Amikor a nyugállományú katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet.
Amit ott talál, maga a rémálom: gombák burjánzanak, és a vadállatokat megszállta valami a sötét, lüktető tó körül. Madeline alvajáró, éjjelente különös hangon szól, a bátyját, Rodericket pedig rejtélyes idegbetegség gyötri.
Alexnek egy rendíthetetlen angol gombaszakértő és egy zavarodott amerikai orvos segítségével kell kibogoznia az Usher-ház titkát, mielőtt az mindnyájukat elpusztítja.
A Hugo-, Locus- és Nebula-díjas T. Kingfisher regénye Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának lebilincselő, atmoszferikus újragondolása.
Nagy franc ez a T. Kingfisher, én mondom! Amikor elsőnek a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyvét forgattad, azt hitted, milyen kis kedvesen és aranyosan ír. A Csalán és csont során azért már egy kicsit elbizonytalanodtál, hiszen teljesen más élményt adott, de bőszen bólogattál, hogy ez jó, kérünk még ilyet az abszurditása ellenére is. Aztán jön a Holtak mozgatója és rá kell jönnöd, hogy egyre mélyebbre süllyedsz a lelke sötét útvesztőjében - de önként és dalolva teszed előre a lábad és valójában nem is akarsz kikeveredni onnan.
Előre bocsátanám, hogy nem olvastam a könyv ihletéséül szolgáló Az Usher-ház vége novellát Edgar Allan Poe tollából. Azok, akik szintén így érkeznek el ehhez a könyvhöz, nyugodjanak meg, mert bátran olvasható a két történet egymástól függetlenül. A Holtak mozgatója teljes értékű kisregény.
A teljes könyv két és fél óra kényelmes tempójú olvasás mellett lecsusszan, s véleményem szerint, ha a lehetőség engedi, érdemes így olvasni. Én a gyerkőc alvásideje alatt ismerkedtem meg vele és nem nagyon tudtam volna letenni menet közben, szóval hálát adok az égnek, hogy nem is volt rá szükség. A sztori egyedi hangulata azonnal magával ragad. Szépirodalmi stílusával megmelengette a lelkemet, s a folyamatosan csepegtetett humor által mindig olyan volt, mint egy baráti ölelés. Mindez éles kontrasztban áll a sztori baljós riányvonalával. Egyre több furcsaság jelenik meg a lapokon, tipikusan az a mentálisan cidriztető fajta, ami még közel sem félelmetes, de azért örülsz, hogy mindez csupán kitaláció. A para nyulak miatt másnap azért kétszeres erővel figyeltem vezetés közben az út szélét és mindig kicsit megkönnyebbültem, amikor sebesen eliramodtak a kocsi hangjának köszönhetően.
Szóval ez a borzongás olvasás közben ott ül rajtad, s minél inkább benne vagy a sztoriban, annál inkább felerősödik, miközben azért be kell vallanod magadnak, hogy minden szürreális élményed ellenére, marhára élvezed. A Holtak mozgatója a botanikus horror kategóriába kapott helyet, ami abszolút vitathatatlan tény, ám szerintem sokan nem ismerik még ezt a zsánert - ahogyan korábban nekem sem volt hozzá szerencsém. Ennek ellenére azt mondanám, hogy ez egy jó alapozó és feltérképező könyv, amely alapján könnyedén eldönthető, hogy tetszik, avagy sem. Én mindenképp szeretnék majd ebben a kategóriában olvasni.
Nagyon tetszett az elképzelés, amire a bonyodalom közvetetten felépül. Kissé elrugaszkodott, de éppen csak annyira, hogy az még befogadható maradjon. A végső feloldás is egyszerű, de elegáns lépés volt, elrendeltetett érzetet kelt az olvasóban.
S hát a sztori nem lehetett volna ennyire jó, ha nincs mellette Kingfisher sajátos stílusa, ami a fordítás során nem veszett el. Imádom a dolgokra való rálátását, azt a könnyed, humoros fogalmazásmódját. Tehát, hogy ebben a sztoriban még a lovat is imádni fogod, az ziher! S ha jól figyelsz, még néhány easter egg is elrejtésre került a sztoriban. Az pedig, hogy a főhös nő vagy férfi vajon, ne zavarjon össze - engem sikerült -, ugyanis a szerző direkt úgy fogalmazta meg a történetét, hogy egyszer ennek lásd, másszor meg annak. Konkrétan szabadon dönthetsz, ki vagy mi legyen. Ez is egy folytonos foglalkozást adott az agyamnak, ami miatt még inkább fennmaradt az érdeklődésem. Mindezek után, csak annyit tudok mondani: jó olvasást kívánok neked is hozzá, mert ezt kár lenne kihagyni.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Nem. Pontosan tudtam, hogy mit láttam. Nem a képzelőerőmről vagyok híres. (Egy francia nő egyszer azt mondta, nincs a lelkemben költészet. Erre elszavaltam egy trágár limericket, mire a fejemhez vágott egy citromot. Párizs csodálatos város.)"
"Mindenki maga leli meg az útját a világban."
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2026. április 28.
Terjedelem: 224 oldal
Terjedelem: 224 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése