2017. november 18., szombat

Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve

 
Kerstin ​Gier nagy sikerű trilógiájának grandiózus befejező része.

„A sok különböző ajtó és a lágy fény akár derűs és békés hangulatot is teremthetett volna a folyosón, de nem így történt. A síri csendben mintha valaki folyton hallgatózott volna, és képtelenség volt kideríteni, vajon honnan jön a fény. Mégis szerettem ezt a helyet, és a gondolatot, hogy minden ajtó mögött egy másik lélek álmodik éppen, és hogy ez a labirintus az összes embert összeköti a világon. Mágikus hely volt, titokzatos és veszélyes…”

Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.

Először is: hazudott Henrynek.

Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.

Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.

Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…

Merülj el e csodálatos világban!


Ha régebb óta követitek az aktivitásomat molyon, tehát még a blog indulása előtti időkből, akkor számotokra nem mondok újdonságot azzal, hogy mennyire de mennyire nagyon vártam a trilógia befejező részét. Sőt, ha a már említett oldalon megnézitek a második könyv adatlapját, akkor látszik, hogy az első értékelés és idézetek tőlem születtek. Igen, csak ennyire vagyok fanatikus. Tűkön ülve vártam már Az álmok harmadik könyvét. Már tavaly volt egy olyan sejtésem, hogy csak 2017 novemberében fog megjelenni, így nem ért váratlanul, hogy csak nem rég óta kapható. Ezzel számoltam, de ettől még nem voltam kevésbé feszült, hiszen mindent tudni akartam, amit eddig még homály fedett.

A borító nem ért váratlanul, hiszen az eredeti tervet tartották meg, de élőbe... pár dobbanásnyit kihagyott a szívem, mikor megláttam. Elképzelhetetlenül gyönyörű! A kidolgozottságára nincsenek szavak. A színválasztás maga a tökély. A fehér, fekete és rózsaszín édes keveréke fogva tartja a potenciális vásárló pillantását. Megbabonázott. Teljesen. Amikor végre a kezembe foghattam, hát... komolyan felsikítottam örömömben. Nem is engedtem el egy jó darabig. De hát, csak munkahelyen voltam, nem rohangálhattam egész nap ugyanazzal a könyvvel a hónom alatt. Legnagyobb bánatomra. De másnap... eljött az én időm, s neki is kezdtem az olvasásnak.

Több értékelés is kikerült már róla, mire hozzám is eljutott, melyekben azt írták, hogy jó, jó, de az előzőekhez képest nem hozza az elvártat. Ez azért kicsit aggódásra késztetett. Mi az, hogy nem hozza? Kerstin Gier? A Silberben? Ez csak is egy tévedés lehet! Féltem, hiszen az egyik kedvenc sorozatomról beszélünk, s ha tényleg a záró rész nem sikerült annyira ütősre, mint az előző... akkor nagyon szomorú leszek. 
Igazából nem is tudom, miért fogott meg ennyire engem ez a sorozat, mikor a Rubinvöröst és a többit nem annyira csíptem. Persze, a maguk módján azok is jók voltak, de azokat határozottan nem nekem írták. Egy csöpp kis romantika, egy kicsit viccesebb keret, de ennyi. Nekem az kevés volt, ugyanakkor egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam. Ezzel szemben a Silber maga volt a csoda. Hasonló stílusban van megírva, legalábbis ami a karaktereket illeti, de mégis... van benne valami, ami miatt rajongásig imádom. Lehet a téma. Lehet a srácok. Lehet Mia vagy Liv. Fogalmam sincs. De az egyik kedvenc sorozatom a mai napig.
Szóval nem lett elég ütős? Nem hozta az elvártat? Ajjaj, ez bizony nem jó jel! 

"- Beszéljünk a démonáról! A héten hallotta már a hangját?"

Okés, ha ez nem ütős kezdés, akkor nem tudom, mi lehetne az. Anabel az egyik legérdekesebb karakter a történetben, hiszen minden galiba belőle ered. Kicsi korát egy szektában töltötte. Szóval? Mi kellene még ehhez? Pontosan: egy jó kis dilidoki, aki hasonlóan őrült, mint ő maga. Azt eddig is tudtuk, hogy Anabel sok mindenre képes, gondoljunk csak az előző részekre... de az, amit a saját dokijával művelt... drága Lotti féle hókifli! Na, az azért már nem semmi. Szóval igen... én már az első oldalak után eldöntöttem, hogy én ezt a részt is úgy fogom élvezni, mint a többit. Jöhet bármi, nem fogja elrontani. Nem fogok csalódni Gier-ben. 
S így is lett. Nem azért, mert minden fölött szemet hunytam, csak hogy igazat tudjak adni magamnak, hanem azért, mert tényleg nagyon élvezetes könyvről beszélünk. Imádtam, minden sorát! Konkrétan tízkor leültem a kis olvasószékembe, majd azt vettem észre, hogy egy röpke fejezet maradt csak hátra. Komolyan! Minden eltűnt! Az egész külvilág megszűnt létezni! Ott császkáltam Liv-ékkel a folyosón én is. Bár én nem jaguár képét öltöttem magamra, hanem egy bolyhos nyusziét. A nyuszikat mindenki szereti. A nyuszikat még Arthurék se bántanák. 

Szóval igen... most boldog vagyok. Csak ülök, vigyorgok, mint a vadalma, s a könyvet szorosan szorítom a mellkasomhoz. Az igazi könyvmoly érzés. 

Na jó, megpróbálok értelmesebben is írni róla most már. Egy kicsit. Szóval a harmadik részben a már megszokott szereplőket láthattuk viszont. Új karakter nem sok érkezett, szerencsére, hiszen ez egy záró könyv, nincs értelme bevezetni még a történetbe másokat. Bőven van így is fontos személy benne. A lányok hozzák a formájukat: folyamatosan nevetséges helyzetekbe találják magukat, ahonnan próbálnak kitörni, de ami kijön a szájukon csak ront a helyzeten. Ilyen például Rasmus. Te jó ég... visítottam a nevetéstől! Komolyan! Annyira Liv-re jellemző amúgy.... 
A többiek is mind rendben voltak, mindenkinek megmaradt a saját karakterjelleme. Ugyanakkor több embert is előtérbe hozott, míg másokat elnyomott Gier. Jasper, aki az első részben alakítja a bolondos, mindent félvállról vevő egyént, szinte alig látjuk. A második kötetben is már eléggé eltűnt, de a harmadikban sem lett újra főszereplő. Ez engem nem rázott meg. Oké, bolondos volt, és hozzáadott a csapathoz egy kis pluszt, de nekem sosem volt a szívem csücske, így egyáltalán nem zavart, hogy most sem került előtérbe.
Amin viszont nem tudok egyik pillanatról a másikra túllépni, az Henry. Pontosabban a kapcsolata. Az előző részben szétmentek, mert Henry csúnya dolgot tett. Itt megint együtt vannak. Na ne! S hol van az átvezetés? Ezt nem lehetett volna elintézni egy vállrándítással! Ugyanúgy azt a deja vu-s tettét sem Livnek! Nem és nem! Ezek nem a megfelelő reakciók! Főleg nem egy tinédzsernél! Szóval kicsit hiányoltam a drámát, mert ide tényleg kellett volna. Csak egy pici. Kis oldaltöltő, átvezető hangulatingadozás. 
A történet nekem nagyon tetszett, noha sok ismétlődő elemet tartalmazott. Nem tudom, hogy Gier egyszerűen csak túlzottan megkedvelte az előzőekben levő csavarokat, vagy nem tudott új dolgokat kitalálni, de feltűnően sokszor voltak azonos jelenetek és megoldások. De ha ezen túl tudunk lépni, akkor igenis élvezhető, mert sok új tényezővel is megbolondítja. Gondoljunk csak arra, hogy Arthur mire képes már az ajtó túloldalán! Ugyanakkor voltak benne nem várt fordulatok is. Összességében szerintem megállja a helyét a többi kötet mellett cselekmény tekintetében is.
Sokan savallják, hogy miért nem Grayson-nel jött össze Liv. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon nem szeretem ezt a családban marad dolgot. Annyi, de annyi könyv van, ami pont a (mostoha) testvér szerelemről szól. Örülök, hogy ezt nem keverték ebbe bele. Livnek szüksége van egy igazi bátyusra is. A család mindenek előtt. Szóval nem: ők nem jöhettek volna semmiképp össze!

Ez a sorozat mindig is a szívem csücske lesz. Imádom az alapelképzelést, hogy mi történne, ha a tudatos álmodás során képesek lennénk dolgokra, mint például másokkal találkozni egy képzeletbeli folyosón, beszélgetni, s erre amikor felébredünk, akkor is emlékeznénk. Egy teljesen új világot tár elénk Gier, ahol tényleg bármi lehetséges. Ha jaguár szeretnél lenni, akkor azzá változol, de ha minden álmod, hogy postaládaként fityegj egy ajtó előtt egész éjszaka, azt is megteheted. 
A sorozat nem csak belülről, hanem kívülről is csodás. A befejező kötet még mindig itt van mellettem. Egyszerűen nincs szívem a helyére tenni, hiszen annyira szemet kápráztató! Muszáj még egy kicsit gyönyörködnöm benne. 
S kikapcsolódási pontnak sem utolsó, hiszen a rengeteg vicc és humor egy kis boldogságot, napsugarat csempész a mindennapok szürke fellegébe. 
Könnyed kis sorozat ez, ami azért nem nélkülözi a tinédzserek központjában álló témákat, mely a szerelemtől, a kapcsolaton át egészen az első alkalmakig tart. 
A Silber sorozatot minden fiatalnak ajánlanám, aki ki meri terjeszteni a fantáziáját. 
Olvassátok, hiszen csodás dolgok várnak titeket a szalamandrás ajtón túl! Csak a képzeletetek szabhat határt!


"De éppen ez a jó az álmokban: nincsenek tanúk, ha az ember felsül."

"A szerelem nem az, amit meg akarunk kapni, hanem az, amit készek vagyunk adni "

"Néha csak szorult helyzetben ismerjük fel, milyen nagy szükségünk van a régi barátainkra."

"(…) a legjobb barátság is tönkremehet, ha a felek más-más irányba fejlődnek."

"Miért nem maradhat egyszerűen minden úgy, ahogy van? Miért kell az életnek egyre bonyolultabbá válnia, minél idősebbek vagyunk?"

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése