4 anya, 7 gyerek és 1 nyár, amit tényleg mindenki vár
Bogi, Anett, Rami és Iza, vagyis a B.A.R.I.-nők nyarai már hét éve a gyermekeikről, a családjaikról szólnak. Ezért megfogadják, hogy ezen a nyáron minden más lesz. Ez a szünet róluk is szólni fog. Végre újra elutaznak közösen, gyerekek és férjek nélkül. És még néhány átbulizott, vad estét is beterveznek ebbe a tíz hétbe.
De hát ugye anya tervez… majd újratervez. És újratervez. És megint újratervez, és valahogy megint a lista legvégén találja magát.
Vagy ezúttal talán mégsem?
Zubor Rozi, háromgyermekes IgenAnya, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek-könyvsorozat társszerzője egy humoros, de komoly mondanivalóval rendelkező regénnyel örvendezteti meg az olvasókat. Emlékeztet arra, hogy az önfeledt nevetés, a legjobb barátok, egy kis tánc és időnként egy-egy nagy beszélgetés segíthet a legnehezebb időszakokat is könnyebben átvészelni. Mint amilyen például a nyári szünet…
Szeretem azokat az embereket, akik a közösségi média felületeken is őszinték. Mindenki azt mutat meg az életéből, amit szeretne, de el kell ismernünk, ha mindig csak a habos-babos rész jelenik meg, egy idő után elkezded monitorozni magad, hogy hol rontod el, a te életedben miért nem ennyire jó minden? Azonban, ha engedik, hogy néha-néha felvillanjanak az általános hétköznapok, a közhelyes szituációk, néhány csetlés-botlás, máris emberibbnek hat a másik oldal és a néző is megnyugodva fókuszálhat a tartalomgyártó által átadni kívánt üzenetre. Zubor Rozi számomra pont ilyen. Központi téma nála az anyaság, ami nem mindig csak a jóról szól, sőt, sokszor esik bele az ember általa egy negatív spirálba, ahonnan tudatosan kell kitörnie. Az anyák közötti versengés, hogy ki a jobb szülő, kinek a gyereke ügyesebb, okosabb, biobb pedig már lehetetlen méreteket ölt néhol. Rozi viszont földre rántja ezeket az elvakult irányokat és megmutatja, hogy nem kell tökéletesnek lenned, és a sajátodnak akkor is az vagy.
Ezzel a mentalitással kezdtem el forgatni a Nyári szünet című könyvét. Minket a téma még nem érint, de már most fojtogat az aggodalom, hogyha iskolás lesz a csemete, hogyan fogjuk megoldani azt az ominózus három hónapot. Azzal a reménnyel vettem kézbe ezt a kötetet, hogy erre a kérdésre, ha nem is egy teljeskörű mentőövet, de némi választ kapok, ami elősegíti a megnyugvásomat.
A kötetben négy család jelenik meg, négy nő, összesen hét gyerekkel. Mindegyik esetén teljesen más családi állapot áll fenn és egyénenként is roppant különböző nézőponttal rendelkeznek úgy az élet minden területére nézve. A különbözőségek ellenére azonban jól megvannak már együtt évek óta, közösen viselik az anyaság örömeit és terheit egyaránt. A szoros kapcsolatnak köszönhetően a nyarat egymáshoz tervezik, úgy, hogy abba beleférjen egy közös családi nyaralás és egy hétvége, ahol kilenc év után először, csak, mint anyák elvonulhatnak kicsit szórakozni. Azonban ember tervez, gyerek végez - avagy valaminek mindig közbe kell jönnie, mert már a gyerekes élet az csak ilyen.
A cél egy olyan nyár felvázolása volt, amely a maga tökéletlenségében tökéletes. Egy nyár, amit mindenki jól akar csinálni, de végül mindig elszakad a cérna, felborul a rend, változik a terv és ott állunk a katasztrófa közepén, hogy innen akkor hogyan tovább. A szerző szerint ezért (is) van szükség a barátságok szövevényes és erős hálójára, hogy amikor az egyik tag lent van, a többi tudjon segíteni a súly cipelésében, s így végül a sok nehézség ellenére is, a gyerekekben úgy fog lecsapódni, hogy ez bizony egy szuper időszak volt, ami tele volt élménnyel, de tudtak mellette pihenni és feltöltődni is. S végül a megtépázott szülő is úgy érezheti, hogy a to-do listája következő elemét is kipipálhatta, jöhet a tanévkezdés és vele egy másik nehézség.
A könyv üzenete szerintem jó lett és nem mondanám, hogy túl sok “rossz” dolog történik benne, hogy az anyaságot a négy nő abszolút negatívan élné meg. Persze, van, hogy kitör belőlük a krákogó boszorkány, de mikor kiventillálják magukat újfent tudják, merre vannak arccal előre. Két fekete csík jobbra, két fekete csík balra, aztán folytatódhat a kommandózás! De pont ez a jó benne, hogy ezek a negatív hullámok nem vetülnek ki a családra, hanem egymás között le tudják “rendezni”. S ez az egész pontosan így tud működni, ebben egyetértek: ha le tudod vezetni a felgyülemlett gőzt úgy, hogy nem bántod a szeretteidet közben.
A karakterek azonban számomra nem voltak maximálisan működőképesek. Igazából egyik anyával sem tudtam részben sem azonosulni és a végére azt kell mondanom, fogalmam sincs, hogy ők tartósan hogyan lehetnek jóba egymással az érdeken felül. A valóságban lehet, hogy működhet, hisz egy könyv lapjain nem lehet minden eseményt megjeleníteni, csupán annak egy kivonatát, de ennyi alapján nem éreztem a köztük jelenlévő valódi bajtársiasságot, inkább a kényszer és a kényelem mibenlétét. Tipikusan az a helyzet, mikor a lokáció dönti el, kivel jársz összes és nem a valódi természetetek. Emellett igazából nem kaptam arra vonatkozólag kellő praktikát, hogyan lehet azt a sok heti időszakot megoldani, ha általános szülő vagy: normál munkarenddel, segítség nélkül, mondjuk úgy, hogy ketten, plusz a gyerek a világ ellen. Így a belső szorongásom nem enyhült, s szerintem ez okozta végül számomra a keserédes élményt. Bármennyire is szerettem volna ezt a könyvet pont annyira szeretni, mint a szerző korábbi köteteit, emiatt nem sikerült. Tetszett, jól szórakoztam rajta, de nem találtunk egymásra a szereplőkkel.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Azt hisszük, hogy belelátunk mások életébe, de rohadtul nem. Azt csak és kizárólag két ember tudja, akik abban élnek."
"És egyszerre látni magad előtt a saját gyermekedet és a belső gyermekedet is boldogan, hát az valami végtelenül gyógyító."
A könyv adatai:
Kiadó: Álomgyár kiadó
Megjelenés ideje: 2026. június 4.
Terjedelem: 320 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése