Ha elrejti a mágiáját mások elől, megőrizheti az életét.
Ha elkezdi használni, talán megmentheti vele a világot.
Edira Brillwyn fonáljavító: ritka, életmentő hatalom birtokosa, aki szempillantás alatt képes betegségeket elmulasztani és sebeket begyógyítani. Csakhogy a mágiájának ára van, minden egyes használattal elveszít valamennyi időt a saját életéből. Edira rejtegeti ezt a képességét mások elől: szeretett nagynénje, Rowena, aki maga is fonáljavító volt, tanította meg rá, ugyanis vannak, akik bármit megtennének azért, hogy kihasználják.
Orin Fernglove halhatatlan – egy Ever –, és a hatalmas Fernglove-ház feje. A Fernglove-ok birtokolják a közeli bányákat, ráadásul mágiájukkal képesek elmozdítani a csillagokat is, így nem ismerik a visszautasítást. Amikor Edira testvérei megfertőződnek a Métellyel, a gyógyíthatatlan betegséggel, amely tizedeli a várost, Orin meglepő ajánlattal áll elő. Ha Edira beköltözik a Fernglove-birtokra, hogy segítsen a járvány elleni gyógymód kutatásában, ő addig lelassítja testvérei betegségének előrehaladását, amennyire csak lehet.
A Fernglove család többi tagja azonban korántsem olyan biztos Edira képességeiben, és talán veszélyesebbek is, mint maga a terjedő kór. Miközben Edira és Orin az idővel versenyt futva küzdenek testvérei életéért, a család kifogástalan felszíne repedezni kezd. A romló falak mögül pedig előbukkan a valódi ok, amiért Edirát a birtokra hívták… azzal a sötét erővel együtt, amely egyetlen mozdulattal porig rombolhatja a Fernglove-házat.
Újszerű történet ígéretével vettem kézbe Maxym M. Martineau könyvét, A romlás házát. Érdekesnek találtam az alapkoncepciót, s minekután több ismerősöm is elismerően nyilatkozott róla, úgy voltam vele, hogy ezt az élményt nem szeretném kihagyni. Így késő este, amikor az álom elkerült, mindig egy kicsit fellapoztam és elmerültem a világába.
A kezdeti felhangja a regénynek erős, tele lehetőségekkel. Felkelti az olvasó érdeklődését, kíváncsivá teszi, hogy mire képes ez a fajta mágia és a korlátait figyelembe véve, milyen veszélyeket hordoz magában. Aztán elkezdődik a karakterbemutatás és vele együtt a korai világépítés. Ez továbbra is elősegíti a fókusz fenntartását. A regény közepe azonban, ahol maga a probléma kifejtése és a megoldásig vezető út felfejtése van, kicsit elveszett. Úgy éreztem, hogy a szerzői toll meg-megbicsaklik, ő sem tudja pontosan, mit szeretne átadni, majd megrázza magát, újra a kezdeti célokra összpontosítva befejezi a regényét, amely végén az olvasó a folytatásért kiált. A középső mélypont nem felejtődik el, de a lezárás valamelyest kárpótol.
A romlás háza című könyvnek a legérdekesebb része maga a világfelépítés. A szerző rettenetesen jó ötlet alapján építette fel a környezetet. Tetszett, hogy a benne foglalt lények nem azok az érzelmektől ellágyuló, szerelemtől ittas karakterek, akik végül meseország felhőin lubickolva szállnak tovább a naplementébe. Ez leginkább a könyv utolsó részében nyer megerősítést, de addig is több ráerősítéssel szolgál bizonyos események által. A végére túl is lép a kezdeti young adult irányvonalon, elég komoly és nyersen megfogalmazott dolgok veszik kezdetét, amik a harcedzett lelkem megdobogtatták. Pontosan ezért az élményért szemeltem ki magamnak ezt a könyvet és be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet.
Én azt mondanám, hogy A romlás háza még csak a kezdet. Ezen még úgy-ahogy túl kell esni, de a folytatásban lesz majd az igazi élmény.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"– Holnap ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk, és ne feledkezz meg a nadrágról! – szólt utánam Rorik.
Megtorpantam, és dühösen ránéztem.
– Egy napon a földbe tiporlak a csizmámmal, és imádkozni fogsz azért, hogy szoknyát viseljek, hogy láthass valami szépet, mielőtt beleköpök az arcodba. Holnap találkozunk."A könyv adatai:
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenés ideje: 2026. február 24.
Terjedelem: 304 oldal
Terjedelem: 304 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése