2017. november 2., csütörtök

Erin Watt: Papír hercegnő


Egy ​lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához. 
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad. 
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött. 
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük. 
Talán igaza van. 
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait. 
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?

Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát!

Első pillantásra tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Nem csak egy olvasásra kölcsönkérve. Nem! Ennek a polcomon a helye. Ennek több oka is van: az egyik kedvenc bloggerem, akinek nagyon adok a szavára, nevezetesen Veronika, a Veronikas Reeder Feeder szerkesztője nagyon ajánlotta több felületen is, még jóval a magyar megjelenés előtt. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, s tudtam, ha kiadják magyarul, csak úgy suhanok a boltba beszerezni. Szerencsére nem is kellett rá sokat várni, bár az utolsó egy hónap jól megtépázta mind a saját, mind a kollégáim idegeit, hiszen minden nap legalább háromszor rákérdeztem: van már valami hír róla?
A másik indok pedig a szerző. Erin Watt ugye két ember együttműködésével született meg, s bizony, az egyik közülük nem más, mint Elle Kennedy az Off-Campus sorozat írója. Ez számomra biztosíték volt, hogy imádni fogom. Nincs olyan opció, hogy nem.

A borító első pillantásra megfogott. Titkon nagyon szorítottam, hogy a magyar megjelenésénél is megtartsák az eredeti tervet és így hatalmas örömmel töltött el, mikor megláttam, hogy valóra vált a kívánságom. Olyan kis egyszerű, bohókás, de még is vonzza kellőképp a tekintetet. Mutatja, hogy nem egy komoly könyvről van szó, de mégis szívet melengető. 
A cím is nagyon kimondó, hiszen mutatja, mennyire törékeny, illékony az a világ, ahová Ella csöppent egyik pillanatról a másikra. Emellett egyfajta utalás is lehet arra, hogy attól független, mennyire keménynek mutatja magát, nagyon gyenge léceken táncol már. Hiszen nehéz magunkat tartani nagyon sok esetben. 
A fülszövegre így egy pillantást sem vetettem, már úgy is meggyőzött, hogy velem akar jönni.

Előre szólok: áradozni fogok. Nem csalódtam az egyik kedvenc írómban, így mást se fogok ismételgetni a következő bekezdésekben, mint, hogy mennyire jó sztori lett. Erre készüljetek.
Tudom, elég megosztó könyvről beszélünk. Vagy tetszik, vagy nem. Nincs átmenet. Ezen bevallom, az olvasás előtt nagyon meglepődtem, hiszen a Deal például tarolt, s ha nem váltott stílust, még ha ki is egészítette egy másik ember, akkor ugyanolyan szintű kalandokra számíthatunk. De hamar túltettem ezen magam, úgy voltam, inkább belevágok és lesz, ami lesz. Új kedvencet avatok, vagy a poklok bugyrába küldöm. 
A történet elején rögvest, minden körítőszöveg nélkül már megismerjük a főszereplőnket, Ellát, és szembesülünk a mindennapjaival. Én az első pillanattól kezdve tisztelem. Ilyen körülmények között életben maradni sem egyszerű, de hogy még iskolába is jár... Igaz, nem egészen értem, hogyan tudott néhány dolgot kivitelezni, szinte fizikai képtelenségnek hat, de őszintén? Egyáltalán nem foglalkoztam ezekkel, hiszen a történet nem az ő szenvedését mutatják be, a mindennapok nehézségét, hanem a változás pillanatától kezdve láthatunk bele a dolgaiba. Márpedig hatalmas változások vannak itten: színre lépett a gyámja, aki mellesleg egy kőgazdag ötgyerekes apuka. Elég hihetetlen, de nekem bejött a történet ezen fordulata. Néha jól esik minden realitástól elszállva képzelegni. 
Szóval fogja és elviszi Ellát az új életébe, ahol minden a feje tetejére áll, hiszen amiben eddig hiányt szenvedett, azt mind automatikusan megkapja, sőt, még jóval többet is. Viszont céltáblává válik, s mindenkit ellene hangoltak a Royal fiúk, az új testvérei.
A történetről ennyit, akit érdekel, úgyis elolvassa, nem szeretnék róla egy rövidített olvasmányt adni. 
Ha megkérdeznétek engem, hogy valójában mi fogott meg... nem tudnék válaszolni. Úgy egyben az egész. Tetszett, hogy végre nem egy összetört szereplővel van dolgunk, aki hatalmas súlyokat cipel magával - önkéntesen -  hanem egy lelkileg erős, optimista lány van a középpontban. Mert lehet, hogy az élet csúful elbánt már vele a 17 éve alatt, de ettől ő még mindig hiszi, hogy holnap majd jobb lesz. Bárki beszól neki, sértegeti, vagy próbálja ellehetetleníteni, nem hátrál meg. Felszegett állal előremenetel és kiáll az igaza mellett. Ez rengeteg emberből hiányzik. Imádtam, hogy mindig kimondta azt, amit gondol, de sosem bocsátkozott értelmetlen szócsatákba. 
Ha úgy nézzük, akkor Ella a lehető legtöbbet hozta ki a megnyílt lehetőségekből. S Erin Watt is, a történetből. Hiszen a többi szereplőt sem kellett félteni: vérbeli elkényeztetett gazdag kölykök voltak, akik azt hitték, hogy övéké az egész világ. Szerintem nagyon jóra sikerültek a karakterábrázolások.
Ami egy kicsit zavart az elején, hogy néhol túl alpári. Túl sok a káromkodás, a nyers fogalmazás, de belegondoltam... nem épült már be ténylegesen ez ennyire a szókincsünkbe? Dehogynem. Főleg a fiatalokéba. Fel se tűnik már nekik, hogy hogyan beszélnek, mi szalad ki a szájukon. Akkor miért is várnám el, hogy pont egy kortárs YA könyvnél ez másként legyen? Szóval hamar túlléptem ezen is, mert ettől vált valamilyen szinten hitelessé. Akármilyen borzasztó is ez.
Veronika azt mondta rá, hogy olyan, mint egy szappanopera. Igaza volt. Sosem szerettem ezeket a tévében játszott buta sorozatokat. Nagyon kevés volt az, amit leültem megnézni, többnyire az is olyan volt, amit édesapámék követtek, így közös programként én is beszálltam a bambulásba. Ez mégis tetszett. Agyon drámázzák a dolgokat, de pont ettől lesz humoros. Én pedig nagyon jókat nevettem rajta. 
Annyi de annyi lehetőség van még itt a történetben! Minden karakter egy külön egyéniség. Ha bevetik magukat itt még bármi történhet! Imádom, de tényleg! Az öt Royal fiú... én nem azért csípem őket, mint a többiek. Nekem nem fontos, hogy mennyire szexi, a kisugárzás viszont annál jobban érdekel. Márpedig mindegyik máshogy, de érdekes személyiséggel bír. Mindegyiknek megvan a csak rá jellemző tulajdonsága. Szemetek? Igen, sokszor azok, de megtehetik, hiszen az egész iskola úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.
Sokan savallják a könyv utolsó pár oldalát is, hogy elüt az előző részektől, nem való oda, kár volt, és ehhez hasonló kifejezésekkel élnek. Nem mondom, hogy pontosan erre számítottam, de valami hasonlóra. S tudjátok miért? Mert tele volt rá utaló jelekkel. S igenis ez egy jó befejezés lett, mert a falat kaparom a folytatásért. Egyszerűen kell. 
Még egy dolgot emelnék ki így a végére. Rám nagy hatással volt a történet folyamán, ahogy Ella az édesanyjáról beszél. Annyira rossz látni, hogy a mostani fiatalok mennyire nem becsülik meg a szüleiket. Én anya nélkül nőttem fel, s így nagyon érzékenyen érint ez a téma. S, hogy Ellát idézzem:

  "Senkinek sem lenne szabad elveszítenie az anyukáját."

Számomra az év egyik legjobb YA kategóriás könyve volt. Nem vártam tőle világmegváltást, csak egy délutáni kikapcsolódást, s azt teljes mértékben meg is kaptam. Rengeteg dráma, amin jókat nevettem, hisz nem semmi, ahogy Ella lereagálta a dolgokat. Van vér a pucájában, az biztos. Imádtam! Csak úgy faltam a sorokat! 
S tudjátok még, miért tartom jónak ezt a regényt? Mert megmutatja, hogy nem az számít, honnan jössz, hanem hogy mit hozol ki a környezetedből és önmagadból. Ella egyfajta pozitív ösztönzés lehet a mai tinédzsereknek, hogy máshogy lássák kicsit a dolgokat. 
De nem kell ezt annyira komolyan venni, hiszen a központi téma attól még mindig nem a világmegváltás, hanem a középsuli és a szex. Avagy mi körül zsong egy 17 éves kamasz gondolata.
 Kell a folytatás, most azonnal.... 
Ezek a Royal fiúk tönkretesznek.... ha hagyom. De nem fogom! 


"Az életem az enyém. Én élem. Én irányítom."

"A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak."

"Mert te vagy az. Mindig is csak te voltál, és már belefáradtam, hogy harcoljak ellene."

"– Senki sem akarja, hogy tönkretegyék. Mindenki arra vágyik, hogy megmentsék."

"– Nekünk, férfiaknak, nagyon törékeny egónk van. Az a legjobb, ha folyton bókolnak nekünk, mert úgy nem lesz belőlünk pszichopata."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése