Vivien Featherswallow megfejtette a sárkányok titkos nyelvét. De vajon a tudásával képes lesz véget vetni a háborúnak?
Polgárháború tombol egész Nagy-Britanniában, sárkányok és emberek harcolnak mindkét oldalon. Vivien pedig Wyvernmire miniszterelnök legyőzésével akaratlanul is a lázadás jelképévé, valamint az ország első számú ellenségévé vált. Csakhogy mit ér egy forradalmár, ha bujkálnia kell, és tehetetlenül nézi, ahogy a barátai harcolnak?
Vivien bizonytalanul, kételyek között indul a távoli skót szigetekre, hogy felkutasson egy különös, rég elfeledett sárkányfajt, amely talán a kulcsot jelentheti a háború befejezéséhez egyszer s mindenkorra.
A történetről:
S. F. Williamson nevét a tavalyi évben ismerhette meg a magyar olvasóközösség azon része, aki szereti a sárkányokat és a fantasy regényeket. A Sárkányok nyelvén egy nagyon érdekes elképzelésen alapuló történet, amelyben a nyelv kulcsszerepbe kerül. A könyv egyedüli hátránya - az én nézeteim szerint – a főszereplőben összpontosult, ugyanis borzasztó sokáig tartott, mire Viv észbekapott és addig roppant idegesítő volt. A sztori ennek ellenére jó, a végére végképp izgalmas és érdekes, így mindenképp szerettem volna folytatni a sorozatot. A második kötetet, a Sárkányok háborúját napra pontosan egy évvel később vettem kézbe. Az emlékeim keveset fakultak, hiába olvastam el a kettő között rengeteg könyvet, így bátran vetettem bele magam egy újabb kalandba.
Be kell vallanom, hogy a folytatás számomra sokkal többet adott, mint a nyitókötet. Most már, hogy tudjuk, merre vagyunk arccal előre és a főszereplő is elfoglalta a saját álláspontját a politikai viszonyok között, máris dinamikusabb és közérthetőbb lett a sztori. A felépítése és az irányvonala összeségében elnyerte a tetszésemet - még annak ellenére is, hogy nem egy olyan hatalmas csavarnak beállított esemény volt benne, ami teljesen egyértelmű volt már az előző kötet végén is, valamint, hogy most más szereplők küzdöttek felesleges dilettantizmussal. Ez főként a romantikus szálban érződik, ami felesleges bukkanókkal van tele: ha már meglepetést nem okoz, akkor legalább gyorsabban megtörténne az, aminek meg kell történnie.
Ahogy a korábbi kötetben, úgy jelen esetben is fontos téma a nyelv, a művelésének mibenléte és a fordítások veszélyei. Őszintén szólva, már csak emiatt is kötelezőnek tenném, hogy minden magyar fordító olvassa el ezt a könyvet, értelmezze a leírtakat és tegye magáévá a tartalmat tartósan.
Mindemellett pedig ott van egy politikailag sok nézetet valló történet, amelybe kellőképp el lehet merülni. Szóval megvan ennek a sorozatnak a saját szépsége és varázsa, ami miatt azt mondom, hogy érdemes szemet hunyni a hiányosságai fölött. Kíváncsian várom a folytatást.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"– De hisz… megváltoztattad a jelentését. Félrefordítottad az állításukat.
– Másképp értelmeztem, mint te, ami jogában áll egy fordítónak.
A humor nyomát keresem az arcán, bármilyen jelét, hogy talán csak tesztelni próbál.
– A fordító kötelessége, hogy a szöveget saját kontextusában fordítsa, és minden szónak a forrásnyelvben neki szánt jelentést adja, vagy legalábbis a lehető legpontosabban közelítsen hozzá – szónoklom."
A könyv adatai:
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenés ideje: 2026. június 9.
Terjedelem: 400 oldal
Terjedelem: 400 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése