *.*)


(ráadás:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése