„Mrs. Cass, szeretnénk feltenni néhány kérdést a fiának azzal a lánnyal kapcsolatban, aki tegnap éjjel eltűnt…”
Erika Cassnek tökéletes családja van. És tökéletes élete. Egészen addig, amíg egy este be nem csenget hozzájuk két nyomozó.
Egy középiskolás lány nyomtalanul eltűnt Erikáék csendes, kertvárosi környékéről. A rendőrség a legrosszabbtól tart – gyilkosság történt. És feltehetően Erika kamasz fia, Liam volt az utolsó, aki élve látta a lányt.
Erika mindig is érzett valami sötétet és nyugtalanítót a látszólag kifogástalan idősebb gyerekében. Szeretné azt hinni, hogy ártatlan. Ám ahogy a bizonyítékok egyre gyűlnek, már nem tudja tovább tagadni az igazságot: lehet, hogy Liam valami elképzelhetetlen dolgot követett el. Erikának fel kell tennie magának a kérdést: Meddig hajlandó elmenni egy anya, hogy megvédje a gyermekét?
Freida McFadden New York Times, USA Today, Wall Street Journal és Amazon bestsellerszerző regénye bemutatja, hogy a tökéletesség képe csak egy illúzió, és mindig több rejtőzik a mélyben, mint elsőre gondolnánk.
Senki nem lepődött meg azon, hogy az Álomgyár kiadónál nemrég megjelent új Freida McFadden könyv az én könyvtáramba is hamar bekerült. Szeretem a szerző stílusát és A törés számomra hatalmas élmény volt, így minden kétséget kizárólag bármi jöhet a tollából. Szóval beszéljünk kicsit A tökéletes fiúról.
Erika borzasztóan aggódik, mikor a környékükről eltűnik egy tinédzser lány és nemcsak az ő gyanúja terelődik saját elsőszülöttje irányába, hanem a nyomok is ezt támasztják alá. Hiába imádja a fiát, tisztában van vele, hogy ő nem szokványos jó gyerek, hanem a lelkében sötétebb részek is vannak. Ez pedig egyszerre tölti el félelemmel és féltéssel.
Az anyai szerep ebben a történetben roppant jól van megjelenítve. Tetszett, hogy Erika nem dugja homokba a fejét, de mindvégig a fia érdekeit tartja szem előtt. Ez a kettőség nagyon nehezen ábrázolható és sok esetben a szerzők valamely oldal irányába elkezdenek előbb vagy utóbb húzni, ami által vagy a morális kérdéskör vagy a családi kapcsolat alapja rendül meg. Freida McFadden a teljes sztoriban végig megfelelő ballanszt volt képes fenntartani.
Nagy sajnálatomra a sztori azonban nem okozott akkora meglepetést, mint amire számítottam. A szerző mindig is kisebb szereplőgárdával dolgozik, de az általa kínált megoldások pont ezért olyan briliánsak, hiszen minél kevesebb a gyanúsítható személyek száma, annál könnyebben hibázhat rá az ember a valódi elkövetőre és indítékra. Szeretem, hogy a szerző a történeteit úgy alkotja meg, hogy sosem lehet kizárni, hogy valóban az a sztori rossz arca, akit az első pillanattól kezdve megjelölt. Jelen esetben viszont olyannyira egy irányba tartott a sztori, hogy a könyv első negyedében már az utolsó szálig összerakható, mi történt és mi várható még. S a szerzőre jellemző utolsó fricska, ami meg szokta borítani a teljes megítélést, jelen esetben az is eltért a szokásostól és számomra egyáltalán nem volt hatékony.
Ennek ellenére a könyv olvastatja magát, hiába tudtam, mi vár rám, könnyeden folytattam. Jó érzés volt elmerülni a lapokon és végigkísérni a kibontakozó cselekményt még így is, mert a történet íve jól van felépítve. A lapokon bőven van izgalom és feszültség, amit a karakterek sajátos hangja színez meg.
Ezen könyv olvasása után azért elgondolkodtam azon is, hogy lehet, én függtem rá túlságosan a szerzőre, túl gyorsan forgatom egymás után a megjelenéseit és ezért nem tudta hozni ez a kötet azt a hatást, amit elvártam volna tőle. Azonban akárhányszor is megyek végig ezen a gondolatspirálon, mindig az a végső konklúzióm, hogy nem így van. A tökéletes fiú egyszerűbb felépítéssel rendelkező kötet volt, ami a korábbi tapasztalataim alapján túl könnyen adta magát. Ez nem baj, kell ilyen is, de azért reménykedem, hogy a következő regénye nem ezt az irányvonalat fogja majd követni, hanem inkább a korábban megismerteket.
Összességében nem mondanám, hogy nem volt élmény forgatni ezt a könyvet, mert akkor bizony hazudnék. Jó volt, egy élménynek elment, de a szerző életművei között az én véleményem szerint leginkább középpályásnak minősül.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A szociopaták másik fontos jellemzője a gyenge lelkiismeret. Nagyon kevés bűntudatot, szégyent vagy megbánást éreznek. A pszichopatáknak viszont egyáltalán nincs lelkiismeretük. El tudja képzelni, milyen lehet ez? Hogy egyáltalán semmiféle megbánást nem érez az ember a szörnyű tettei miatt?"
"Anya hozzám hajol, és átöleli a vállamat. Volt olyan időszak az életemben, amikor egy anyai ölelés mindent helyrehozott. De annak az időszaknak már rég vége."
A könyv adatai:
Kiadó: Álomgyár kiadó
Megjelenés ideje: 2026. július 6.
Terjedelem: 320 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése