Liskát egész életében arra nevelték, hogy a mágia szörnyű, és a gyakorlói szörnyetegek. Mindent megtenne hát, hogy szabaduljon a veleszületett varázslattól. Elhatározása egy veszélyes, démonok lakta erdőbe vezeti, ahol kénytelen alkut kötni az erdő őrzőjével, a több száz éves, ámde ifjú arccal bíró leszyvel: ha egy évig szolgálja a démont, akkor az a szolgálata leteltével megszabadítja a varázserejétől.
Liska azonban hamarosan nyugtalanító felfedezést tesz a leszy romos és meglehetősen hóbortos udvarházában: nem ő az első, aki alkut kötött a démonnal, és minden elődje rejtélyes módon eltűnt. Ha a lány túl akarja élni a kialkudott évet, fel kell fednie szófukar házigazdája titkait, és szembe kell néznie a múltja szellemeivel. Mert valami ébredezik az erdőben, valami halálos és könyörtelen, amely még a leszyt is megrémíti… És csak úgy győzhetik le, ha Liska megtanulja elfogadni a benne rejlő mágiát, amitől mindig is szabadulni próbált.
Egy folklór elemekkel tarkított gótikus fantasyra sosem mondanék nemet! Legyen szó bármely nemzetiségről, amennyiben a történetbe mélyen beleszövődik az öntudatuk, engem máris megvett kilóra, ha pedig ehhez társul még egy baljós hangvételű környezet, panaszra végképp okom nem lehet. Ennek következtében kihagyhatatlan lett számomra A. B. Poranek Ahol megdermed a sötét című könyve, mely a General Press kiadó gondozásában jelent meg.
Eme történet során lépjünk kicsit vissza a múltba, egészen addig a pillanatig, míg az emberek hittek még a különböző természetfeletti lények létezésében és akár a saját szomszédjukat is ferde szemmel vizslatták, boszorkányságra utaló jeleket keresve. Ebben az időben volt egy lány, akinek a bőre alatt valóban varázserő lakozott. Nem hagyta kivirágozni, mélyen eltemette magában, de mindhiába próbálta elfojtani, az ott keringett az ereiben, türelmesen várakozva arra, hogy használják. Liskának azonban ez eszébe sem volt, hiszen születése óta azt hallgatja, hogy mennyire ördögtől való minden képesség, megvetésre méltó az a személy, akiben ott bujkál, így a lány bármit megtenne, hogy megszabaduljon tőle és megélhesse a hétköznapi valóságot minden szörnyűségével együtt. Pontosan ezért egy ünnepség alatt útra kel a közeli erdőbe, ahol szörnyetegek és fenevadak laknak, hogy megkeressen egy titokzatos virágot, ami teljesítheti a kívánságát. A küldetése közben találkozik egy démonnal, nevezetesen a leszyvel, aki alkut ajánl neki: álljon egy évig a rendelkezésére és akkor megszabadítja a terhétől. A kétségbeesett Liskát nem kell sokáig győzködni, hamar az udvarházban találja magát, ahol még nem is sejti, mi vár rá.
Lassan indul útjára ez a történet, efelől semmi kétség. Úgy érdekel is, meg nem is, történnek a dolgok, meg nem is. Komótosan építkezik, és mindig van egy olyan eleme, ami megmozgatja az olvasó fantáziáját, s ami miatt folytatja. Aztán a közepétől beindul egyre nagyobb lendületet vesz a sztori. Fokozatosan épül fel, jó eszközöket használva. A végjátszma hatásos, de engem leginkább az utolsó mondatok ragadtak magukkal. A legvégére minden korábbi érzésemet felülírta és a meghatottságtól elhomályosult a látásom. A történet végére érve észrevétlenül belesodródtam ennek a különleges udvarház a mindennapjaiba, beköltöztem én is az épületbe és ki sem akartam onnan tenni többet a lábam.
Ezen kötet kapcsán leginkább azt tudom mondani, hogy érdemes vele tenni egy próbát, de csak a legkitartóbbaknak fogja magát teljes egészében odaadni. Eleinte nem tudod majd, hányadán állsz vele - ekkor kell felszínre hívnod magadban a kitartást -, de a holtponton való átlendülést követően egy sokat adó, lélekszorongató olvasmány lesz a maga csendes és sötét módján.
Szempontok szerint:
Szereplők: Liska kicsit nehézfejű, de a környezetéből és neveltetéséből adódóan ez abszolút elnézhető. A leszy pedig sokkal több rétegű, mint amilyennek először tűnik, így számomra abszolút pozitív volt mindkettejük megítélése. Azonban az abszolút TOP karakter a házi szellem volt.
Történet: A prológus izgalmas és érdekes, majd miután kialakul az alaphelyzet, a sztori belassul és elcsendesedik. Ez az alapozási szakasz kicsit hosszúra nyúlik, de a könyv felétől újfent elkezdenek mozgolódni az események és végül egy eszement öszképpé áll össze, amelynek a lezárás ad valódi súlyt.
Nyelvezet: Bár sok különleges, tájegységre jellemző szó található a lapokon, számomra ezen nem okoztak nehézséget olvasás közben. Így szerintem könnyen olvasható, simulékony, de mégsem az a gyorsan haladós. Át kell rágnia magát rajta az olvasónak.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, gótikus fantasy.
Esztétika: A borítónak van egy egyedi hangulata, ami a tartalommal abszolút azonos színvonalon mozog. Nekem tetszik, hogy belecsempészték a népi viseletet. A grafikai stílus csupán az, amit kicsit finomítottam volna, de így is eléri a célját: figyelemfelkeltő és visszatükrözi a beltartalmat.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"De azzal, hogy a Driada őrzője lettem, egy dolgot mindenképpen megtanultam: ha a világban nincs számodra hely, kalapácsot meg vésőt kell ragadnod, és kivájnod magadnak egyet."
"Sokszor hallotta már, hogy hasonlókat mondanak a nőkkel kapcsolatban: „Egyszer a vesztemet okozza majd” vagy „Végem van miatta”. Ám Liska Radostra ezek egyike sem igaz. Nem vet véget semminek, pont hogy maga a kezdet. A leszy már régóta halott volt, és a lány hozta el a feltámadást."
A könyv adatai:
Kiadó: General Press kiadó
Megjelenés ideje: 2025. augusztus 25.
Terjedelem: 368 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése