Valóban tíz szál gyertya történetéről beszél ez a könyv. Az elsőt akkor gyújtják meg, amikor a novellafüzér egyik szereplőjét keresztelik, az utolsót akkor, amikor ez az ember éltes korában meghal. És minden egyes elbeszélésben meggyullad egy-egy szál gyertya. A gyűjtemény egységét természetesen nemcsak ez biztosítja, hanem főként az, hogy jelentős írói egyéniség szól a magyarság életének akkori sokféle arculatáról. Parasztfiatalok, öregek, vidéki vasutasok, vasúti igazgatók, kisvárosi vénasszonykák, eladó lányok, anyás kedélyű özvegyasszonyok, élhetetlen, de goromba pesti „naccságák” megkapóan természetes összevisszaságban keverednek a mű lapjain. Az új kiadást új rajzok díszítik.
Mi, könyves tartalomgyártók, gyakran szembesülünk azzal az atrocitással, hogy miért nem olvasunk klasszikus szépirodalmat, mert csak annak van értéke, a többi mind ponyva, szenny. Én úgy tartom, hogy mindenki azt és azért olvas, amihez kedve szottyan. Szerintem minden könyvnek megvan a maga értéke, független attól mely időben és mi célból született. Az olvasónak kell eldöntenie, hogy számára milyen tartalmat közvetít az adott kötet, s hogy alapvetően milyen célzattal olvas. Amíg az emberek kezében könyvek vannak, a világ nem rossz hely.
Az én oldalamon elég vegyes a felhozatal: a kortárs szórakoztató regények mellett megférnek a szépirodalmi kötetekről szóló bejegyzések is. Nemrégiben forgattam egy klasszikus kötetet is, Fekete István Tíz szál gyertya című novelláskötetét. Eza kiadvány jelenleg a Trend kiadó gondozásában érhető el és alapjául az 1947-es szöveg szolgál, annak egy felújított változata. A kötetben tíz történet található, amelyeket a közös forrásból származó gyertyák kötnek össze. Az imbolygó lángok fényében sokféle érzés bontakozik ki a különböző helyzetek során. Minden történetben más és más kerül fókuszba, rövid kis betekintések által mutatkoznak be emberi sorsok és az élet pillérjei. Születés, szerelem, háború és elmúlás, öröm, bizonytalanság, tétovaság és magányosság mind megjelenik a lapokon, megfelelő érzékletességgel kezelve.
Már az első oldalakon úgy éreztem, hogy hazaérkeztem. A szavak játéka, az általuk festett képek kézzelfoghatósága és a háttérben felcsendülő fülbemászó dallam egy mentális párnákkal, takarókkal bélelt hintaszéket idézett a lelkemben. Jól esett belesüppedni és átengedni magam az élménynek. Egyszerűen csodálatos, ahogy Fekete István látta a világot. A történetek múltszázadiassága nem zökkenti meg az olvasót. Olyan, mintha az ország egy más területére lépve megtapasztalnánk az adott régió ízes beszédét: értjük és átérezzük, sőt, felüdülést jelent a megszokottól való eltérés.
A történetek csodás képet festenek az 20. század idusáról, realisztikus és hétköznapi módon ragadva magához az akkori világképet. A történetek különböző érzések és szituációk megjelenítésére szolgálnak, így egyértelmű, hogy különböző mértékben érintik meg az olvasó lelkét, de biztos vagyok benne, hogy azért mindenki megtalálja azt közöttük, ami számára a leginkább testhezálló, amihez megfelelően tud kötődni.
Én mindig is azt tartottam, hogy az olvasás akkor tud igazán sokat adni a könyvforgatónak, ha meri színesíteni a palettáját. Ha nyitott vagy a klasszikus szépirodalom irányába, akkor bátran merem ajánlani ezt a kis könyvet, mert tökéletesen magába foglalja azt, ami miatt érdemes forgatni a korábbi kiadványokat is.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"S a gyertyák elindultak erre-arra, örömre, sírásra, bánatra, vígságra. Világítottak élőknek és holtaknak, utaknak és emlékeknek, szegénynek, gazdagnak, tivornyának és áhítatnak. Világosságuk rongyot és selymet egyformán érintett, és lángjuk puhán imbolygott könnyes és nevető szemek tükrében. Fehér, hideg aszkétatestükben a világosságot hordták, de ők nem dicsekedtek vele, és a polc többi lakója nem tudott róluk semmit."
"Későn feküsznek és későn kelnek. Megváltoztak az emberek. …. Elkopik minden. Elkoptatják az időt is."
A könyv adatai:
Kiadó: Trend kiadó
Megjelenés ideje: 2025. május 28.
Terjedelem: 216 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése