Amikor Stenlandban elérkezik a skeldszezon ideje, három nő arra ébred, hogy három, hollókarmokra emlékeztető fekete csík jelent meg a homlokán, azaz skeld lett. A szezon bármikor elkezdődhet, s három hónapig tart. Ez idő alatt kővé válnak azok, akikre a skeldek ránéznek.
Tess anyja is skeld lett, így ölte meg a lánya gyerekkori szerelme, Soren szüleit. Tess elmenekül a szeles szigetről, s maga mögött hagyja családját és barátait. Elviselhetetlen számára a gondolat, hogy egy napon ő is gyilkossá válhat, s talán épp azzal az emberrel végez, akit szeret. Soren otthona a sziget, és nem törődik azzal, hogy a skeldek miatt bármikor kővé válhat. Tess és Soren képtelenek egymás nélkül élni. Tess megpróbál hazatérni Soren kedvéért, Soren pedig elhagyja a szigetet, hogy a lánnyal lehessen. Vajon mennyit ér a szerelem? Érdemes kockára tenni érte egy másik ember életét?
Lenyűgöző romantikus történet a döntésekről, a felelősségről és a megbánásról.
Az otthonkeresésről, kötődéseinkről és a szerelemről. Elvágyódásról és hazatérésről, csalódásról és újrakezdésről, életről és halálról.
A ködbe burkolódzó, egyedülálló kis sziget nem titkolja különlegességét. Az ott élők mindennapjait beszövi egy csúf átok, ami oly mértékben a mindennapjaik részét képezi már, hogy egy pillanatig nem kérdőjelezik meg. A világ többi része is tud róla, viszont míg saját bőrükön nem tapasztalják, addig mindösszesen egy kétperces átvezető témaként szolgál, mikor a beszélgetés elakad. Ez a sziget Stenland, amely arra kárhoztatja az ott lakó nőket, hogy minden reggel az első pillantásuk egy tükörre vetüljön. Ugyanis, ha a homlokukon megjelenik három fekete vonal, az azt jelenti, hogy ideiglenesen skelddé váltak és a puszta tekintetükkel gyilkolnak.
Laura Brooke Robson története mágikus realizmussal van átszőve. A skeldek jelenléte a karakterek pórusaiba ivódott már, s mindenkire másfajta hatást gyakorol. A regény központjában Tess áll, aki a gyerekkorában átélt traumatikus események végett nem tud a szigetre úgy tekinteni, mint a többi ottlakó. Menekülni és menekülni akarna csupán, de a szíve egy része bármit is tesz, ott marad. Volt ott egy fiú, a jelen időben már férfi, aki sokat jelent a számára, még az eltelt idő, a közösen átélt csalódások és a kapcsolatukat megmételyező problémák ellenére is. Laura Brooke Robson a szerelemről mesél az olvasónak, de az általa elmondott történet nem túlidealizált és közel sem meseszerű.
Érdekes viszonyt alakítottam ki ezzel a kötettel, ugyanis az érzelmi skála elég jelentős részét bejártam általa. Elsőkörben a kíváncsiság és az óvatos érdeklődés volt bennem jelen, majd ez egyre inkább elmélyült a skeldek ismertetése által. Ezt követően felrémlett bennem a tinédzserkorom nosztalgiája, az első szerelmek alakulása kapcsán, amit szorosan követett az első szakítás fájdalma. Az új vizekre való evezés során egyre inkább úgy éreztem, hogy messze sodródom, hogy aztán a jelenben újfent megtaláljam a világítótorony fényét, ami utat mutatott. Lezárásként pedig megjelent bennem a fájdalom, az értetlenség és a megkönnyebbülés, szinte egyazon pillanatban.
A hazavágyók átka változatos reakciót váltott ki belőlem. Miután elolvastam egy időre félre is raktam, hogy le tudjon ülepedni és rájöjjek, végtére is, hányadán állunk egymással. Mert hiába a sok érzelem, legvégül a távolságtartás lett az, ami kiemelkedett a habokból. Nem tudtam a leírtakkal azonosulni és nem tudtam átérezni a szavak súlyát kellőképpen, Tess karakteréhez nem tudtam kötődni. Több ízben is elfogadom a gondolatait és a reakcióit, hiszen ez is egy megküzdési stratégia, amit alkalmaz, de én magam nem ezen az irányon haladnék a helyében. A történet így nem tudott a lelkemben megfelelő közegre találni, vége miatt pedig bosszússá tett. A tetőponti esemény előrelendíti a sztorit, megadja a számára az utolsó löketet, amire a karaktereknek szüksége van, de addigra én már rég elvesztettem a beléjük táplált hitemet. Nem hiszem, hogy ők valóban jók lennének egymásnak. De az élet döntések sorozata, jók és rosszaké egyaránt, s sok esetben mindössze csak nézőpont kérdése, hogy melyik oldalhoz tartozik. Számomra ez a kötet nem mutatta meg a valódi rejtett értékét, nem én voltam végső soron a célközönsége.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A három tagból álló baráti társaságokban háromféle ember van: az egyik mindenkit kedvel, a másikat mindenki kedveli, a harmadik pedig legszívesebben elküldene a fenébe mindenkit."
"Ha sokáig nem látjuk azt az embert, akibe egykor szerelmesek voltunk, az esetek többségében megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy az illető időközben megcsúnyult és nem is szerettük annyira, mint hittük. De amikor viszontlátjuk azt az embert, néha rájövünk, hogy tévedtünk. Ilyenkor belénk hasít az a felismerés, hogy valóban szerettük ezt az embert. A test és az agy egymás ellenfeleivé válik. Nem értjük, hogy az ember többé miért nem a miénk, ezért a viszontlátás örömébe fájdalom is keveredik."
A könyv adatai:
Kiadó: Multiverzum kiadó
Megjelenés ideje: 2026. június 30.
Terjedelem: 304 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése