Tiltott szerelem, mágia, vámpírok és szellemek, amik ki akarnak nyírni. Légy üdvözölve a Szirterdei Akadémián!
Apám úgy nevelt, hogy én legyek a Koven elleni fegyvere, akin keresztül bosszút áll azért, hogy elvették tőle a nővérét és a születési előjogát. Bármit megtennék, hogy megvédjem az öcsémet attól, hogy ugyanerre a sorsra jusson.
A kötelességtudatom Kristály Katlan titkos városába és a rangos Szirterdei Akadémiára vezet, ahol a fajtám legjobbjai és legtehetségesebbjei tanulhatnak emberi előítéletektől mentesen.
Itt nem súgnak össze a hátam mögött. Itt nem ítélnek el az ereimben csörgedező vér miatt. Az egyetlen ellenség, akivel szembe kell néznem, a jóképű és idegesítő igazgató, Alaric Grayson Thorne, aki ugyanannyira megvet engem, mint amennyire én undorodom tőle és mindattól, amit képvisel.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a falak között meghúzódó titkoknem fogják darabokra zúzni az iskolát. Senki nem beszél az évtizedekkel ezelőtti véres mészárlásról, amely miatt be kellett zárni.
De a Koven ötven év után először újranyitja kapuit a TIZENHÁROM számára: olyan ígéretes diákoknak, akik arra hivatottak, hogy megváltoztassák a világot. Már ha nem ölik meg őket előbb a Szirterdei Akadémia áldozatainak szellemei…
Szerintem én másik könyvet olvastam, nem azt, amit a többség. A Koventől eleinte azért tartottam távol magam, mert a Gothikana-hoz volt hasonlítva, az pedig nekem nem nyerte el a tetszésemet. Majd egyre többen mondtátok, hogy Nita, vedd kézbe a Kovent, jó lesz! S minekután elültettétek a gondolatot bennem, rápörögtem és akartam. Kedves barátnőm meg is lepett vele a születésnapomon. Ezek után még nagyobb a csalódásom, hogy nem tetszett.
A sztori amúgy kecsegtetően indult. Van egy rahedli boszorkánytörzs, mindenki másból nyeri az erejét és más anyaggal harmonizál. Van egy érdekes elképzelés a Porhüvelyek kapcsán, ami már megteremti az alapkonfrontációt, ami a múltból táplálkozva mindmáig fennáll. S ebbe a környezetbe jelenik meg a főszereplő, aki eszközként van kezelve mások keze által. A képességei olyan magas formát öltenek, amely sok ajtó kulcsaként szolgál, szóval nem csoda, hogy mindenki a saját hasznára akarja kényszeríteni vagy épp csábítani.
Elismerem, hogy a sztoriban bőven rejlenek lehetőségek. A szerző jó elgondolás alapján építette fel a története vázát, egyedi elképzelése még az általa választott dark romance és fantasy irányvonallal is harmonizál, viszont a megvalósításban személyes véleményem szerint maximálisan elcsúszott. A teljes regény kifejtetlen, kezdetleges, semminek nincs valódi súlya. A karakterek sematikusak, még csak azt sem lehet rájuk mondani, hogy ösztönvezéreltek. A mellékszereplőknek semmilyen fajsúlya nincs. Kedvencem, mikor arról értekeznek, milyen mély barátságokat kötött Willow a kampuszon. Hát, biztos az én könyvem hiányos, de hogy itt semmi kontakt nem volt senkivel Gray-en kívül, az fix. Azzal is csak a testiség és a lelki nyomor - bár ezt elnézem nekik, hiszen dark romance-ról beszélve nem várhattam egészséges kapcsolatot. A fordulatok pedig konkrétan nem léteztek a könyvben. Egyértelmű volt minden, a legutolsó mondatig.
Ez a könyv számomra a teljes közönyt képviselte, maximum annyira mozgatott meg, hogy bosszantson. Más író kezébe adva az alapsztori működőképes lett volna, de Harper L. Woods nem tudta ezt megugrani.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"A mi mágiánk az egyensúlyról szól. Nem vehetsz többet, mint amit adsz, és nem várhatod el a természettől, hogy válaszoljon a hívásodra. Ez egy tánc, egy semmihez sem hasonlítható kapcsolat. Ha csak elveszünk és kihasználunk, miben vagyunk jobbak azoknál az embereknél, akik a földet mérgezik?"
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2025. március 6.
Terjedelem: 356 oldal
Terjedelem: 356 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése