Elérkezett Erik és Livia szívfá
jdító románcának befejező része.
jdító románcának befejező része.
A Dalosmadár:
Fogoly. Gyógyító. Királynő.
Az ellenségei elrabolták a férfitól, akinek odaadta a szívét. Gyengének tartják őt, csupán egy bábunak a gonosz játszmájukban, ám valójában közülük egyik sem lehet ellenfele az első örökkirálynőnek.
Hadd higgyék, hogy győztek! Az ő szíve a szépséges szörnyetegé, és addig nem adja fel a harcot, amíg vissza nem tér ölelő karjába.
A Kígyó:
Fogvatartó. Gonosztevő. Király.
Az ellenségei elrabolták a nőt, aki elhódította a szívét. Kapzsiságtól és hatalomvágytól hajtva elárulták őt, de nem ezért az árulásért fognak meghalni. Nem.
Azért fognak meghalni, mert bántották, aki mindennél fontosabb neki.
Az ő szíve a lenyűgöző madárkáé, és soha nem hagy fel a keresésével. Addig nem, amíg ellenségeinek vére a királynője lába elé nem ömlik, és a nyakába nem akaszthatja a csontjaikat.
Üdvözlünk újra Örökkönben, ahol kalózok és vikingek csapnak össze véres csatákban, találnak egymásra szenvedélyes románcokban, és tárnak eléd egy felejthetetlen, sötét fantasyvilágot!
Hiába van hajnali három, ha Vérdalnok Erik és Lívia veszélyben vannak, én bizony nem tudom őket ebben a bizonytalan helyzetben hagyni. Szóval szóljon ez a röpke beszámoló arról, miként elégítettem ki legújabb függőségemet a valódi élet rovására.
Az első könyv úgy ért véget, hogy baj van. Az örökkirálynő úgy kezdődik, hogy oltári nagy baj van. Szóval ujjakat megropogtatni, a vérszomjat kordában tartani és mehetünk is egy újabb tengeri kalandra, aminek a tétje az eddigieknél is nagyobb. Azzal, hogy Lívia szembenézett a lelkében rejlő félelemmel és az ereje forrásával, egy valódi királynőt kaptunk már az első oldalaktól. Ó, hol van már az a lány, akit könnyűszerrel el lehet bizonytalanítani! De ez így is van rendjén, felesleges picsogásnak helye nincs. Szóval megkezdődik a játszma, ahol nemcsak a szívek, hanem életek sodródnak veszélybe.
A második kötet sem maradt el sokkal az első mögött, de azért el kell ismernem, hogy nem hozta a teljes korábbi élményt. Abszolút pozitívum a karakterek bővülése a hozzájuk tartozó jellemfejlődési irányok, ám pont ez a hátránya is: bár a sztori korábban is karakterközpontú volt, most még inkább azzá vált, átbillenve ezáltal a szükséges és kényelmes szintről. Mivel nem vagyok nagy spicy rajongó, így számomra sok olyan jelenet volt, amit más könyvek esetén átlapoznék, de mivel szeretem a szerzői stílust, így itt ezt nem tettem meg, hanem inkább úsztam az árral. Egyfelől megértettem ennek a szükségességét, hiszen a két egymásra talált fiatal között még nyilván a mindent elsöprő láng van jelen, de én inkább szerettem volna a történetre fókuszálni. Szerencsére ezt a további karakterek elősegítették, s ezáltal továbbra is jó véleménnyel vagyok erről a sorozatról.
Lívia és Erik története itt véget ér, de a szerző gondoskodott még az utolsó oldalakon arról, hogy ne kelljen könnyes búcsút venni a szeretett világtól. Szerencsére, mert még nem tudtam volna leválni róla, tényleg nagyon megszerettem. Szóval jöhet a folytatás, már alig várom, hogy ideérjen és olvashassam!
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Celine kevésbé tapintatosan elmondta, hogy úgy csapkodtam, mint valami haldokló angolna, és úgy nyöszörögtem, mint egy gyászoló kísértet a szélben."
"Én hozzád tartozom, minden nyomorult porcikámmal. Nincs szükségem varázslatokra vagy kötelékekre, hogy ezt bizonyítsam. Téged választalak, Livia Ferus. Sokkal tovább, mint az utolsó lélegzetem."
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2025. november 17.
Terjedelem: 576 oldal
Terjedelem: 576 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése