A legelső montanai napomon vitába keveredtem egy bevásárlókocsi miatt. A legjóképűbb férfi, akit valaha láttam, a segítségemre sietett, aztán randira is hívott. Épp igent akartam mondani, amikor bemutatkozott.
A Haven River Birtok egyik tulajdonosaként Jax Haven nem volt a főnököm. De valamennyire mégis. Úgyhogy az egyetlen lehetséges megoldást választottam: nemet mondtam, gyorsan leléptem, és úgy tettem az első nap, mintha nem ismerném. Nyilván nem vallhattam be, mennyire bele vagyok zúgva.
A szívem-lelkem beleadom a munkába, de egyre nehezebb úgy tenni, mintha Jax nem létezne. Nem szabad a káprázatos szemére és az elbűvölő mosolyára gondolnom. Nem szabad észrevennem, mennyire dögös a kopott farmerében. És bármennyire jól néz ki cowboykalapban, nem hagyhatom, hogy Jax elterelje a figyelmem.
Minden jól is ment az év végi buliig, ahol túl sok pezsgőt ittam…
Devney Perry könyveivel még csak most kezdtem ismerkedni a Keresztutak kapcsán. Nem is tudom megmondani, pontosan mi volt az, ami megfogott e történetben, de határozottan magával ragadott és olvasás közben éreztem, ahogy fokozatosan tölt el a flow élmény. Evégett tűkön ülve vártam a sorozat következő részének megjelenését és a korábbi tapasztalatokból kiindulva elég magasra tettem a lécet.
A Haven River Ranch immáron biztos lábakon áll, hála Indya közbenjárásának. A foglalások pörögnek, a feladatok szintúgy, s hát kismamaként elég nehéz bírni ezt az állandó készenléti helyzetet. Így kerül a birtokra az új menedzser, Sasha, aki felveszi a kesztyűt és bebizonyítja maximális helytállását. A birtok ügyeit kézben tartja, azonban a főnökség egyik tagjával meggyűlik a baja: veszélyesen vonzódik Jax-hez, de az érzéseit igyekszik önmagában is elnyomni, hisz nagyon jól tudja, házi nyúlra nem lövünk. Igen ám, de a túl sok alkohol gyakorta feloldja a gátlásokat és csőstül hozza a bonyodalmakat.
A regény kezdeti felütésében éreztem még ugyanazt a melengető lángot, amely az első rész alatt eltöltött, ám a könyv nagy részében kisebb fokozaton égett. Akaratlanul újfent beleestem abba a hibába, amit már többször megfogadtam, hogy el fogok kerülni: nem támasztok más szereplő sztorijához hasonló elvárásokat, hiszen teljesen más habitussal rendelkeznek, így kétségtelen, hogy a hangulati ív is teljesen más lesz. Menet közben igyekeztem ettől elvonatkoztatni, de még így sem hozta el számomra a teljeskörű élményt.
Indya történetében azt szerettem, hogy a karakterek a félelmeik ellenére mernek előrefelé haladni az életminőségük növelése érdekében. Be merik vallani, ha hibáztak és előbb vagy utóbb, felszínre juttatják a bennük kibontakozó érzelmeket. Sasha története leginkább egy dióra hasonlított és Jaxnek nagyon sokáig nem volt meg az eszköze ahhoz, hogy fel tudja törni, pedig a maga módján próbálkozott mindvégig. Ezt nem olyan könnyű végigasszisztálni, noha bőven megvan a maga szépsége és a valóságtól csöppet sem elrugaszkodott. Introvertált személyiséggel, súlyos gondokkal, kényszerű helyzetben, ahol úgy érezzük, minden csak ellenünk van, nehéz megtalálni a sötétségen áthaladó napfényt. Jax azonban nem adja fel és addig-addig küzd, míg Sasha bizalmát ténylegesen elnyerve felszínre tudja juttatni. Szóval az ő romantikus történetüknek is megvan a maga szépsége és játékossága. Szerettem a közöttük zajló párbeszédeket, a szócsatáikat, illetve a lassan kibontakozó szokásaikat. A sztori végére érve pedig úgy éreztem, hogy az én lelkembe is betekint egy kósza napsugár.
Nagyon kíváncsi voltam Jax történetére, s bár nem pont ilyen lányt képzeltem volna el mellé, sőt, sokszor úgy éreztem, hogy nagyon rezeg a léc, de végül én is elfogadtam, hogy ők valóban jó párost alkotnak. Sok nehézség jutott nekik, s valljuk be, Sasha többször is megsokszorozta a súlyt, ami a vállukra nehezedett, de végül csak megtalálták a közös szeretetnyelvüket. Csak ez számít.
Szempontok szerint:
Szereplők: Sasha rendhagyó karakter. Zárkózott, kivülálló, aki nem is igazán törekszik arra, hogy beilleszkedjen a korábbi lelki sérülései miatt. Ezek az érzések nem olyan mondvacsináltak, mint sok esetben, hanem a lényébe vannak ivódva. Ezzel szemben Jax nyitott személyiség, aki felszínen igencsak könnyed és nemtörődöm, de ha kell tud ő megbízható is lenni. Ahogy az lenni szokott, több van a felszín alatt, mint ami elsőre látszik.
Történet: Hatásos felütés után a történet kissé megpihen. A központi cselekmény is bennem kicsit negatív hatást keltett, mert túlságosan elcsépelt romantikus elem, ám végül Devney Perry képes volt belőle valami jót kihozni, így végül mégsem lett csalódás. Szerettem a játékosságát és a karakterek kitartását, amely folyamatosan előre lökte őket.
Nyelvezet: Na ez az, ami miatt lefelé billent a mérleg nyelve. Váltig állítottam, hogy ezt a kötetet más fordította, de megdöbbenve láttam, hogy nem, a sorozat mindkét részét Nimila Zsolt gondozta. Pedig ebben a kötetben nincs meg az a játékosság és légiesség, amit a szerző nevéhez társítottam korábban, valamint nyelvtanilag és stilisztikailag sem kapott olyan gondos figyelmet. Nem vagyok alapvetően nyelvtannáci, pár elütést, elírást és egyéb hibát elnézek, de ebben a kötetben észrevehetően több volt. Nem mondom, hogy hemzsegett a hibáktól, de még a felszínes olvasóknak is feltűnik azért egy idő után.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: Imádom a borítót és azt is, hogy esztétikailag is jól illeszkedik a “sorba”. A meglepetés overlayt meglátva pedig felsikítottam örömömben. Csodás kiadvány, ahogy azt már a Kossuth kiadótól megszokhattuk.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Vihar tombolt a mellkasomban, villámok cikáztak a tagjaimban. Lassan vált újra láthatóvá a való világ képe, mint amikor a nap fénye eloszlatja a hajnali ködöt a mező fölött."
"– Néha valami szörnyűségnek kell történnie, hogy elszánjuk magunkat a váltásra."
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2025. szeptember 30.
Terjedelem: 352 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése