A Teremtők sosem gondolták volna, hogy szeretett sárkányaik a haláluk után az égbe emelkednek, és gömbbé görnyedve, a gravitáció határán túl lebegnek, sírkövekként szórva tele az eget. Holdakként.
Arra pedig végképp nem számítottak, hogy egyszer majd le is hullanak.
Raeve, a Fíur du Ath lázadó törzs megbecsült tagja, gyilkolásra született. Feladata: teljesíteni a parancsot lebukás nélkül. De amikor a Korona egy hírhedt fejvadászt bérel fel az Ath egyik tagjának elfogására, Raeve világa fenekestül felfordul. Vér ontatik, szívek szakadnak, és Raeve a Nemesek Testületének kezére kerül – azoknak a dupla gyöngyű elementáloknak, akik politikai jelképnek szánják őt. Csak a halál hozhat számára szabadulást.
Gyászának súlya alatt roskadozva Kaan Vaegor lesújtott egy királyra, majd fejére tette annak megolvadt koronáját. Azóta megállás nélkül kutat valami után, ami elcsitíthatná mellkasában az örök fájdalmat. Egy holdszilánk nyomában jut el Gorum hírhedt börtönébe, ahol olyasmire bukkan, ami darabokra szaggatja mindazt, amit valaha valóságnak hitt: egy bilincsbe vert csodára, akinek tekintetében csak düh lobog… és vér szennyezi a kezét.
A múlt visszhangjai ott vibrálnak közöttük.
Történetük jóval több annál, mint amit a felszín mutat – de vannak igazságok, amelyek túl mérgezők ahhoz, hogy kimondjuk őket.
Az elmúlt évek során én is újfent nyeregbe ültem, ami a sárkányos könyveket illeti. Mostanság egyre több regény jelenik meg, amelyben központi szerepet kapnak ezek a csodás lények - a fantasy rajongó könyvmolyok legnagyobb örömére. A Holdkeltében új, egyedi tulajdonságokkal rendelkező fajok emelkednek fel, amelyek felbukkanását minden oldalon csillogó szemekkel vártam. Egyediek, mint ahogy a szerző által felépített világ is.
Sarah A. Parker egy újszerű univerzumot alkotott meg, olyat, amihez hasonlóval sem találkoztam. Már csak e tekintetben is úttörőnek számít az én részemről, mindig örömmel merülök el egy ismeretlen közösség történelmében és szokatlan szokásaiban. Az istenek viszályára vezethető vissza a múlt, amelyről egy rövid, ám annál tartalmasabb értekezést kapunk a regény elején, mely abszolút érdekes és közérthető, megalapozza az azt követő elbeszélést. Már a legelején kiderül ezáltal, hogy a sárkányok a természetes halálukat megelőzően felröppennek az égbe, ahol összegömbölyödve megkövülnek és holddá válva ragyogják be a továbbiakban az eget. Ám egy napon hullani kezdenek, amely egy új korszak beköszöntét hozza magával.
A megfelelő történelmi alapozást követően az olvasó munka közben ismeri meg a történet főszereplőjét. Raeve, mint a világot a fertőtől megtisztító bérgyilkos tevékenykedik, a Fíur du Ath lázadó törzs berkein belül. A feladatokat magasabbról kapja, de abszolút nincs ellenére, mivel a közjó érdekét szolgálja a célpontok kiiktatása. A szerző a karakter bemutatásakor nem fecsérli az időt felesleges leírásokra, hagyja, hogy a tettek meséljenek helyette, így az első negyven oldal alatt az olvasó már szembesül azzal a brutalitással, ami a lapok között rejtőzik. Érzékletes és viszonylag alapos, sok vérrel járó leírással mutatja be az általa létrehozott világ kegyetlenségét. Az utóbbit pedig a karakterek szájából felhangzó obszcén kifejezésekkel még inkább erősíti.
Raeve élete nem tökéletes, a lelke teljesen össze van törve, amelyet a szerző gyönyörű képekkel, érzékletesen támaszt a regény teljes terjedelmében alá. Számomra ő olyan volt, mint az utcára dobott kóbor macska, aki az önfenntartás érdekében vált agresszívvá és a megszelídítésé hosszú és időigényes folyamat. Raeve harap, rúg, bármit megtesz, hogy megvédje mindazt, ami megmaradt belőle. Pontosan emiatt a romantikus szál sem mesébe illő jelenetekkel veszi kezdetét, sőt mindaddig eltaszítja magától, ameddig csak tagadni tudja a lelkében ébredő érzések valódiságát. Ez a huzavona néhol már soknak is érződött, de ha belegondolok, micsoda út áll mögötte és milyen érzelmi tájfunokkal kell megküzdenie, máris újfent elfogadóvá váltam az irányába. Főleg, miután a szerző a regény közepén ledob egy hatalmas bombát, majd, mint aki jól végezte dolgát, elsétál.
A történet felépítése mesteri, kellőképp izgalmas és részletes. Magyarázó szöveg nem sok akad a lapokon, de a legvégén található összefoglalók segítenek, ha egy pillanatra meginognál. Könnyen el lehet merülni ebbe a világba. Olvasás közben többet és egyre többet akar belőle a könyvforgató. Én magam is egyre telhetetlenebbé váltam, így számomra a történet legvége hagyott némi keserű ízt a számban. A sztori hatalmas függővéggel zárul, aminek mibenlétét még el is tudom fogadni, azonban számomra hiányzott belőle egy utolsó, sorsdöntő csavar, hiszen csak azon kérdésekre ad a szerző választ, amelyeket már korábban is érintett.
A folytatás viszont pont evégett válik olyannyira ígéretessé. Véleményem szerint a Holdkelte egy bevezető kötet, amely során az olvasó felépítheti magában ezt az újszerű világot, a múltjával és a szabályaival együtt, valamint megismerheti a társadalmi összefüggéseket. A továbbiakban pedig ki fognak teljesedni a karakterek és a sárkányok is nagyobb szerepet fognak kapni. Ha egy picit kevesebb közönséges káromkodás kerülne a párbeszédekbe, akkor minden álmom teljesülne.
Összességében úgy vélem, hogy Sarah A. Parker rendhagyó birodalmat épített fel, aminek a keze messzire fog érni. Rengeteg potenciál rejtőzik ebben a sztoriban. A Holdkelte abszolút jó indításnak, részletes, de mellette pörgős, eseménydús és zúzós sztori, amelybe könnyen bele lehet habarodni. Az biztos, hogy bár kedvenc nem lett, de az évem egyik kiemelkedő olvasmányélményévé vált.
Szempontok szerint:
Szereplők: Raeve fanyar humora felüdülést jelent. Sokszor horkantottam fel olvasás közben, ahogy egy-egy nehéz szitut a szarkasztikus hozzáállásával felold. Egy idő után azonban ez kissé terhessé válik, de ezt sem rónám fel negatívumként, sőt! A szerző ezt abszolút a karaktere ellen játssza ki tudatosan, így kényszerítve őt a rég eltemetett dolgok feldolgozására. Kaan karaktere is közel került hozzám, nagyon megkedveltem. Nem volt benne pálfordulás szerencsére, csak nem adta oda magát az első pillanatban. A szerelmi szál felépítését eleinte légből kapottnak éreztem, ám pont mikor ennek már hangot adtam volna, a szerző megadta rá a magyarázatot, ami abszolút minden kétségem eloszlatta.
Történet: Lendületes, dinamikus és alaposan megtervezett. Berántja az olvasót, megcsócsálja és csontig lebontja. Nagyon szerettem elveszni ebben a vad és kegyetlen világban, valamint a karakterek lelkében. Rengeteg potenciál van még benne, amik remélem, megfelelően kiaknázásra is fognak a folytatásban kerülni.
Nyelvezet: A könyvben sok, a világra jellemző kifejezés található, mint az elképzelt lények nevei, vagy épp az idő múlását jelző egységek. Ezek nincsenek külön megmagyarázva, amely kissé nehezíti eleinte a megértést. A nyelvezetének van egy egyedi, finom íze, nem az általános megfogalmazás jellemzi. Az erőszakos jelenetek a maguk realisztikus valójában kerülnek leírásra, ami néhol szinte gyomorforgató. A könyvben gyakorta káromkodnak, amelyekkel alapvetően nem lett volna bajom, de a végefelé egy-egy jelenet hangulatát agyoncsapja és közönségessé változtatja a jelenetet.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A kiadvány pályázhat a leggyönyörűbb megjelenés címre. Esztétikus, kellemes összhanggal bír és a keménytáblás kivitel még inkább növeli a nívót. A kép azonban minimálisan homályos/pixeles, ami valamelyest csökkent a megítélésen.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A szart annyiszor lehet átgyúrni, ahányszor csak akarjuk, de akkor is szar marad.
Akkor is büdös."
"Keményen dolgozom azon, hogy a lehető legnagyobb mértékben kerüljem a társaságot. És ez többnyire sikerül is. Minél jobban szeret valakit az ember, annál törékenyebbnek tűnik minden.
Egyszerűbb…
Nem szeretni."A könyv adatai:
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenés ideje: 2025. szeptember 25.
Terjedelem: 688 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése