„Nem tudom, ki vagy te, és miért jöttél ide – mondom, és az Abire szegeződő ujjam ugyanúgy remeg, mint a hangom. – De az biztos, hogy nem vagy a lányom. Nem Abigail vagy.”
Tizennégy évvel ezelőtt a családi nyaralásunk tragédiával végződött, amikor a tengerparton elrabolták a négyéves kislányunkat. Csak egy pillanatra néztem félre, és ezt soha nem bocsátom meg magamnak.
Ma egy tizenhét éves lány sétált be a házunkhoz közeli rendőrőrsre, azt állítva, hogy ő a lányom. Abigail visszatért, és ez hihetetlen.
De valami nem stimmel. Bármennyire is próbálkozom, nem ismerem fel a lányomat az előttem álló tinédzserben. A története sem áll össze teljesen, furcsa akcentussal beszél, és mintha színlelné a sírást az újságírók előtt. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő nem az én lányom. Hanem egy idegen. És hogy nem bízhatunk benne…
De ha ez a titokzatos lány nem Abigail, akkor ki ő – és mit akar a családomtól?
Lauren North A lányod vagyok cím könyvéről már első pillantásra Madeleine McCann tragikus és máig megoldatlan rejtélye ugrott be. A felütésben van némi hasonlóság, így eleinte tovább erősödött bennem az érzés, hogy egy alternatív valóságba kerültem, s csak abban reménykedtem, hogyha a valóságban nem kaptak a szülők sosem választ a kislányuk eltűnésére, ebben a könyvben ez másként lesz.
A történet tizennégy évvel Abigail eltűnését követően veszi kezdetét. Ez a tragédia fekete hálót borított a családra, s hiába telt el ennyi idő, soha be nem gyógyuló sebeket okozott minden lelken. Sarah az azóta eltelt időben abba a tudatba kapaszkodott, hogy a másik két gyermekének szüksége van rá, ezért muszáj minden nap tovább mennie. Eltemette magában a múltat és a reményt egyaránt. Egy nap azonban arra ér haza a kutyasétáltatásból, hogy két rendőrtiszt az otthonában van és újra felbolygatják a régi sebeket. A keresztkérdéseket követően pedig azt állítják, hogy Abigail előkerült épen és egészségesen és csak arra vár, hogy hazatérhessen az otthonában. Sarah fél és szkeptikus, s amikor meglátja a lányt, azonnal kihuny a szemében a remény. Nem vagy a lányom felkiáltással fogadja az idegent. Kinek van most igaza? És ha az anyai megérzések nem csalnak, akkor mit keres ott náluk ez a lány?
Lauren North könyve a pszichothrillerek sorát erősíti, tehát maga a sztori lassan kerül kibontásra és a folyamatos érzelmi nyomás által éri el a figyelem fenntartását. Szerintem ez abszolút sikerült is neki, mert olvasás közben mindvégig volt bennem egyfajta kényelmetlen nyomás, ami miatt nem nagyon tudtam lerakni ezt a könyvet, mert érdekelt, hogy mi itt az igazság. Feszélyezett és foglalkoztatott egyszerre. Érdekes volt, hogy Sarah karaktere folyamatos önmonitorozásra késztetett. Az én kislányom pont annyi éves most, mint mikor Abigail eltűnt, így már emiatt sem tudtam elvonatkoztatni az eseményektől, befészkelte magát a belsőmbe és a fejembe sikítozott, hogy védjem meg a saját csemetémet. Folyamatosan azon agyaltam, hogyha én lennék az ő helyzetükben, akkor vajon milyen reakciókon mentem volna át és miként kezeltem volna a jelenkori eseményeket. S bár a logikus gondolkodás alátámasztja Sarah reakcióját, hiszen egy önvédelmi reflexió indul el benne, a happy endre vágyakozó anyai lelkem nem tudja megbocsátani, hogy a felbukkanó lányhoz intézett első mondatai mennyire nyersek és durvák. Mert mi van akkor, ha tényleg a te lányod, te pedig azelőtt ellököd magadtól, mielőtt esélyt adnál neki. Szóval folyamatos harcban volt a lelkem és eszem egymással Sarah reakcióit olvasva, ami még inkább fokozta a történet feszültségét bennem.
Érdekes volt még a számomra az is, hogy a szerző már a regény legelejétől kezdve folyamatosan rávilágít az igazságra, így az olvasó mindvégig tudja, hogy a küszöbön egyensúlyozó lány valóban Abigail-e vagy sem, de azért egy kis kétely mindvégig megmarad benne, hogy mi van, ha téved és direkt vittek a leírtak rossz irányba. S pont emiatt, hogy ennyire jól vezette a fókuszt, a történet legvége meglepő. Tragikus, erős lezárás, amelybe beleszakad az anyai szív, de mégis megadja a megnyugvást is, hiszen végre megválaszolásra kerül a tizennégy éve görgetett titok. Nem lesz tőle kevésbé fájdalmas, illetve számomra kissé hihetetlen is volt az eredeti eseménysor, de ameddig egy könyv lapjain létezik csak, maximálisan elfogadó vagyok. Ugyanakkor mind tudjuk, hogy a valóság szüli a kitalációt is...
Lauren North regénye felkavart, de képtelen voltam hosszabb ideig letenni. Tudni akartam, mi történt a kislánnyal, így vágtatattam előre az oldalakon. Könnyű volt olvasni ezt a könyvet, észre sem vettem, hogy egy-egy alkalommal mennyire belemerültem, csak úgy pörögtek a lapok. Sarah személye, a belőle fakadó bizonytalanság volt az csupán, ami ki-kilökött a sztoriból, de ilyenkor egy pillanatra megálltam és átgondoltam az eszemmel is a reakcióját, s onnan már könnyű volt a visszatérés. Feszültséggel telt, komótosan építkező regény, amelynek legnagyobb erőssége a valósággal összefésülhető párhuzamban rejlik.
Szempontok szerint:
Szereplők: Abszolút hitelesnek éreztem az alakításokat, szerintem a szerző megfelelően felépítette a szereplőgárdát.
Történet: Nem tudtam olvasás közben elvonatkoztatni attól, hogy mi lenne, ha én lennék Sarah helyébe, így engem teljesen magába szippantott és folyamatosan ingerelt. Bár lassan építkezik, véleményem szerint dinamikusan épül fel a sztori, amihez hozzásegít a két szempont, valamint a néha felbukkanó segítőnek a gondolatai. A tetőpont sem gyors, azonban a megoldásban érzek némi hiányosságot, túl sok buktatót hagy maga után, ami mellett nehezen tudok elmenni. Lehetett volna így is, de ahhoz sok mázli kell.
Nyelvezet: Szenvelgős, de nem vontatott, azonban a sok ágálás érződik rajta. A sztorihoz minden esetre jól illeszkedik, ezt nem lehetett volna könnyebb formában átadni.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, pszichothriller.
Esztétika: A könyv borítója kellőképp baljós, jól illeszkedik a kiadónál megjelenő pszichothrillerek profiljába. A cím egyszerű és hatásos.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Egymásba olvad a megelőzött kocsik lámpáinak a fénycsóvája, olyan gyorsan robog felém a múltam, vagy én a múltam felé, amelyet oly sok éven át gondosan elzártam, és csak a jelenre koncentráltam."
"Nem akarom, hogy elmúljon a jóleső érzés, de már szüremlik is be a gondolatvilágomba a sok teendő, határidők, miegymás. Közeleg a dagály…"
A könyv adatai:
Kiadó: General Press kiadó
Megjelenés ideje: 2025. július 16.
Terjedelem: 352 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése