Egy váratlan ajándék azzal kecsegtet, hogy mindent megváltoztathat. Ha Diem megtartja, az az életébe kerülhet.
A háború árnyéka már Diem ajtaján kopogtat, vele együtt pedig egy új felfedezés is, amely megmentheti a népét. Ahhoz, hogy használni tudja, túl kell élnie az elkövetkezendő harminc napot úgy, hogy pokoli üzletet köt azokkal, akiket a legjobban gyűlöl: a Corbois-ház királyi családjával.
Ám ahogy egyre mélyebbre süllyed a leszármazottak elitje közé, Diem gyorsan rájön, hogy a jót és a gonoszt nehezebb megkülönböztetni, mint ahogy azt gondolta. A régi értékek megkérdőjeleződnek, és az új hűségek elmossák a barátok és ellenségek közti határvonalat.
Mindeközben anyja továbbra sem kerül elő, és a titkokat, amiket hátrahagyott, már nem lehet figyelmen kívül hagyni – ahogy az Őrzőket és a parancsaikat sem. Csapdába esve egy régi láng és egy új szikra között, Diemnek szembe kell néznie az igazsággal, hogy ki is ő valójában, és mit akar tenni, mielőtt kifut az időből.
A nagy sikerű Az Eredet átka sorozat második részében Diem Bellatornak egy közelgő háborúval, halálos ellenségekkel és a szívéért vívott harccal kell szembenéznie.
Idén áprilisban olvastam Az eredeti átka sorozat első részét, Az örökláng szikráját, ami egy kellemes közegű, belesüppedős fantasy olvasmánynak bizonyult. Az a fajta, amit a könyvmoly élvezettel forgat, de ha már olvasott a zsánerből, akkor túl nagy meglepetést nem okoz a számára. Akkor meg is jegyeztem, hogy az első rész csupán a bemelegítés, a folytatásban lesz majd a valódi potenciál. Bár így lenne lottó ötösöm!
A szerző azonnal belevág a lecsóba: a függöny felgördülését követően közvetlenszínre lép Diem Bellator, aki rohadtul nem akarja elhinni a történteket. Próbálja elhessegetni a feje fölött lebegő koronát, mintha valami bosszantó bogár lenne, de hasztalan próbálkozik és egyre inkább kétségbeesik, hogy innen akkor hogyan tovább, valamint mit jelent ez a tudás önmagára, a szeretteire és a leszármazottakra nézve. Viszont nincs más hátra, minthogy előre - hamar rádöbben, hogy bizony itt van előtte a lehetőség, amivel valódi változást tud hozni a halandók életének jobbá tételének érdekében - ehhez mindösszesen csak túl kell élnie az előtte álló harminc napot. Sima liba, ugye?
Hát annyira azért nem. Penn Cole története egy új korszakhoz érkezett. Az első részben megismerhettük a világot és az alapvető ember és leszármazott között húzódó erőviszonyokat. A mostani kötetben egy sokkal kisebb rétegre, a Corbois családra fókuszál az író, ám mivel ezek annyian vannak, mint az oroszok, és mindenki egyszerre mutatkozik be, így az olvasó maximálisan átérzi a Diembe keletkező zűrzavart. A kép azonban fokozatosan tisztul, a kezdeti sokk után szépen, egymás után bővíti a szerző a karakterek gárdáját, így könnyedén elkülöníthetőek egymástól a főbb egyedek.
A történet most sem sieti el magát. A szerző mind a sztorinak, mind a romantikus szálnak bőven hagy helyet kibontakozni, ám azzal nem lehet megvádolni, hogy unalmas vagy vontatott lenne. Diem mindvégig biztosítja a megfelelő szórakoztatást; amilyen érzelmi hullámvasútat végigjár, csoda, hogy a sztori végén még talpon tud maradni. Nem kevés és nem kicsi kihívások várnak rá, miközben önmagában is saját harcot vív mindvégig.
Bár nem egy rövid könyvről beszélünk, a végére én mégis kevésnek éreztem. Néha falnak mentem Diem szűklátókörűségétől - sokszor éreztem úgy, hogy szívem szerint megragadnám a vállát és jó erősen megráznám, hogy vegye észre azokat az összefüggéseket, amik a szeme előtt vannak, de ezt leszámítva mérhetetlenül élveztem forgatni ezt a könyvet. Nagyon szépen játszik a szerző a belső dilemmákkal, önmagunk megtalálásának és elfogadásának nehéz folyamatával. Felhívja a figyelmet a változásból fakadó bizonytalanságra, a család valódi jelentésére, a félelmeinkkel való szembenézéssel és az elengedés fájdalmas, de annál fontosabb valójára. Belekóstol abba, milyen a valódi szeretet, az érdekből fakadó kapcsolódás, milyen töréseket okoz a bizalmatlanság és hogy milyen hatalmas lépés, mikor valakinek kitárjuk a szívünket és engedjük, hogy teljes valójában lásson minket, ne csak azt a kis szeletet, amit eddig hajlandóak voltunk feltárni. Beszél a gyászról, a fájdalomról, a megrekettség érzéséről, s arról, hogy nem dönthető el csupán a külső tények alapján valakiről, hogy jó-e vagy rossz. De mindemellett ott van a huncutság szikrája is mindvégig, a karakterek között felcsendülő pikírt-humoros szóváltások során, amelyek feloldásként szolgálnak két nehezebb jelenet között.
Nem mondom, hogy ez a sztori tökéletes, sem azt, hogy a fordulatok túlzott meglepetéssel bírnának, de megvan a maga bája és ereje, ami végett megnyert magának. A nyelvezete felpezsdíti a lelkem. Olyannyira szeretem a szerző fogalmazásmódját, hogy képtelen vagyok kiszakadni a sztoriból annyi időre is, hogy egy jelölőt elhelyezzek a kedvenc részeim mellett. Szeretek elmerülni ebben a furcsa világban és még többet szeretnék belőle kapni. A kegyetlen függővég pedig még inkább ráerősít arra, hogy minél előbb kezembe akarjam tartani a folytatást. Szóval biztosak lehettek abban, hogy amint lefordításra kerül a harmadik rész, az elsők között fogom kézbe venni magam is.
Szempontok szerint:
Szereplők: Diem sokszor szívta le az energiáimat. Sok esetben olyan, mint egy szemellenzős versenyló, aki csak törtet előre anélkül, hogy gondolkodna vagy észre venné azt, ami az orra előtt van. Remélem, a továbbiakban erre vonatkozólag erős jellemfejlődést fogunk tapasztalni. Az új karakterek azonban megfelelő színezetet adnak a sztorinak.
Történet: Az olvasmányaim között ez a sztori viszi eddig az első helyet slow burn kategóriába. Ez már annyira lassan építkezik, hogy el se hiszed, mikor elcsattan végre egy csók, hogy valóban megtörtént. Mondjuk ez engem nem zavart, de már ott voltam, fogadást kötök rá, hogy egyáltalán érzelmi szinten lesz-e bármiféle előrelépés a könyv végére. A sztori emellett viszi előre az olvasót, csak úgy szárnyal az oldalak fölött. Nem vágtázik, mégis magával ragadó.
Nyelvezet: Könnyed, légies, szükség esetén kellőképp metsző. Szeretem, ahogy a szerző konkretizálja az érzéseket, ahogy lelki támogatást nyújt a szereplőin keresztül az olvasó részére is. Egy nagy érzelmi impulzus a teljes kötet.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A magyar külcsín hű a külföldi kiadványhoz. Szép és magával ragadó, az élfestés bámulatos. Tetszik, hogy a korábbi borító került átalakításra és kiegészítésre és minél előrébb vagyunk a sztoriban, annál inkább kiteljesedik.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"– Eleanor Corbois, elfogadod a feladatot, hogy a Korona hűséges tanácsadója legyél a politikával, pletykákkal, íratlan szabályokkal és más, biztosan bekövetkező, zavarbaejtő hibáimmal kapcsolatban?"
"– Tudsz egy módot arra, hogy hozhatnánk ide Tellert anékül, hogy a palotában bárki észrevenné?
– Mi sem egyszerűbb – mondta, végre tudott mosolyogni. – Én folyton ki- és beszököm a palotába.
Felnevettem. A kamaszok kamaszok lesznek, mindegy, hogy leszármazottak vagy halandók."A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2025. szeptember 30.
Terjedelem: 704 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése