Ismerd meg a klasszikus Disney-filmek történetét, és légy részese a varázslatnak!
Réges-régen, az ősidőkben a gonosz Nalo isten elválasztotta egymástól az óceán népeit, hogy ne tudjanak találkozni egymással. Vaianát ősei arra kérik, törje meg az átkot, így a lány legénységével útra kel. Félistenbarátja, Maui is elkíséri őket veszélyes küldetésükre, ahol az óceán félelmetes lényeivel és viharaival is szembe kell nézniük...
Míg Vaiana története közel áll a szívemhez, úgy a második rész már kevésbé nyerte el a tetszésemet, ami az animációs filmet illeti, amely 2024-ben vetítettek. Túlságosan elrugaszkodottnak és intenzívnek találtam, amely már csak nyomokban tartalmazza az első rész szépségét. Ennek ellenére úgy voltam vele, hogy a könyves verzió igenis megérdemel egy esélyt. Jól döntöttem.
A Kolibri kiadó gondozásában 2025-ben megjelent kötet a Disyney Klasszikusok sorozat ötödik része. A keménytáblás, nagy alakú kivitel azt hinnénk egy rövid történetet rejt, de valójában közel száz oldalnyi élményt szolgál. Leginkább vizuálisat, ugyanis az animációs filmből vett illusztrációkat nézegetve is már megelevenedik a történet a szemünk előtt, de természetesen a szövegezéssel lesz teljes. Az elbeszélés része nem hosszú, minden oldalon éppen csak pár sornyi leírás található, de véleményem szerint ez tökéletesen elég. A szövegalkotó nagyon jól elkapta a történet hangulatát és annak túlzásai nélkül, megfelelő vonalra felhúzva adta át a tartalmat. Konkrétan jobban élveztem olvasni, mint megnézni Vaiana újabb kalandját.
Részletes, mégis a felesleges részekről mentes, jól követhető történetének köszönhetően a kicsik egy igencsak izgalmas mesébe csöppennek bele, amely során egy lány a kitartásával és a bajtársiasságával együtt diadalmaskodik egy ősi problémán - mindezt a barátai körében. S mindemellett nem feledkezik meg a családjáról sem, akihez újra és újra visszatér, ezzel is emlékeztetve magát, hogy minden hőstettet értük hajt végre.
Ebből is látszik, hogy a dolgoknak akkor is esélyt kell adni, ha korábban volt egy rossz tapasztalatunk. A második esély még abszolút helyénvaló és elfogadott. S nálunk pont ez az üzenet az, amire mostanság oly nagyon szükség van. A kisgyermekemet és saját magamat illetően is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése