Az Addie LaRue láthatatlan élete szerzőjének új, műfajokon átívelő regénye a halhatatlanság kísértéséről, a szűnni nem akaró vágyról és az éhségről szól, amely túléli az időt.
Ez egy történet az éhségről.
1532, Santo Domingo de la Calzada.
María vadon nő fel, ravaszul és szabadon – szépségét csak a szökésről szőtt álmai múlják felül. De jól tudja: ebben a világban sosem lehet más, csak trófea vagy báb a férfiak játszmáiban. Ezért, amikor egy titokzatos idegen másfajta utat kínál, María kétségbeesett döntést hoz. És megfogadja: soha nem tekint vissza.
Ez egy történet a szerelemről.
1827, London.
Charlotte látszólag békés életet él vidéken, mígnem egy tiltott pillanat mindent széttör. A családja száműzi, London pedig rideg és idegen. Egy gyönyörű özvegy megjelenése reményt hoz – és egy újfajta szabadság ígéretét. De a vágy szabadsága mindig árat követel. Néha mindent.
Ez egy történet a haragról.
2019, Boston.
Alice egy új élet reményében hagy hátra mindent. De egyetlen éjszaka elég, hogy a múlt ismét nyomot hagyjon. Kérdések ébrednek, majd velük együtt valami sötétebb. Alice pedig válaszokat akar. És vért.
Ez egy történet az életről – arról, hogyan szakad meg, és hogyan kezdődik újra.
Az ősz a borzongás időszaka, mikor a ködből sejtelmesen előtűnő körvonalak heveny szívdobogást váltanak ki, hogy aztán önmagunkon nevetve realizáljuk félelmünk tárgyát. Ebben az időszakban az ember fogékonyabb a komor fantasztikusabb elemekre, mind a hétköznapok, mind az olvasmányélményei kapcsán. Legalábbis rám ez nagyon igaz. Így, mikor megláttam, hogy V. E. Schwab új történettel drukkol elő, melynek központjában az éjszaka teremtményei állnak, s mely stílusában leginkább az Addie LaRue láthatatlan élete kedvelőinek ajánlott, megingathatatlan bizodalom szállt meg a tekintetben, hogy én ezt a könyvet olvasni fogom - méghozzá hamar.
Az évszázadokon átívelő történet három fő karaktert vonultat fel. Három nő, akik más-más korból származnak, s különböző elvárásokkal szembesülnek, de végül mégiscsak összeköti őket valami, ami egyszerre biztosít csodás lehetőséget, szabadságot, kiteljesedést, valamint örökké tartó korlátot, súlyos veszteséget és visszafordíthatatlan változást. Ezek ellentmondanak egymásnak? Valóban, de az igazság sokkal mélyebb. Ebben a történetben olyan sötétségekbe süllyednek el a karakterek, ahol az anomáliák mindkét oldala egyszerre tud létezni a maga igazában.
Ez a könyv olyan visszhangot keltett bennem, mint egy jól megkomponált zenei mű. A nyelvezete kacérkodik az olvasóval, virágot bont a lelkében. Több ízben megálltam és csak ízlelgettem a leírtakat, elámulva nyelvünk sokszínűségének tárházától. Már a címet is érdemes kicsit megforgatni a nyelvünk hegyén, kóstolgatni a szavak összhangját és súlyát. Külön öröm, hogy a történetben több ízben visszatérő elemként szolgál, s egy csodálatos metafora kibontakozását teszi lehetővé a halhatatlanok metodikáját illetően.
A történet a maga nemében már-már szépirodalmi szintre igyekszik emelkedni. Nemcsak a megfogalmazás végett, hanem a lapokon megjelenő tartalom miatt is. Schwab elmélkedése életről és halálról, valamint a kortalanságból eredő előnyökről és hátrányokról szinte elmegy egy értekezésnek is. Finoman és lágyan érinti a témát, a kézenfekvő érvektől bővíti a látképet a komolyabb átfontolást igénylő részekig, s a végére a teljes tág világ kibontakozik, az éjféli földből kinyíló virágok tekintetében. A karakterek által pedig megemlíti a telhetetlenség, a kapcsolatteremtési vágyat, a folyton hajszolt szerelmet, a hatalomvágyat és az idő általi torz elváltozásából fakadó lelketlenséget. Ez a része a regénynek kifejezetten kedvemre való volt. A szerző nagyon jól használja az általa felsorolt elemeket, megfelelő pillanatban építi be a történetébe. Ugyanakkor nem elfeledhető, hogy hiába a sokatmondó tartalom, a lelket virágba borító megfogalmazás, ha a történetvezetésben nincs meg a szükséges egyensúly.
Az első két-háromszáz oldalba az ember még hallja a lapokon felcsendülő dallamokat. Igazi komforttörténetnek indul, amelybe kényelmesen bele lehet süppedni, s pont az eleganciája révén érezzük úgy, hogy vastag takarót terít didergő lelkünkre. Majd ezt követően, minél több szív szűnik meg dobogni, annál inkább fásultabbá válik a történetvezetés. Az olvasó szem tartja már számon, hányadik nyakra tapadó ajkakról olvas éppen, az újabb áldozat beolvad a tömegbe - pont, mint az éjszaka szülöttei szemében. Megvan ennek a párhuzamnak is a maga értéke, ám ezt követően sem éled fel az a dinamizmus, amivel egy megfelelően előkészített lezárást tudhatna maga mögött a történet.
Érdekes kapcsolatot alakítottam ki ezzel a történettel, mert amikor objektíven szemlélem a benne foglaltakat, akkor sok órát ki tudnék tölteni a tartalmi boncolgatással. Nem olvastam minden korábbi regényét a szerzőnek, de ez a kötet messze meghaladja azok színvonalát, amit viszonyítási alapként tudok használni. Szubjektíven szemlélve is bőven találtam benne értéket, ami az én lelkemet is táncba hívta, ám úgy éreztem, hogy az ütem több ízben megbotlott. Nem tartom magam szűk látókörűnek, semmi problémám nem volt a homoszexualitással, ami az első szótól a legutolsóig végig kíséri a történetet, azonban kicsit túlzott elemhasználatnak éreztem ebben az esetben. A karakterbemutatások fokozatosság helyett ömlesztett információkon keresztül történik, egy adott személyre túl sokáig fókuszálva. A végjátszma megalapozása több, mint ötszáz oldalig tart, amelyhez mérten a lezárás túl gyors, egyszerű és az adott helyzethez mérten életszerűtlen. Az események végső kimenetelét nem kérdőjelezem meg, szerintem ez a történet nem végződhetett volna másként, csupán annak módja maradt az én szememben kérdőjeles.
V. E. Schwab története rengeteg értéket hordoz magában, amiket kellő eleganciával jelenít meg a lapokon, de a történetbeli arányok végül lemoshatatlan szürke foltot hagynak rajta. Nem mondanám klasszikus értelembe vett szórakoztató irodalomnak, de a szépirodalom kapuján sem tudna belépni invitálás hiányában. Két világ között megrekedt, ahogy a könyvben felsorakoztatott karakterei is.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Most épp jól érzed magad, győzködi a szívét, és a szíve a balga, szorongó dicsőségének teljében azt dübörgi neki vissza, hogy nem, nem, nem. Alice legszívesebben kivágná magából, önmaga másik változata akar lenni, aki nem ilyen átkozottul kishitű."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2025. szeptember 30.
Terjedelem: 592 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése