Ismerd meg a klasszikus Disney-filmek történetét, és légy részese a varázslatnak! Megszületett a szavanna királyának trónörököse, Szimba, a Büszke Birtok lakói pedig ujjongva ünneplik az érkezését. Csak egyvalaki húzódik az árnyak közé, és nem üdvözli a kis kölyökoroszlánt: Zordon, a király hataloméhes testvére, aki bármire képes, hogy megszerezze a trónt. Vajon mi lesz a Büszke Birtok sorsa? Nézd meg sorozatunk többi darabját is!
Az Oroszlánkirály a gyerekkorom része. A teljes mesét kívülről fújtuk, nap mint nap eljátszódtuk egy, az udvarban lerakott sóderkupacon, műanyag állatfigurákkal elejétől a végéig. Sosem untuk meg. Gyerekkorom egyik csodálatos emléke.
Az elmúlt harminc évben rengeteg kiadást élt meg ez a történet, én most a 2026-os verziót forgattam, amelyet a Kolibri kiadó jelentetett meg kilencedik részként a Disney klasszikusok sorozatában. Első belelapozásra is már hálával telve nézegettem a régivágású képeket és hálát adtam azért, hogy nem digitalizálták, mivel a maga valójában tökéletes úgy, ahogy van.
A történetet olvasgatva elsőnek roppant nagy boldogsággal teltem el, ugyanis több helyen szó szerint idézték a mesében elhangzottakat, így olvasás közben nemcsak a zenék mentek sorban a fejemben, hanem a magyar szinkron is. Ám pont ezen, a számomra oly fontos részen esett csorba: a történet átvezető leírásai, főként a végefelé pontatlanok. Véleményem szerint ez a közérthetőség jegyében történhetett, illetve a maximalizált szövegmennyiség végett, ám ez ront azon olvasók élményén, akiknek hasonlóképp sokat jelent a mese, mint nekem. Márpedig belőlünk egy egész generációnyi van, szülők, akik a nosztalgiavonatra felülve, szeretnék megismertetni a csemetéikkel azokat a számukra fontos történeteket.
Emiatt bennem maradt egy kis tüske, nem úgy, mint a másik három kötet esetén, amit a sorozatból eddig forgattam. Pontosítva, kettős érzés született meg bennem: a párbeszédek egy részének átemelésével érzem azt a mély tisztelet az alkotókban, amivel az eredeti mű irányába fordulnak, de az egyszerűsítésre tett eszközeik által mégis úgy érzem, hogy valahol nem érzik át ennek a súlyát. A fordítás alapját képező, 2009-es francia kiadványban kellett volna nagyobb odafigyeléssel lenni.
Ennek ellenére a sorozattal a továbbiakban is még aktívan fogok ismerkedni, mert a megjelenítés valóban gyönyörű, a szövegezés összességében jó és ezáltal úgy érzem, fel tudom tárni azt a világot a kislányom számára, amiben én magam töltöttem a gyerekkorom és a fiatalságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése