Nicholas Binge új regénye lélegzetelállítóan szédítő thriller egy nőről, aki mindennél tovább hajlandó elmenni, hogy visszakapja a férjét.
Maggie Webb az elmúlt tíz évet idős férje, Stanley ápolásával töltötte, miközben a férfi memóriavesztése lassan elmosta közös múltjuk minden szép pillanatát. Soha nem érezte még magát ennyire egyedül.
Egy nap egy titokzatos férfi, Hassan jelenik meg az ajtajában, és felkavaró igazsággal áll elő: Stanley nem elfelejti az emlékeit, hanem valaki szándékosan törli ki őket, hogy eltüntessen egy rég eltemetett titkot. Ha Maggie hajlandó együttműködni, visszafordíthatja a folyamatot. Visszakaphatja a férjét.
Hassan és forradalmi technológiája segítségével Maggie belép Stanley elméjébe, és egyre mélyebbre hatol emlékeinek szövevényes rétegeibe. Ahogy halad előre, kontinenseken és évszázadokon átívelő összeesküvés képe bontakozik ki előtte – minden újabb emlékkép összetettebb, mint az előző.
Csakhogy Hassan nem az, akinek mondja magát, és idővel már nemcsak emlékek tűnnek el, hanem a valóság darabjai is.
Ha Maggie nem fejti meg, mit tett Stanley évekkel ezelőtt, és mit akar valójában Hassan, nemcsak a férje életét kockáztatja, hanem az egész emberiség jövőjét.
Amikor azt hallod, hogy Nicholas Binge Széthullás című regénye csupán egy csavaros thriller, tudd, hogy éppen most próbálnak téged is átverni. Mert annál egyszerre több és kevesebb. Emberek, akik istenként akarnak tetszelegni, miközben az általános társadalmi elvek ködpamacsként szállnak tovább a szélbe. S velük szemben a másik oldal: akik a társadalom túlélésének oltárán önmagukat is feláldozzák, ha a helyzet azt követeli meg. Mindez pedig egy végtelen meglepetést tartalmazó köntösbe van bújtatva.
A történet vezérkaraktere Maggie, akinek már nem sok remélni valója van már az élettől. Lánya évek óta nem beszél vele, a férje pedig lassanként teljesen elsüllyed a saját világába. Ám egy nap egy idegen azt mondja neki, hogy visszakaphatja Stanleyt, ha együttműködik vele. Nem is kell gondolkodnia a válaszon, persze, hogy benne van. Maggie ezt követően Stanley elméjében találja magát, hogy felfejtse a múlt szálait, de minél több időt tölt bent, annál inkább körvonalazódik a részére, hogy itt sokkal több mindenről van szó, mint az ő boldogságának visszaszerzéséről.
A Széthullás tipikusan az a könyv, amikor hiába nem érted még, mi történik körülötted, akkor sem tudod félrerakni, hanem egyre jobban belelovalod magad a cselekménybe. Vágysz arra, hogy kitisztuljon előtted a kép és összeálljanak a kirakósdarabok. S miközben magadban ezeket igyekszel a megfelelő rendszerbe beilleszteni, a főszereplő a történetben pontosan ugyanígy cselekszik. Együtt tágítjátok a környezetet és közösen élitek át az újabb és újabb felismeréseket.
Eleinte szabad folyást engedtem a sztorinak. Egyaránt érdekelt a jelen és a múlt. Ehhez kétségkívül hozzájárult a szerző gördülékeny stílusa és a változatos elbeszélési mód egyaránt. Minél inkább belementünk a tudományos részekbe, annál inkább bűvkörébe kerültem. Aztán a szerző kinyitott egy olyan kaput, amire nem voltam kész: az időutazás. Bár sokkal több lehetőséget nyitott meg ezáltal a történetében, pontosan ugyanennyi buktatót is elhelyezett a lapokon. Véleményem szerint, ha ezt az elemet kihagyva, Nicholas Binge más irányba viszi el a sztoriját, akkor is ugyanilyen, ha nem egy még ütősebb sztorit kaptunk volna. A végére azonban újfent sikerült egy olyan témát fókuszba helyeznie, ami miatt képes voltam felülemelkedni a durcás érzéseimen.
Merthogy a Széthullásban nagyon jó témákat boncolgat a szerző. A karakterek és a sztori tudatos felépítése mentén a legalapvetőbb társadalmi problémáktól kezdve a teljesen elrugaszkodott világvége hangulatig mindenbe belekóstol - de mindig visszatér az emberi érzések és kapcsolatok fontosságához és az ebben rejtőző erőhöz. Érzékletes, kellőképp részletes, képes arra, hogy nagyobb kifejtés nélkül is tökéletesen átadja a háttértartalmat.
Ha nem lett volna végül ennyire elrugaszkodott – vagy lett volna elrejtve a fülszövegben bármi erre utaló jel -, akkor maximális élményt tudott volna nyújtani ez a könyv. Még így is több gondolatot magammal viszek belőle, de így összességében a világmegváltás helyett megmaradt egy roppant szórakoztató és fordulatos élménynek.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"Egy ősi zsidó mondás szerint az ember kétszer hal meg: először amikor meghal a tested, azt!n amikor utoljára ejtik ki a neved."
"Ahhoz, hogy megértsük a világot, néha mindent el kell hajítanunk, amiről azt hisszük, már tudjuk. Néha paradigmaváltásra van szükségünk."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2026. április 21.
Terjedelem: 416 oldal
Terjedelem: 416 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése