Ellopták a koronáját. Ezért ő ellopta a lányukat…
Eriket, az Örökkirályság sebhelyes arcú uralkodóját évek óta csak a bosszú élteti az ellen, aki megölte az apját, és őt a hullámok mélyére zárta, rabláncra verve saját birodalmában.
Egészen addig, amíg az ellensége lánya akaratlanul ugyan, de eltöri az Örökkirályság láncát, és a lány mit sem sejtve Erik bábja lesz annak kegyelmet nem ismerő bosszúhadjáratában.
A lány ártatlan. A férfi elvetemült, és vissza fogja szerezni, amit elvesztett – bármi áron.
Hacsak a lány nem orozza el előbb a szívét.
Az Örökkirályság szenvedélyes világában a gonosztevő és az ártatlan hercegnő között románc szövődik, miközben kalózok, szirének és tündék vikingekkel csapnak össze.
Általában a saját fejem után megyek, de azért néha megfontolom azoknak a könyveknek a forgatását is, amit mások ajánlanak a számomra, annak ellenére, hogy tudják, magamtól nem vettem volna le a polcról. Így voltam ezzel L. J. Andrews Öröktenger királya című regénye esetén is. Addig-addig hallgattam Barbi lelkesedését, hogy úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Hát, a feneette mindenit, úgy magával ragadott, hogy az idei évem toplistájára került.
A tengeri sztorikkal szoktak lenni fenntartásaim, de a kalózokat meg csípem, így ez a kissé paradoxon helyzet már önmagában nem segíti elő, hogy az ilyen típusú könyveket kedveljem.A Kígyó és a Dalosmadár azonban már a felvezetésben minden figyelmem magáénak követelte. Ide a rozsdás bökőt, ha nem lappang valódi varázslat a lapokon, ami által ennyire függővé tett!
A két főszereplő között kibontakozó kapcsolat minden, csak nem megszokott. Lassú folyású, folyamatosan incselkedő, sokszor kegyetlen közjátékokkal tarkított és tartósan bizonytalan állapotba helyezett, de én minden pillanatát élveztem. Tény, nem adták könnyen meg magukat, ami lehet másoknak túlságosan lassú ütemű, de valljuk be, az egymásra találásuk körülményei végett azért nem csoda, ha merül fel bennük néhány kétely. Szóval nekem a romantikus szál úgy volt jó, ahogy volt.
A történet is mindvégig vitt előre. Nagyon izgalmas volt a szerző által kitalált világ, roppant kreatívként éltem meg minden pillanatát. Újszerű vonásai nem engedték, hogy olvasás közben az agyam hátsó részében a korábbi olvasmányaim villogjanak. A tengeri népség elnevezései voltak a kedvenceim. Imádom a beszélő neveket, itt pedig ebből nem volt hiány. A sztori íve is mindvégig határozottan jelen van, így nem csoda, hogy az utolsó oldalra érve azonnal nyúltam a folytatás után. A sztori függővéges, de jó hír, hogy a második kötetben lezárul az ő történetük, ami pedig már megjelent, így nem kell éveket várni arra, hogy megtudjuk, mit lépnek a földi és tengeri tündék ebben a bizonytalan politikai helyzetben.
S ha mindez még nem lett volna elegendő, a szerző ehhez még egy sajátos hangzású nyelvezetet is társított. Őszintén nem tudnám megmondani, mitől olyan különleges, de valahogy az egymás mögé pakolt szavak teljesen más dallamot játszanak, mint az eddig megszokott regényekben. Ebben szerintem vastagon benne van a keze a fordítónak is, így külön kiemelném, mennyire remeknek tartom Sziklai István munkáját!
Minden ízében különleges, erős szívdobogásra késztető regény, amely az idei évem nagy felfedezettjei közé tartozik. Ajánlom, ajánlom és a fenébe is: ajánlom!
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Vérdalnok az ajkát oldalról az arcomnak nyomta. Ökölbe szorult a kezem, amikor azt suttogta: – Öröm lesz téged megtörni."
"A hangja komor volt, akár egy heves vihar. Fenyegetések szőtték át minden szavát, de valami szörnyű nagy baj lehetett velem. Ő volt a legveszélyesebb alak itt a hajón, ő tartotta a kezében az életem, mégis valamiféle nyomorúságos vigaszt leltem a hangjából kicsengő birtoklási vágyban."
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2025. június 11.
Terjedelem: 512 oldal
Terjedelem: 512 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése